Nyitvatartás: keddtől péntekig 10-16 óráig, szombaton 14-18 óráig.

KUTATÁS A DUNÁBAN FELLELT HARANG EREDETE UTÁN

2017. augusztus 15.

A Dunában fellelt harang eredetének kutatása I.
 

Ahogy a honlapunkon található felhívásban is olvasható szeretnénk minél többet megtudni a harang eredetéről. Jelen bejegyzés azért született meg, hogy kicsit közelebb hozzuk az olvasóhoz a múzeumban zajló munkát, ezáltal egy apró betekintést adva a színfalak mögé.

Először is röviden tájékoztatjuk az olvasót, hogy mit tudunk jelenleg a kérdéses tárgyról. A harangot 2000-ben vagy 2001-ben rendkívül alacsony vízállásnál találták a Dunában, majd ajándékozták oda a múzeumnak. A harang felirata: „In honorem S: Ferdinandi”. Szabad fordításban: „S: Ferdinánd tiszteletére”. Különleges ismertetőjegye a felirata, anyaga valószínűleg bronz; állapota kissé kopott, helyenként sérült vagy hiányos. Fekete festékkel lefestették, ennek kopásai és néhány karcolás látható rajta. Jellegét tekintve lehetett egy nagyobb méretű hajóharang, de származhat egy kápolnából is, azonban ezek csak találgatások, így szeretnénk pontosítani rajtuk.
 

Idén nyáron merült fel, hogy részletesebben is foglalkoznánk a harang történetével, így kezdődött el a kutatás. Ebbe beletartozott a harang újbóli megtisztítása, az esetleges szennyeződések eltávolítása érdekében. Fotók készültek róla, majd Kronászt Margit felvette a kapcsolatot Gombos Miklós, aranykoszorús harangöntő mesterrel, akitől az az információ érkezett, hogy a tárgyat 1860 és 1930 között önthette Budapesten a Walser (Walczer) család. A cégalapító Walser (Walczer) Ferenc volt, maga a cég kb. 1930-ig működött.

A kutatás egyik állomása volt a harang mintájának és feliratának gipszből történő kiöntése, mely munkafolyamatból a csatolt képeken láthatnak ízelítőt. Ennek elkészítésében Léhiné Butyorka Krisztina műtárgyvédelmi asszisztens működött közre. Célunk volt, hogy a kiöntött szilikon negatív, majd a gipsz másolat kiadja a harang pontos feliratát, mintáját és ez által felfedje az esetleges sérüléseket, öntési hibákat. A harangot előkészítettük a szilikon negatív levételéhez: plasztilinből keretet készítettünk a kérdéses területen, mely magában foglalta a harangon található szöveget és a minta egy részét is; valamint megfelelően kitámasztottuk a tárgyat. Ezután összeállítottuk a szilikont, felvittük a kívánt felületre, majd szilárdulását követően gipszből készítettünk a szilikon formának merevítést (1., 2. és 3. kép). Miután ez is megszilárdult óvatosan levettük a harangról. A levett szilikon negatív belsejébe gipszet öntöttünk (4. kép), mely szilárdulása után kiadta a harang feliratát és mintáját, melyet a mellékelt képek között tekinthetnek meg (5., 6., 7. és 8. kép).

A kutatás másik fontos állomása a könyvtári, valamint az internetes kutatás. Igyekszünk minél több adatot, információt megtudni arról, hogy hogyan készülnek a harangok; valamint már megismerkedtünk Walser (Walczer) Ferenc munkásságával is. Ezzel párhuzamosan zajlik a helytörténeti kutatás: dunapentelei volt-e a Dunában fellelt harang vagy más módon került a faluba, melyben nagy segítséget nyúlt a helyi könyvtár, valamint a digitalizált sajtóanyagok. A felhívással a helyieket kívánjuk megszólítani, emlékeikre vagyunk kíváncsiak, szeretnénk azokat megőrizni. Noha már vannak információink, de még hosszas kutatást igényel, hogy megfejthessük a harang „rejtélyét”.
 

Kronászt Margit