Ha már a múltkor képzeletben rágyújtottunk egy Sztálinvárosra, akkor folytassuk tovább a sort. Kedves Ismerőseink, Látogatóink, füstölögjünk egy kicsit, ami így, ebben a formában még az egészségünkre sem káros! A heti blog szóljon a cigarettákról, mesélek a „Sztálinvárosról” és a „Dunaújvárosról”, mindegyikről, hiszen volt mindkettőből többféle.

Ne gondolja senki, hogy annak idején cigarettát csak a mi városunkról neveztek el, de azért elmondhatjuk: Sztálinvárosnak/Dunaújvárosnak saját cigarettája is volt! Több ilyen létezett ezekkel az elnevezésekkel, mindkettőből három ismeretes.

A város neve először 1955-ben kapcsolódott dohánytermékhez, a Májusi Vásár alkalmából a Lágymányosi Dohánygyár egymillió szál Sztálinváros cigarettát készített, melyek a kornak megfelelően még füstszűrő nélküliek voltak. 25 darabos csomagban árulták őket és 3 forintért lehetett hozzájuk jutni. A cigaretta elején egy lakóház, a víztorony és a kohó látható, hátoldalán a vásár és a kiállítás felirata és a dátum olvasható. A helyi újságon kívül máshol is beszámoltak az új termékről, a Bács-Kiskun Megyei Népújság szerint a cigaretta különleges és jóminőségű volt, a helyi lapban pedig azt olvashatjuk, hogy „Az új, alkalmi cigaretta, melyet igen ízlésesen csomagoltak, megérkezett Sztálinvárosba. Dohányosok megállapítása szerint az új cigaretta egészen jóminőségű és így bizonyára gyorsan elfogy a gyártott mennyiség.”

A következő vásárra - melyet 1958-ban rendeztek - valószínűleg újra forgalomba került a szivarka, mert ugyanilyen csomagolású, de évszám nélküli dobozokról tudunk. Emellett szól az is, hogy ezen a cigarettás dobozon már a Lágymányosi Dohánygyárnak egy későbbi emblémája látható.

1960-ban, a város 10 éves évfordulójára újabb cigaretta került forgalomba. Ennek a csomagolása teljesen más volt, mint az előző két esetben, csupán a termék elnevezése az, ami megmaradt. Ez a cigaretta szintén füstszűrő nélküli volt, de már nem 25, hanem csak 20 darab került egy csomagba. Az ára maradt a régi, szintén 3 Ft-ért lehetett megvásárolni. „… első szocialista városunk fennállásának 10. évfordulóján a dohányipar hatmillió Sztálinváros elnevezésű cigarettát gyárt. Az új cigaretta celofánnal van beborítva, lehúzó szalaggal nyitható, 20-as csomagolású dobozban kerül forgalomba.” – olvashatjuk a Békés Megyei Népújságban 1960 nyarán. A csomag elején a kohó képe, hátoldalán az épülő város és a gyár látható, illetve "Sztálinváros – A szocializmust építő magyar nép munkájának eredménye" felirat olvasható. A cigaretta csomagolásánál a vörös szín dominál, a cigarettapapír Sztálinváros felirata is vörös betűkkel szerepel.

A terméknek nagy sikere lett, melyet mi sem bizonyít jobban, mint egy 1961 októberében megjelent cikk a helyi hírlapban. A híradás szerint az előző évben megjelent Sztálinváros cigaretta hamar népszerű lett nemcsak a városiak, hanem az odalátogató külföldi és belföldi látogatók körében is. Sajnos a legyártott mennyiség hamar elfogyott, így a városi tanács eljárt az illetékes helyeken. Ennek köszönhetően a kedvelt füstölnivaló ismét kapható lett a trafikokban, ráadásul a korábbival megegyező ízléses kivitelben és azonos áron.

November végén a város neve Dunaújváros lett, ekkor megváltozott a csomagoláson szereplő név is. Minden maradt a régi, csak a Sztálinváros szót lecserélték Dunaújvárosra.

Majd elérkezünk a következő kerek évfordulóhoz, a dátum 1970. A dohányiparnak és a helyi kereskedelemnek az összefogásával a dohányozni vágyók újabb cigarettához juthattak. Dunaújváros néven, 5,50 forintos áron forgalomba hozták a legújabb városnépszerűsítő cigarettát.

A következő és egyben valószínleg az utolsó dohányterméke a városnak a 25. évfordulóhoz köthető, 1975-ben újabb cigaretta került forgalomba. Az 1970-es doboz szinte semmit sem változott, csupán a tetején lévő 20-as számot cserélték fel 25-re. Hosszúságát tekintve érdekes, hogy az előző 80 milliméteres darabbal ellentétben ez csak 67 milliméteres volt, annak ellenére, hogy akkoriban már a hosszú cigaretták voltak népszerűbbek.

A múzeum helytörténeti gyűjteményében őrzünk egy doboz Dunaújvárost, pont ebből az utolsóból, melyet 1975-ben „dobtak piacra”. A csomagból csak pár szál hiányzik, rajtuk a felirat: 25 éves Dunaújváros. Talán nem csak nálunk van ilyen emléktárgy, talán akad még a városban egy-két elfekvőben lévő darab, mondjuk egy fiók mélyén vagy egy doboz alján. Na, nem arra gondolok, hogy a cigarettát valaki megőrizte volna, hiszen aki megvette, azért tette, hogy elszívja.

De talán a dobozát meghagyta emlékbe. Mert igaz, hogy nem porcelánból készült és nem is csecsebecse, de emléknek mindenképpen emlék, kinek így, kinek úgy.                                       

Hodik Mónika