Nyitvatartás: keddtől péntekig 10-16 óráig. Minden hónap első vasárnapján 14-18 óráig.

Múzeum blog
  1. Intercisa Múzeum
  2. Múzeum blog
  3. TRIANONRÓL RÖVIDEN

TRIANONRÓL RÖVIDEN

2020. június 4.
TRIANONRÓL RÖVIDEN

Trianonról röviden

 

2020. június 4-e a 100. évfordulója a trianoni béke aláírásának, amely azonban csak egy volt az I. világháborút lezáró Párizs környéki békék közül. Munkámban röviden szólni kívánok Magyarország háborús veszteségeiről, az új határok kijelöléséről és a jóvátétel kérdéséről.

Az 1914. június 28-án Ferenc Ferdinánd trónörökös és felesége Chotek Zsófia ellen elkövetett merénylettel, majd a rá egy hónapra a Bécs által Szerbiának küldött hadüzenettel vette kezdetét az I. világháború, mely 1918 őszéig elhúzódva a XX. század addigi legvéresebb fegyveres konfliktusának számított. Az első hadüzenetet továbbiak követték és II. Vilmos német császár szavai, miszerint "Mire a levelek lehullanak, katonáink hazatérnek!" rövidesen érvényüket vesztették. A legfontosabb hadüzenetek a háború kezdetén:

-          augusztus 1-én német hadüzenet Oroszországnak;

-          augusztus 3-án német hadüzenet Franciaországnak;

-          augusztus 5-én az Osztrák-Magyar Monarchia üzent hadat Oroszországnak;

-          augusztus 6-án szerb hadüzenet Németországnak;

-          augusztus 12-én francia és angol hadüzenet a Monarchiának.

A háborúban két szövetségi rendszer feszült egymásnak: az antant és a központi hatalmak küzdöttek egymással (az Osztrák-Magyar Monarchia a központi hatalmak oldalán harcolt). A háború több fronton zajlott (keleti, balkáni, olasz, román, közel-keleti és nyugati front). A Monarchia seregei – bár eltérő intenzitással –, de a háború minden frontján harcoltak; osztrák-magyar részről a legkevésbé érintett a közel-keleti front, majd a keleti front lezárása után megnyitott nyugati front volt. Ez a háború a korábbiakhoz képest más volt: fejlődött a technika, a fegyverek és a katonáknak addig ismeretlen újításokkal kellett szembenézniük.

Jelen munkának nem tárgya a háború részletes eseményeinek a tárgyalása, azonban fontos megvizsgálni néhány olyan kérdést, amelyek talán választ adnak arra, hogy mi vezetett az Osztrák-Magyar Monarchia háborús vereségéhez, majd felbomlásához.

A központi hatalmakról elmondható, hogy nagy nyersanyaghiánnyal küzdöttek, hadiipari termelésük pedig korlátozott volt. A Monarchia nem volt felkészülve egy ekkora háborúra, ennek ellenére voltak irreális katonai célkitűzések. A hadsereg nem állt a polgári kormány kontrollja alatt, ellenben a hadvezetés fontos társadalmi-politikai tényezőnek számított. A nagyszabású haditervek nem mindig jártak eredménnyel, ezzel szemben hatalmas emberi veszteséget okoztak. A Monarchia hadserege sem műszaki, sem logisztikai, sem pedig hadigazdálkodási szempontból nem készült fel megfelelően a háborúra. A tüzérség, a muníció, a kiképzett tartalékok és a repülőgépek száma alapján meghaladta az orosz vagy az olasz hadsereget; de alatta maradt az angol, a francia vagy a német seregnek. Gyakorta gondot okozott az utánpótlás megfelelő időben való biztosítása: a vasútvonalak nem mindig érték el az országhatárt, kapacitás hiányában előfordult, hogy egy-egy csapat vagy éppen az élelmiszer csak késve ért ki a frontra. Mivel a bevonult katonák között sok mezőgazdasági munkás volt, így a hátországban drasztikusan visszaesett a mezőgazdasági termelés, ami megnehezítette a front élelmezését is. A propaganda is éreztette a hatását: vélt vagy valós atrocitások felemlegetésével gyengítették egymást a harcoló felek.

1918 őszén kitört az őszirózsás forradalom: az elhúzódó háború miatt sztrájkok és felvonulások indultak, melyeken egyaránt részt vettek az elégedetlen katonák és a megszorult helyzetbe került civilek. A forradalom 1918. október 28. és október 31. között zajlott, győzelmével pedig Magyarország több nemzetállammal együtt kivált a felbomló félben levő Monarchiából.

1918. október 29-én az Osztrák-Magyar Monarchia fegyverszünetet kért az olasz hadvezetéstől, a tárgyalásokat Padovában tartották. November 3-án írták alá a fegyverszüneti okmányt, mellyel a Monarchia befejezte világháborús részvételét. Ezzel sorsa megpecsételődött, nemsokkal ezután szét is hullott.

Magyarországon Károlyi Mihály vezetésével alakult kormány, aki a Magyar Népköztársaság (1918. november 16. – 1919. március 21., majd 1919. augusztus 1. – 1920.) első miniszterelnöke lett. Az ún. Vix-jegyzék március 20-i kézhez kapása után döntöttek új kormány alakítása mellett. Ez a békeszerződés döntésének dokumentumait tartalmazta, mely előirányozta a román csapatok előrenyomulását és egy dél-magyarországi semleges zóna kialakítását, amit elfogadhatatlannak ítéltek. 1919. március 21-én kikiáltották a Magyarországi Tanácsköztársaságot, amely 1919. augusztus 1-ig volt az ország államformája.

Mindeközben zajlottak a nemzetközi események, melyek világossá tették, hogy az ország a vesztes fél oldalán fejezte be a háborút. A háborús veszteségek: a Hadtörténelmi Levéltár 1927-es munkája alapján az 5,5 millió hadköteles személyből 3 581 000 fő vonult be, de nem mindegyikük vett részt harci tevékenységben. 524 000 fő érkezett haza épségben, 833 000 fő fogságba esett, 530 965 fő halt hősi halált és 1 492 000 katona szenvedett valamilyen sérülést. A harci sérülések mellett a katonaságot is tizedelte az éhínség, a spanyolnátha és a tífusz-járványok.
 
Az I. világháborút az ún. Párizs környéki békeszerződések rendszerével zárták le végleg. Magyarországot a trianoni béke érintette, melyet a győztes antant hatalmak kötöttek a vesztes országgal. A szerződés meghatározta Magyarország, Ausztria, Románia és az újonnan létrejött Csehszlovákia és a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság határait. (Közülük Ausztriával foglalkozik a Saint Germain-i béke.) A szerződésben szerepelt az ekkor létrejött Népszövetség alapokmánya is.

A magyar békeküldöttség 1920. január 7-én érkezett Párizsba, vezetője gróf Apponyi Albert vezetésével (de a tagok között ott volt még többek között gróf Bethlen István és gróf Teleki Pál is – utóbbi készítette el a híres „vörös térképet”, mely a Kárpát-medence etnikai viszonyait ábrázolta, rajta pirossal jelölve a magyarságot). A delegáció valójában nem vehetett részt a békekonferencián, érkezésük után azonnal a Neuilly-ben található Chateu de Madrid szállodában házi őrizetben tartották őket. A béketervezet végleges lezárása után, 1920. január 16-án adhatta elő a magyar küldöttség a saját álláspontját és ekkor tartotta meg gróf Apponyi Albert is híres védőbeszédét.  A magyar álláspont előadása már nem változtatott a kész szerződésen, „[…] az antantnak lényegében semmi másra nem volt szüksége, mint két megbízottra, akik aláírják majd a kész szerződést […]”. Budapesti idő szerint 1920. június 4-én 16 óra 32 perckor írta alá a Simonyi-Semadan Sándor kormányát képviselő gróf Drache-Lázár Alfréd rendkívüli követ és Benárd Ágoston népjóléti miniszter a Nagy-Trianon palotában – melyről a nevét kapta.

A szerződés eredményeképp az ország elvesztette korábbi 325 411 km2-nyi területének több mint kétharmad részét és 92 963 km2-re csökkent. Korábbi 20 886 487 fős lakossága több mint felére, 7 615 117 főre esett vissza. A szerződés szabályozta a haderő nagyságát: az összlétszámot 35 000 főbe határozták meg és megtiltották az általános hadkötelezettséget. A tisztikar és legénység arányát is meghatározták: 1750 tisztet és 1313 altisztet nevezhettek ki. Fegyvernemek közül a gyalogság és a tüzérség volt engedélyezve, de jelentős korlátozásokkal, ugyanis megszabták a tárolható fegyverek és lőszerek mennyiségét. Páncélos és légi egységek felállítását, eszközök gyártását nem engedélyezték; a flottát három folyami naszádra korlátozták. Az országot hatalmas összegű jóvátétel megfizetésére kötelezték. A szerződést az 1921. évi XXXIII. törvénycikkel iktatták be a magyar jogrendbe.
 

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                      Kronászt Margit

 

További elmélyülésre a témához ajánlott irodalom:

-          Dr. Bedécs Gyula: A Dobertótól a Dolomitokig – Útikönyv az első világháború magyar emlékeit keresőknek. Zrínyi Kiadó, Budapest, 2015.

-          Hajdú Tibor – Pollmann Ferenc: A régi Magyarország utolsó nagy háborúja. Osiris Kiadó Kft., Budapest, 2014.

-          John Keegan: Az első világháború. Akadémiai Kiadó Zrt., Budapest, 2014.

-          Romsics Ignác: A 20. század rövid története. Rubicon-Ház Bt., Budapest, 2011.

-          Magyarország az első világháborúban. Szerk.: Romsics Ignác. Kossuth Kiadó Zrt., Budapest, 2010.

-          S. Nagy Anikó - Spekál József: Gulyáságyú és rohamsisak - A nagy háború gyomornézetből. Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, Budapest, 2016.

-          Suba János: Magyarország trianoni határainak kitűzése. Online:

http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/magyarorszag_trianoni_hatarainak_kituzese/, 2020. június 3.

-          Tarján M. Tamás: 1920. június 4. – A trianoni béke aláírása. Online:

http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1920_junius_4_a_trianoni_beke_alairasa, 2020. június 3.

-          https://mult-kor.hu/20140728_negy_birodalom_omlott_ossze_az_elso_vilaghaboruban, 2020. június 3.

-          Válogatás a Rubicon Történelmi Magazin archívumából: 2009/1-2.; 2010/4-5.; 2014/4-5.; 2014/6.; 2014/9.; 2015/1.; 2015/3.; 2016/5-6.; 2016/8.; 2017/7-8.; 2018/5.; 2020/1. különszám.

-          Válogatás az Intercisa Múzeum I. világháborús vonatkozású műtárgyaiból:

Program naptárunk

Blog bejegyzések