Tóth Bélát, a miskolci MÁVAUT-főnökség vezetőjét Dunapentelére hívták, hogy szervezze meg a vasúti és a közúti anyag- és személyszállítást. Amikor 1951 márciusában ideérkezett, az építkezésen áldatlan állapotok uralkodtak.

A héten sorozatunkat ott folytatjuk, ahol korábban abbahagytuk. Ez alkalommal is Rabovszky József, a fiatal mérnök mesél nekünk azokról az időkről. Többek között arról, hogyan ismerkedett meg az emberekkel, a várossal és munkatársaival.

Ezúttal Rabovszky József, a Víz- és Csatornaművek főmérnöke mesél nekünk.

Hogy milyen volt a születőben lévő város egészségügye, jobban mondva közegészségügye? Mint abban az időben mindent, ezt is meg kellett szervezni. Ezekre az időkre Fosztó Dénes, a város egykori tisztiorvosa emlékezik vissza.

Kedves Ismerőseink, Látogatóink, folytassuk sorozatunkat ott, ahol a múlt héten abbahagytuk, jöjjön a következő rész.

Egyszer régen volt egy hírhedt kocsma a Béke téren, mindenki csak úgy hívta a Késdobáló. Hivatalos nevén ő volt a Kinizsi büfé vagy még hivatalosabban a 101-es. Legendás sztorik keringtek róla.

Az építkezésről munkahelyemet, a XII. főépítésvezetőséget ismertem a legjobban. A kovácsműhelyt és az erőművet építettük. … A kovácsműhely építésénél dolgozott az ország első női pallérja, a Bözsi néni.

Ezen a héten már az író, Kemény Dezső mesél nekünk azokról az időkről. Például arról, hogy 1951 tavaszán hol voltak a munkásszállások, hol laktak a férfiak, és hol a nők.

Ma az első május elsejéről lesz szó. Nagy dolog volt ez akkoriban, hiszen egy évvel azelőtt nem volt itt más csak szántóföld, s azon búzatáblák ringtak.

Kedves Ismerőseink, Látogatóink, folytatjuk sorozatunkat a következő résszel.

1951 tavaszán járunk, Hiller István Dunapentelére tart. Képzeletében megelevenedik a „város”, hiszen az újságokban már oly sokat olvasott róla. Aztán a vonat hirtelen megérkezik a valóságba, az igazi Dunapentelére.

Ó, azok a legendás DISZ-táborok, amikor három nyáron át fiatalok százai jöttek építeni a várost és a gyárat. A jó tanulmányi eredmény  és az iskolá­ban végzett mozgalmi munka volt „a belépő”, mely mellé megbízólevelet kaptak.

Kóréh Sándor nem bánta meg, hogy annak idején itt vert gyökeret. Kétség nem fér hozzá, szerette a várost, mint ahogyan sokan mások. Kedves Ismerőseink, Látogatóink, jöjjön a 12. rész.

Kedves Ismerőseink, Látogatóink, folytatjuk a múlt heti visszaemlékezést, jöjjön a 11. rész.

Dunaújvárosban van egy út, melyen végigsétálva visszamehetünk az időben. Nem évezredeken vagy évszázadokon átívelő utazásról van szó, csupán néhány évtizeddel ezelőttre kell visszamenni az időben, egészen az 1950-es évekig.

Kedves Ismerőseink, Látogatóink, folytatjuk sorozatunkat a 10. résszel.

A héten folytatjuk Gubacsi Gyula visszaemlékezését.

Gubacsi Gyula egyike volt azoknak a városépítőknek, akik már a kezdetekkor is itt voltak. Építették az akkor még Mohácsra tervezett beruházáshoz a hatos utat.

Folytatjuk Inokai János visszaemlékezését.

Képzeletben ismét visszarepülünk az időben, vissza 1950-be, az Építők útja és a Május 1. utca sarkára és vissza az egykori fa víztoronyhoz, mely lassan a feledés homályába vész.

Inokai János, a Kohó- és Gépipari Minisztérium Tervező Irodájának igazgatója mesél nekünk a kezdetekről.

A tárlat lengyel nyelvű, így az alábbi cikkben közöljük látogatóinkkal a feliratok magyar nyelvű fordítását, amit így akár a tárlat meglátogatása közben, akár a későbbiekben is el tudnak olvasni.

A gólyafészkes pentelei községháza ettől kezdve Illyés József munkahelye lett, sőt, több is annál, hisz egy darabig itt, az egyik melléképületben volt a szállása is.

Kedves Ismerőseink, Látogatóink, sorozatunk folytatódik a 3. résszel, melyben Illyés József, az egykori községi tanács elnöke, a későbbi városi tanács titkára „mesél nekünk” 1950 nyaráról.

Sorozatunk következő visszaemlékezője Őri Zoltán, Zoli bácsi, aki szenvedélyesen szerette szülőfaluját, Dunapentelét. De nemcsak Pentele múltját, hanem az épülő város történetét is szívesen kutatta, sokat tudott róla.

A sorokat olvasva megelevenedik előttünk a múlt, szemünket becsukva ott találhatjuk magunkat az akkori Béke téren, bukdácsolhatunk az építkezési anyagok és gödrök között a frissen felhúzott falak mellett vagy elvegyülhetünk az ideérkező emberáradatban.

A blogsorozat befejező epizódjához érkeztünk.

Vendégkönyv

Vendégkönyv

Életképek innen-onnan

A lakótelepből város, Dunaújváros.

A lakótelepből város, Dunaújváros.

A lakótelepből város, Dunaújváros.

A lakótelepből város, Dunaújváros.

Emléktárgyak

„… az úttörő oly vidám”

Évfordulók és emléktárgyak

A növekvő lakosság és a lakáshelyzet

Sorra épülnek a panelek

A panel és az új építési technika

A tervezőasztalon született városnak sokáig nem volt főtere, csak a pártház árválkodott egymagában.

Az építkezés kezdetén a hős építők egyetlen „szórakozási lehetősége” - a kultúrotthonokon kívül - a népbüfék vagy italboltok, mai nevükön kocsmák voltak. Aztán ahogy nőtt és fejlődött a város, megnőtt az igény a kulturáltabb szórakozás iránt.

Az építők hozták magukkal családjaikat és már itt a városban is egyre több kis sztálinvárosi született.

Az 50-es évek elején a kész épületek még vakolatlanul sorakoztak, a csupasz téglafalakra - mint a kor óriásplakátjai - különböző feliratok kerültek.

Tavaly is ünnepeltünk, mégpedig a várossá nyilvánítás 70. évfordulóját. A múzeum ebből az alkalomból ismét helytörténeti kiállítással készült.

Egy képzőművészeti alkotással gyarapodott a múzeum gyűjteménye.

Irodalom

1961. november végén városunk felvette a Dunaújváros nevet és egyúttal elérkeztünk történetünk zárósoraihoz is.

A világháború előtti Magyarország építészetét a modern stílus jellemezte. A háború után néhány évig még folytatódtak a modern szellemű kísérletek, de az 1940-es évek végére kialakult politikai változások hatással voltak az építészetre is.

Sztálinváros volt Magyarország első szocialista városa, ezért gondosan ügyeltek annak tervezésére, „születésére” is. A város megépítésében az első tíz év nagyon jelentős volt.

Már az építkezés elején elindult a kulturális élet szervezése, de akkor még a városban csak itt-ott, szétszórtan voltak a különféle klubszobák.

Sajtómegjelenés

Névváltoztatás

A város népszerűsítése két időszakra bontható. Az első az építkezés kezdetétől az 1953/54-ig terjedő éveket öleli fel.

1952. április 30-án Ratkó Anna, egészségügyi miniszter átadta az I. sz. Rendelőintézetet a város számára, és létrejött az ún. „kiskórház”, amely a mai létesítmény alapjait képezte.

1945 után a szovjet nőideál vált a követendő példává, mely egyúttal kényszerítette a hagyományos női szerepek megváltozását is. Megmaradt az egyenjogúságra való törekvés.

A négy szűk esztendő

Az 1956-os forradalom eseményei nem kerülték el városunkat sem.

Ahogy telt múlt az idő az építkezés egyre jobban kezdett hasonlítani egy városhoz. Egyre több házat adtak át, melyek utcákká nőtték ki magukat.

Kezdetben csak férfiak és nők voltak az építkezésen, de később a házasságok és a kialakult kapcsolatok révén egyre nőtt a gyerekek száma. Ehhez még hozzájárult, hogy az itt dolgozó családfőt követte az eddig „hátrahagyott” családja is.

Hogy hol laktak a hős építők? Akik nem ingáztak az óváros vagy a környező falvak és az építkezés között, azok többnyire barakkokban. Az első időkben csak ezek az ideiglenes épületek voltak a Radarban és a Szórád Márton úton, a Déliváros csak később épült.

Minden építkezést hosszabb-rövidebb engedélyeztetési folyamat előz meg. A mai Magyarországon a hivatalok azt is megvizsgálják, hogy a földmunkák során lehet-e régészeti leletek előkerülésére számítani. 

A nagy Sztálinról nevezhessük el.

Ahogy teltek a hónapok az építkezés már nem csak néhány barakkból és pár lakóépületből állt, túllépett a kezdetben megálmodott lakótelepi jellegén, egyre csak nőtt és terebélyesedett.

Százezrek hagyták el nemcsak falujukat, földjüket, munkahelyüket, hanem társadalmi csoportjukat is – azért, hogy mást keressenek. Sztálinváros ehhez ideális táptalajt nyújtott.

A világháború után az újjáépítés, a nehézipari beruházások növekedése újra napirendre tűzte egy új kohászati üzem létesítését. Több lehetséges helyszín is felmerült.

A XX. század két, a világot a feje tetejére állító nagy háborúja után Dunapentelén is elérkezett 1945-ben a felszabadulás.

Aki kíváncsi rá, milyen volt Dunaújváros egykor és szívesen olvasna a város korai történetéről vagy éppen képeket nézegetne abból az időszakból, annak nincs más dolga, kövessen minket! Minden szerdán újabb és újabb érdekességekkel jelentkezünk.

2020. június 4-e a 100. évfordulója a trianoni béke aláírásának, amely azonban csak egy volt az I. világháborút lezáró Párizs környéki békék közül.

Kérjük, jelentkezzenek mindazok, akiknek vannak személyes emlékeik ebből az évtizedből, részt vettek az építkezésen, a városba jöttek dolgozni-lakni és itt képzelték el jövőjüket. A gyűjtés időtartama: 2020. február 3. – 2020. november 30.

A pályázat benyújtásának határideje: 2019. október 15.

A KÖZIGÁLLÁS publikálási időpontja: 2018. szeptember 17. A pályázat elbírálásának határideje: 2018. november 23.

A dunaújvárosi Intercisa Múzeum A magyar vidék múltja és jelene a társadalomtudományok metszéspontjában címmel interdiszciplináris konferenciát szervez. A konferencia előzetesen tervezett időpontja: 2018. június 15.

A néprajzi gyűjtemény állományának bővítése céljából gyűjtési felhívást tesz közzé "régi dunapentelei disznótorok" témában. Határidő: 2018.február 1.

A dunaújvárosi kulturális intézmények között létrejött szorosabb együttműködési partnerség által a látogatóinknak kedvezményes jegyvásárlási lehetőséget tudunk kínálni. Bővebb tájékoztatást a résztvevő intézmények elérhetőségein kérhet.

Kedvcsináló blogbejegyzés a múzeumi fazekas-est apropóján.

Idén nyáron merült fel, hogy részletesebben is foglalkoznánk a harang történetével, így kezdődött el a kutatás. Ebbe beletartozott a harang újbóli megtisztítása, az esetleges szennyeződések eltávolítása érdekében.

A mellékelt képeken látható harangról gyűjtenénk további adatokat/információkat. A harang a 2000-es évek elején került elő, alacsony vízállásnál a Dunából. 1860 és 1930 között készülhetett, Budapesten, Walser Ferenc és fia műhelyében.

Elismerő oklevélben részesül az Intercisa Múzeum, a közönségkapcsolati munkában elért eredményeiért, valamint a múzeum, mint közösségi tér megteremtésére tett erőfeszítéseiért.

Elismerő oklevélben részesül az Intercisa Múzeum, a közönségkapcsolati munkában elért eredményeiért, valamint a múzeum, mint közösségi tér megteremtésére tett erőfeszítéseiért.

2017. május 2-án segítsünk együtt a döntő szavazásban. Szavazás 14 órakor kezdődik.

2017.április 13. 18 óra. Helyszín: Dunaújvárosi Evangélikus Templom. Az úrvacsorai áhítat után az Országos Bélyegmúzeum

2016. november 15. kedd, 17 óra. Helyszín: József Attila Könyvtár. Az előadás során röviden megismerkedhetünk az 1956-os forradalom előzményeivel, valamint a budapesti eseményekkel és a megtorlás időszakával.

Az előadás során röviden megismerkedhetünk az 1956-os forradalom előzményeivel, valamint a budapesti eseményekkel és a megtorlás időszakával. A munka fő részét a sztálinvárosi események bemutatása adja.

Vásárhelyi Tamás publikációja az Élet és Tudomány c. tudományos magazinban

Előadásaink remek kiegészítői lehetnek az órai anyagnak, informatívak és ismeret terjesztőek, emellett bátran ajánljuk őket érettségire készülő osztályoknak, ugyanis az elhangzottakat az érettségin is hasznosíthatják a diákok.

A dunaújvárosi Intercisa Múzeum és a József Attila Könyvtár egy felhívással fordul Önökhöz. 2016-ban ünnepeljük az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulóját. A két intézmény közösen kutatóprogramot szervez.

2016.SZEPTEMBER 7.