Ahogy a honlapunkon található felhívásban is olvasható szeretnénk minél többet megtudni a harang eredetéről. Jelen bejegyzés azért született meg, hogy kicsit közelebb hozzuk az olvasóhoz a múzeumban zajló munkát, ezáltal egy apró betekintést adva a színfalak mögé.

Idén nyáron merült fel, hogy részletesebben is foglalkoznánk a harang történetével, így kezdődött el a kutatás. Ebbe beletartozott a harang újbóli megtisztítása, az esetleges szennyeződések eltávolítása érdekében. Fotók készültek róla, majd Kronászt Margit felvette a kapcsolatot Gombos Miklós, aranykoszorús harangöntő mesterrel, akitől az az információ érkezett, hogy a tárgyat 1860 és 1930 között önthette Budapesten a Walser (Walczer) család. A cégalapító Walser (Walczer) Ferenc volt, maga a cég kb. 1930-ig működött.

A kutatás egyik állomása volt a harang mintájának és feliratának gipszből történő kiöntése, mely munkafolyamatból a csatolt képeken láthatnak ízelítőt. Ennek elkészítésében Léhiné Butyorka Krisztina műtárgyvédelmi asszisztens működött közre. Célunk volt, hogy a kiöntött szilikon negatív, majd a gipsz másolat kiadja a harang pontos feliratát, mintáját és ez által felfedje az esetleges sérüléseket, öntési hibákat. A harangot előkészítettük a szilikon negatív levételéhez: plasztilinből keretet készítettünk a kérdéses területen, mely magában foglalta a harangon található szöveget és a minta egy részét is; valamint megfelelően kitámasztottuk a tárgyat. Ezután összeállítottuk a szilikont, felvittük a kívánt felületre, majd szilárdulását követően gipszből készítettünk a szilikon formának merevítést (1., 2. és 3. kép). Miután ez is megszilárdult óvatosan levettük a harangról. A levett szilikon negatív belsejébe gipszet öntöttünk (4. kép), mely szilárdulása után kiadta a harang feliratát és mintáját, melyet a mellékelt képek között tekinthetnek meg (5., 6., 7. és 8. kép).

Kronászt Margit