Nyitvatartás: keddtől péntekig 10-16 óráig. Minden hónap első vasárnapján 14-18 óráig.

VISSZAEMLÉKEZÉSEK - 3.RÉSZ

2022. szeptember 27.

Visszaemlékezések

„te sógorom, ne hidd mán el, hogy ebben a kupec faluban – ez volt szerinte Dunapentele – majd várost, meg vasgyárat építenek.”

Nagy feladatra kérték fel, és ő gondolkodási időt kért. Mielőtt elhatározta volna magát, leutazott Pentelére. Mindent számításba vett, végül döntött. Persze nem volt egyszerű dolga.

Mert ugyan hányan hitték el akkor, hogy amit mondanak, az nemsokára valósággá válik?

Kedves Ismerőseink, Látogatóink, sorozatunk folytatódik a 3. résszel, melyben Illyés József, az egykori községi tanács elnöke, a későbbi városi tanács titkára „mesél nekünk” 1950 nyaráról.

 

Város épült a „kupec faluban”

  1. július 10. a születésnapom. Véletlenül ezen a napon érkeztem először Dunapentelére.

Fejér megye északi csücskében, egy kis falunak voltam az állami vezetője. Januárban káderképző iskolára küldtek, mondván, hogy még ebben az évben megalakulnak a tanácsok és kiképeznek bennünket…Három ajánlat közül kellett választanom….A Fejér megyei pártbizottság titkára, a megyei tanács elnöke Pentelét mindennél jobban ajánlotta; város épül ott, meg kohászati kombinát. Mutogatták a terveket, mint „nekem valót”. Azt is mondták, hogy én leszek ott a tanács vezetője, és olyan lesz a város, ahogy én a munkát szervezem, meg ehhez hasonló nagy szavak. Előttem lebegett egy új város, gyáróriások, új emberek. Na, itt lehet újat alkotni, és ez lázba hozott. Néhány nap gondolkodási időt kértem, mert ahogy ez szokás, a feleségem, sőt a Dunapenteléhez közel lakó szülők véleményét is meg akartam hallgatni. Egyszóval minden fel- és lemenő rokon hallatta szavát, egyedül négyéves fiúnk nem volt perdöntő.

Most már bevallom, hogy ezt a néhány napos gondolkodási időt felhasználtam arra is, hogy egy lovaskocsival titokban leutaztam Dunapentelére. Megnéztem, mi folyik itt, megkérdeztem embereket, hogy valóban mit is tudnak az építkezésről. Ekkor hallottam először egy falusi bácsitól, hogy „fönt a telep”-en valami építkezés folyik, és valami vasgyárat akarnak építeni, de ő bizony még nem nézte meg, csak a földjét sajnálja, mert az is arrafelé fekszik a Peretsényi tanya közelében. Később arra épült a tűzállótéglagyár. Felmentem a „telep”-re, avagy a pentelei fennsíkra, de bizony sokat nem láttam, csak néhány barakkot, emelkedő téglafalakat, rengeteg földgépet, teherautót, kordélyos kocsit és sok-sok embert. Szorongó érzésekkel tértem vissza a lófogattal Adonyba a szülőkhöz. Hozzájárult ehhez az is, hogy a lovakat hajtó paraszt rokon nem átallotta hangoztatni, hogy „te sógorom, ne hidd mán el, hogy ebben a kupec faluban – ez volt szerinte Dunapentele – majd várost, meg vasgyárat építenek.”

Másnap telefonon felhívtam az ideiglenes megyei tanács elnökét, hogy elvállalom a Dunapentele községi előljáróságon a vezetőjegyzői állást. Két nap múlva – s ez számomra a történelmi dátum – 1950. július 24-én megtörtént a beiktatásom.

Nagyné Hodik Mónika

történész