Az első időkben az építkezés a Május 1. utcára és környékére koncentrálódott, itt volt a forgalmas Béke tér, a Kocka és a Dózsa étterem és itt épült fel az Üzletház is. Az épület 1951 nyarán készült el, a földszinten az üzletekkel, az emeleten a Béke étteremmel.

Rengeteg emlék fűződik a helyhez, azt azonban csak kevesen tudják, hogy annak idején az étterem helyére eredetileg bútorboltot terveztek.

Kedves Ismerőseink, Látogatóink, a heti blog szóljon az Üzletházról, jöjjön sorozatunk következő része:

Az építkezés kezdetén a boltok a félig kész épületek földszintjén vagy barakkokban működtek, ezért óriási változást jelentett az 1951 augusztusában átadott Üzletház. Nagy szükség volt rá, hiszen a Béke téri népbolt már nem tudta kiszolgálni a dolgozók igényeit, a születőben lévő városhoz pedig ez az impozáns épület jobban illett, mint egy egyszerű barakkbolt. Az Üzletház nemcsak a földszinten megnyíló üzletek miatt volt jelentős, hanem az emeleten berendezett étterem miatt is, mely a helyi vendéglátás történetében mérföldkőnek számított. Az eddig meglévő italboltok és az egyszerűbb éttermek után végre megnyitotta kapuit az első kulturált szórakozóhely.

1950 végén a IV-es utcán túl csupán a szántóföld létezett, a leendő Május 1. utca lezáratlanul állt, egyik végébe a víztornyot, a másikba az Üzletházat tervezték.

Mint sok épület esetében, itt sem tudjuk mikor álltak neki az építésének, az biztos, hogy az újságban 1951. április 4-én említették először. A Dunai Vasmű Építőjének címlapján egy párosversenyről számoltak be, melyben az Inotai Erőmű építői versenyre hívták ki a Dunai Vasmű építőit. A vasmű dolgozói a kihívást elfogadták és pontokba szedve felsorolták, hogy május 1-ig milyen helyszíneken és miben próbálnak meg még jobb eredményt elérni. A második pontban „az egyemeletes üzletházra” is kitértek, leírták, hogy az eredeti augusztus 1. helyett vállalják, hogy július 14-re befejezik az építést. Április végén már egy egész cikk szólt az Üzletházról, a híradás az építkezésen résztvevő brigádok munkájáról írt.

Kissé megkésve, de még azon a nyáron el is készült az épület. Az ünnepélyes megnyitóra 1951. augusztus 18-án, szombaton, délután 5 órakor került sor. Hogy honnan tudjuk ilyen pontosan? A jeles eseményről az újság is beszámolt, illetve a múzeum helytörténeti gyűjteményében gondosan őrizzük az ünnepi meghívó egyik példányát. A nagy napon az épület ünnepi díszbe öltözött, tetején vörös színű neonfelirat hirdette, hogy az Üzletház és a Béke étterem várja a pentelei dolgozókat. Már szombaton lehetett vásárolni a fűszer- és a csemegeosztályon, ahol „udvarias, gyors kiszolgálás várta az első vevőket – az étteremben Hajdú Péter tánczenekara adott tarka műsort. Ma már minden este messzire világítanak a Május 1. utcából az üzletház színes, csillogó színei, hirdetve Dunapentele növekedését, erősödését.” – olvashatjuk pár nappal később az újság hasábjain.

Apropó étterem. Szabó Gyula - a Béke egykori üzletvezetőjének - elbeszélése szerint az épülő Üzletház emeletére eredetileg bútorboltot terveztek. A dolog úgy történt, hogy 1951. augusztus elején a városba látogatott Hewlett Johnson, Canterbury érseki helynöke, akit a gyár- és a városnézés után ebédelni invitáltak az Ady Endre (akkor még III-as) utcában lévő Kossuth vagy másnéven Kocka étterembe. Az akkori tanácselnök, Berecz Bertalan úgy érezte, hogy a hely színvonala nem megfelelő egy ilyen illusztris vendég számára, ezért hát azt kérte, hogy az épülő Üzletház emeletén a bútorbolt helyett egy szépen berendezett, kulturált éttermet alakítsanak ki. Az építők nem késlekedtek, hiszen szorított a határidő, éjt nappallá téve dolgoztak, míg végül az átadás napjára minden elkészült.

Az Üzletház homlokzata sokáig vajszínben pompázott (akár a környező épületek), majd később átfestették téglavörösre és barnára is. A földszinti rész egy rövid ideig bordás-rácsos díszítést kapott, majd ezt eltávolították és 1953 decemberében felkerültek a mozaikok.

A földszinten hosszú évekig világítottak egymás után a FŰSZER, a CSEMEGE, a TEXTIL, a RUHÁZAT és a DIVATÁRU neonfeliratok, mígnem a fűszer és csemegéből élelmiszer lett, a textiles részben pedig műszaki boltot, később jármű- és alkatrészboltot nyitottak. Idővel az épületről lekerült az ikonikus ÜZLETHÁZ felirat is. Az egykori üzletek helyén már évek óta csak egy bútorbolt működik, mondjuk úgy, ez az élet fintora…

Az emeleten lévő étteremben és a földszinti presszóban évtizedeken keresztül élénk társasági élet zajlott. Ezer emlék fűződik az itt elfogyasztott ebédekhez, a vacsorákhoz, melyekhez kellemes zene szólt és táncolni is lehetett. Ne felejtkezzünk el a különféle rendezvényekről, szüreti mulatságokról, bálokról stb. Színpadán híres énekesnők, táncművészek, az Állami Operaház tagjai és parodisták léptek fel, kis túlzással élve majdnem mindenki, aki élt és mozgott, le lett hívva Sztálin/Dunaújvárosba.

Amikor az étterem megnyitott, akkor a Budapesten bezárt luxuséttermeknek és szállodáknak a személyzetéből jópáran kerülte ide, sok Gundel-tanítvány szolgálta fel az ételt és az italt, mely hivatalosan a 304. számot viselte. Amikor a Béke megnyitotta kapuit, rögtön megkapta az I. osztályú besorolást, míg a Kossuth éttermet visszaminősítették II. osztályúvá.

A nyitástól kezdve problémának számított a vendégek öltözködése és sokszor a viselkedése is, hosszú időbe telt, mire a hős építők nem munkásruhában és gumicsizmában jelentek meg a bejáratnál. Hiába, a városi életet, az írott és íratlan szabályokat szokniuk kellett az itt dolgozóknak, nem ugyanaz a viselkedés és öltözködés volt elfogadott egy italboltban, mint egy I. osztályú étteremben.

A város első igazi eszpresszója 1952. április 1-jén nyílt meg az étterem földszintjén. A Béke megnyitásakor a bejárat bal oldalán „étterem”, a jobb oldalán „söntés” felirat volt olvasható, mely 1952 tavaszán „espresso”-ra változott.

Egy ideig a Béke étterem égisze alatt működött a Vidám Parkban lévő Panoráma étterem és a híres Kocka kerthelyiség is.

Az épületet az évtizedek alatt kívül és belül is többször felújították, de mozaikjai szerencsére épségben megvannak. Azért hozzáteszem, hogy egy csavar került a történetbe. A rövid és a hosszú homlokzatok mozaikképei helyi védelem alatt állnak, azokat szakszerűen restaurálták. Kevesen emlékeznek rá, de egykor az étterem ablakai körül is mozaikdíszítés volt. A 90-es években történt állagmegóvás során csak a középső ablak mozaikját hagyták meg, a többi gondosan „eltakarva” megbújik a vakolat alatt.

Az épület falán emléktábla őrzi a helyi vendéglátás legendás neveit, bár a szöveg már nehezen olvasható.

Nemrégiben még azt írhattuk volna, hogy ez az az étterem, mely nevét megőrizve a mai napig működik, de sajnos ez már nem igaz. Elmerenghetünk a múlton, hisz hol vannak már a FŰSZER, CSEMEGE, TEXTIL, RUHÁZAT, DIVATÁRU és az ÜZLETHÁZ neonfeliratai, hol van már a Béke étterem és hol vannak már a régi szép idők?

Hodik Mónika