30 évig hirdette, hogy "Békét a világnak!" és nagyjából ugyanennyi ideje, hogy nincs fent.

Kedves Ismerőseink, Látogatóink, jöjjön sorozatunk következő része, a nyolcemeletes egykori éke, avagy a főút neongalambja.

„Április 4., kedves ünnepünk!/Szép életet te hoztál nekünk./Zengi a dal szívünk örömét,/Mert e napon szabad lett a nép.”- szólt egykor a dal.

Hivatalosan 1945. április 4-én fejeződtek be a második világháborús harci események Magyarországon, évtizedekig ez a nap volt a felszabadulás ünnepe egészen a rendszerváltásig.

1960 több szempontból is jelentős volt a város életében, Sztálinváros ebben az évben ünnepelte 10. évfordulóját és ekkor avatták fel a meleghengerművet is. De nem csak emiatt, hisz hazánk ekkor ünnepelte felszabadulásának 15. évfordulóját.

Hogy miért volt különösen fontos ez a város szempontjából? Ugye mindenki emlékszik a Vasmű úti nyolcemeletes tetején lévő békegalambra? Arra a bizonyos neongalambra, szétterjesztett szárnyával, csőrében ággal, alatta „Békét a világnak!” felirattal. Ott volt egészen a rendszerváltásig. De vajon ki tudja, hogy mikor került fel a toronyház tetejére? Én is sokáig kerestem rá a választ, mert az elhelyezéséről pontos dátum nem ismeretes, még az általam előszeretettel meghivatkozott helyi újság sem számolt be az eseményről. A városról készült 1959-es fotókon még nem, de a 60-as években készült felvételeken már látható. Aztán a Sztálinvárosi Hírlapot lapozgatva az 1960. április 4-i ünnepség kapcsán lettem figyelmes egy rajzra, melyet P. Csasztka Ilona készített. A rajz előterében a felvonuló tömeget, a háttérben a fénylő békegalambot láthatjuk. A cikkbe beleolvasva a felszabadulási ünnepség kapcsán röviden említik is a neonfeliratot, igaz csak annyit, hogy „A fényárban úszó Sztálin út felett a béke szimbóluma, a fehér galamb volt látható, alatta neonbetűs írás: Békét a világnak!”.

Röviddel felrakását követően őt is utolérte az a bizonyos „neonbetegség”: nem világított rendesen, hol itt, hol ott égtek ki a neonok. A békegalambról pár hét múlva Beteg a galamb címmel egy rövid kishír jelent meg a helyi újságban. Az április 22-i cikk arról számolt be, hogy a frissen felhelyezett neonkompozíció felirata egy rövid ideig csak részben világított, ezt követően pedig sorra aludtak ki a galamb különböző részei. Ebből a cikkből nemcsak az derül ki, hogy a neonok nem működtek rendesen, hanem az is, hogy nemrégiben került fel a galamb és vele együtt a felirat is. Ezek után azt hiszem, hogy nem fér hozzá kérdés, a mi neongalambunk a felszabadulás 15. évfordulójának apropóján került a helyére, ahol több évtizedig hirdette a békét és a város egyik szimbóluma volt.

A neonok a 30 év alatt állandó gondot okoztak. 1982-ben a Dunaújvárosi Hírlap általánosságban írt erről a problémáról, hiszen nemcsak a békegalambbal, hanem rajta kívül szinte az összes neonfelirattal baj volt. A cikkben azt olvashatjuk, hogy a kereskedelmi, a vendéglátó és a szolgáltató vállalatok sorra cserélik le a régi neonvilágításokat korszerűbb égőkre. Egyrészt, mert olcsóbbak, másrészt, mert kevesebb hibalehetőséggel működnek és a karbantartásuk is egyszerűbb. A városi tanács illetékesének elmondása szerint a berendezést működtető automatika elavult, felújítása pedig körülbelül százezer forintba kerülne. Azonkívül a berendezés üzemeltetése, illetve további karbantartása is sok pénzt emésztene fel, mert a neongalamb ki van téve az időjárás viszontagságainak.

Sorsa néhány évvel később végérvényesen megpecsételődött. A rendszerváltás szele ide is elért, és 1991-ben „elfújta” a nyolcemeletes tetejéről a békegalambot.

Ugye a mai napig sokan hiányolják ugyanúgy, ahogyan a Felszabadulási emlékművet az összes felröppenő galambjával együtt?

Hodik Mónika