Nyitvatartás: keddtől péntekig 10-16 óráig, szombaton 14-18 óráig.

SZOCREÁL TANÖSVÉNY

2022. december 5.

„Minden kor a megelőző időszak művészetét, építészetét elutasítóan kezeli. A reneszánszban a gótika barbár építészetet jelölt, a barokk vagy rokokó elnevezéssel a túlzott formaképzést bírálták a klasszicisták. …..még ma is kell néhány évtized ahhoz, hogy felismerjük a közelmúlt értékeit.” (Kapsza Miklós)

 

Dunaújvárosi Építészeti Emlékek Tanútja és a Szocreál Tanösvény

Dunaújvárosban van egy út, melyen végigsétálva visszamehetünk az időben. Nem évezredeken vagy évszázadokon átívelő utazásról van szó, csupán néhány évtizeddel ezelőttre kell visszamenni az időben, egészen az 1950-es évekig, a városépítés korai időszakáig. Az akkor uralkodó szocreál stílus, mely a képzőművészeteken át az építészetig mindent áthatott, Dunaújvárosban különösen nagy szerepet kapott.

A Dunaújvárosi Építészeti Emlékek Tanútja a városépítés kezdetétől mutatja be azokat az épületeket, melyek várostörténeti jelentőségűek. Ennek csak egy része a Szocreál Tanösvény, mely az 1950-es évek épületeit vonultatja fel. A tanutat egyszerűen csak Szocreál Tanösvényként emlegetik, de tisztában kell lenni mi a kettő között a különbség.

Sztálinváros - mert akkoriban így hívták Dunaújvárost - első főépítésze Weiner Tibor volt, aki 1950-től 1965-ben bekövetkezett haláláig bábáskodott a születőben lévő város felett. Egy új, szocialista város „létrehozása” rendkívül nagy feladat, óriási felelősséggel járt, ugyanakkor tele rengeteg lehetőséggel. A város maga is egy kísérlet volt, annak összes szépségével és buktatójával együtt. Weiner magyar példához nem nagyon tudott nyúlni, így maradt az egyébként is ajánlott szovjet minta, a Szovjetunióban már jól bevált szocialista városok mintájának követése.

A tanút és története

1990-ben egyszer már felmerült, hogy a város próbálja meg kihasználni egyedülálló építészeti jellegét. Kiss Attila, a város akkori idegenforgalmi hivatalának a vezetője vetette fel azt az ötletet, mely egy projekt keretein belül mutatta volna be Dunaújváros szocialista emlékeit. Ezzel egy időben elkezdték felmérni az épületeket. A város főépítésze és a Kistérségi Európai Uniós és Idegenforgalmi Kht. munkatársai választották ki, melyek azok a képzőművészeti alkotások és épületek, melyek leghűbben tükrözik ezt az időszakot.

2004 júniusában aztán a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának támogatásával és a Kistérségi Európai Uniós és Idegenforgalmi Kht. szervezésében létrejött a Dunaújvárosi Építészeti Emlékek Tanútja.

Az ötletgazda a Kistérségi Európai Uniós és Idegenforgalmi Kht. volt, ehhez járult hozzá a helyi önkormányzat. A pályázaton elnyert összegből útbaigazító és ismeretterjesztő táblákat készítettek az épületek falára, színes térképeket és prospektusokat nyomtattak. A tanút tervezésénél több szempontot kellett figyelembe venni. Fontos volt a látványosságok különlegessége, változatossága, és az is, a városon belül hol található meg. Szem előtt kellett tartani a tanösvény állomásainak számát és az út hosszát is. A kezdetben 35 állomásosra tervezett tanútból a végére 33 állomás maradt meg. A felsorolt épületek 3 építészeti korszakba sorolhatóak: 1.) modern; 2.) „átmenet” a modern és a szocreál között és a 3.) szocreál. Az állomások között találunk néhány olyan épületet is, melyek nem köthetők a szocreálhoz, vagy annak térhódítása előtt, vagy az azt követő időszakban épültek. A korai tervezésű épületeket még a modern jellemzi, a későbbiek már átmenetet képeznek a modern és a szocreál között, vagy teljesen szocreál stílusban épültek. Néhány közülük, melyek a 60-as években és utána készültek el, már a modern későbbi periódusának „termékei”.

A szocreál térhódításával egyszerre jelent meg az igény a korábban megépült intézmények és lakóházak eltakarására. Többek között e célból épültek a Sztálin út ötemeletesei vagy az 1960-as évek elején a pártház köré felhúzott pontházak a vele egybeépített sorházzal. „…mire a pártház megépült, a város fontossága, tervezett mérete lényegesen megnőtt, főterét nagyszabású együttesként, főútját széles, parksávval tagolt nagyvárosi útként álmodták meg.” A rendelőintézetet is el akarták takarni, az 1954-ben elkészült terveken lakóházak közé beékelődve látható.

Modern és/vagy szocreál

A világháború előtti Magyarország építészetét a modern stílus jellemezte (a geometrikus formák, a vasszerkezet gyakori alkalmazása és a funkció hangsúlyozása). A háború utáni évek legfontosabb építészeti feladata az újjáépítés volt. Eleinte még folytatódtak a modern szellemű kísérletek, de az 1940-es évek végére, 1950-es évek elejére kialakult politikai változások hatással voltak az építészetre is.

Major Máté és a hozzá csatlakozók úgy vélték, hogy a modern építészet magában hordozza a szocialista eszmét és ezt tekintették a jövő irányzatának. Voltak ezzel szemben azok, akik felsőbb utasításra azt hangoztatták, hogy a modern művészet és azon belül a modern építészet ideológiailag hibás. Ezen nézet követői létrehozták az új irányzatot, az ún. szocialista realista művészetet, melynek lényege: „tartalmában szocialista, formájában nemzeti”. A  Szovjetunióban már virágzó szocreál építészet lett a mintakép. A kultúrpolitika által előírt követendő forrás főként a klasszicizmus lett, ez volt az a „mintakészlet”, melyhez az alkotók visszanyúlhattak. Ezen kívül felhasználták az antik római és görög, az egyiptomi, valamint a reneszánsz építészet stílusjegyeit egyaránt. 1951 októberében, az építészek első országos kongresszusán fogadták el hivatalosan is a szocreált, ekkor vált egyeduralkodóvá. Ez az irányzat határozta meg 1948/49-től egészen az 1950-es évek végéig tartó időszakot, mely a szocializmus és a kommunizmus ideológiáját népszerűsítette, és rányomta bélyegét úgy az irodalomra, mind a képzőművészetre és az építészetre is. Dunaújvárosban ez az időszak nagyjából 1952-től az évtized közepéig tartott. A nagy építkezések leállítása után sok helyen csak a szocreál homlokzatokat fejezték be, de volt, ahol még erre sem került sor.

A művészetek közül az építészet különleges jelentőséggel bír, „késleltetett mozgású”, az elhatározások és a kész tervek megvalósulása között évek telhetnek el. Ez a „késleltetett mozgás” az építkezés elején olyan jellemző volt a városra. Az 1950-es évek elején a Bauhaus formakísérletei alapján tervezték az első házakat, első ütemként egy „modern" felfogású lakónegyed épült meg, ezek voltak a Május 1., az Ady Endre, a József Attila és a Babits Mihály utcai házcsoportok. Majd a szocreál megjelenésével és fokozatos térhódításával a korábbitól eltérő épületek jelentek meg. Az átmeneti korszak érdekes, néha „erőltetett” épületei után következett a letisztult új stílus, a szocreál. Ebben az időben épültek a város keretes beépítésű területei, zárt utcafrontjai, ”ekkor alakult át az épületek közt átvonuló tér körülzárt kertudvarokká…

Dunaújváros egyedülálló módon, egységében képes bemutatni a szocreált. „A város megépítése az első ötéves terv súlypontja volt, természetes hát, hogy az egész magyar szocreál korszakot a legösszefogottabban, legjellemzőbb módon képes bemutatni.

Dunaújvárosra jellemző volt a korábban már említett kettősség, többféle építészeti irányzat „keveredése”. Az épületek neves tervezők által megálmodott és kivitelezett remekművek. Egy ideológiát próbáltak meg ráerőltetni az építészetre is, az alkotók jelentős része azonban kereste a maga útját. A modern építészet elemeit alapul véve töltötték fel saját egyéniségükkel és gazdagították a népi építészet formavilágával, mindezt úgy, hogy a szovjet mintától minél jobban eltávolodjanak. Ez az időszak nem olyan egysíkú, mint amilyennek elsőre gondolnánk, az építészek és a képzőművészek is próbálták megvalósítani saját gondolataikat, egyéniségükkel színessé tenni a követendő stílust.

A tanút állomásai

Lássuk tehát az állomásokat olyan sorrendben, ahogy az ismertetőben szerepelnek, képzeletbeli utunkat a Vasműnél kezdjük és a Technikum városrészben fejezzük be.

1. Vasmű tér 1-3.: A Tanút kiindulási pontja a Vasmű tér, ahol a Vasmű főbejárata, az igazgatósági épület és a kultúrterem található, melyek három funkcionálisan elkülönülő egységet jelentenek. Az első terveket 1951-ben készítette Szendrői Jenő és Lauber László. Első ütemben a modern stílusú, kőlapokkal burkolt, 3 emelet magas, 23 tengelyes irodaházat kezdték építeni. A második ütemben megvalósított kultúrtermi szárny modern terveit már szocreál stílusba dolgozták át, melynek belsőépítészeti terveit Salamon István készítette. Az áttervezés elsősorban a főbejáratot érintette, mely már egyértelműen a szocreál stílus jegyeit hordozza. A 3 tengelyes, oszloppárokkal tagolt monumentális kapu a Vasmű út méltó lezárásaként épült. Az egyiptizáló sásleveles fejezetű oszlopok felett akantusz sor látható. A csarnok hátfalán, a kapuk felett található a három részből álló, mintegy 3,5 méter magas, munkás-paraszt szövetséget ábrázoló Domanovszky Endre freskója, mely a kor legjelentősebb alkotásai közé sorolható.

2. Fabó Éva Sportuszoda: A Vasmű teret elhagyva az 1950-es években telepített erdősávon keresztül jutunk el a következő állomáshoz, a Béke téri Fabó Éva Sportuszodához. Az uszoda 1977-es átadásakor Magyarországon egyedülállónak számított. Különlegessége az 50 m hosszú feszített víztükör, a változtatható fenékszint-magasság és az emelő-süllyesztő rendszer volt. Az uszoda 1975 és 1977 között épült, jórészt társadalmi munkával.

3. Görbe u. 2/a.: Következő helyszínünk az uszodával átellenben, az Építők útja másik oldalán található Görbe utca, mely kissé görbülő, ívelt vonalvezetésével a város egyik leghangulatosabb része, szöges ellentéte az addig mereven szerkesztett utcaképeknek. Az itt látható Schall-házak 1950-53-ban épültek, az ország más részein is épített lapostetős típustervű házak magastetős, átformált változatai. 1952-re elkészült az első kilenc épület, azonban Weiner Tibor módosított a terveken és az Építők útja felől az utca még két épülettel bővült. 1952 tavaszán, amikor a város addig elkészült utcái nevet kaptak már Görbe utca néven szerepelt. Később, 1962-ben új nevet kapott, hosszú évekig az első tanácselnök, Berecz Bertalan nevét viselte. Miután elkészültek a Görbe utca épületei, sok intézményt helyeztek át ide. Itt működött egy darabig a könyvtár, a városi tanács vagy a Magyar Nemzeti Bank helyi fiókja is.

4. Kossuth L. u. 27/a.: Ha utunkat folytatjuk a Kossuth Lajos utca hangulatos, árkádos átjárójához érkezünk. Ezen áthaladva jutunk el a következő állomásunkhoz, ahol a ház félköríves zárterkélyét Medveczky Jenő ornamentális sgrafittója díszíti, mely a maga korában egyéni kezdeményezésnek számított. Ezzel a technikával az egymásra felvitt különböző színű festékek vagy vakolatok felső rétegét precízen visszakaparják, kikarcolják, így előtűnik a mélyebben fekvő réteg színe, kialakítva ezzel a díszítést. Dunaújvárosban még 3 helyen található ilyen zárterkély: az Erkel és a Liszt Ferenc kertben, ahol díszítetlenek, valamint a Bocskai utcában, ahol domborművet „kapott”.

5. Vasvári Pál Általános Iskola: A Kossuth Lajos utcáról a Petőfi ligeten keresztül átsétálva juthatunk el az iskolához, mely Zilahy István tervei alapján épült 1951-ben. Ez volt az új város első iskolája, falai között 1951 szeptemberében meg is indult a tanítás. Az épületben nem csak oktatás folyt, néhány évig itt kapott helyet többek között a városi tanács, a múzeum és a könyvtár is. A két szintet átfogó kapuk erkélymellvédjeit Marton László iskolai jeleneteket ábrázoló domborművei díszítik. Az első időkben külön lány és fiú osztályok voltak külön bejárattal. Az épület stílusa átmenetet képez a modern és a szocreál között.

6. Bartók Kamaraszínház és Művészetek Háza: Az iskolát elhagyva érkezünk meg a színházhoz, melynek tervezője Kiss Dezső. A város életében nagy eseménynek számított az intézmény 1953. december 31-i átadása. Az addig szinte kizárólag barakkokban működő kultúrotthonok mellett a frissen felavatott, akkori nevén Bartók Béla Kultúrház a művelődés és a kultúra meghatározó intézménye lett. A főbejáratot a Babits Mihály utca tengelyébe helyezték, ezért aszimmetrikus a homlokzati kiképzése. A főhomlokzat timpanonos, a két szintet átfogó oszlopok kannelúrázottak[1], az erkélymellvédet Csúcs Ferenc Művészetek, Tudomány és Művelődés domborműve díszíti. Az előcsarnok félgömb kupolájának üvegablakain Petőfi Sándor János vitéze jelenik meg. A színes üvegmozaik Z. Gács György alkotása. Az épület hátsó részét 2001-ben Rombauer Gábor tervei alapján átalakították, mégis megmaradt a kort és a stílust jól tükröző egyéni szocreál jellege.

7. Üzletház: Néhány lépésre a színháztól, a Bartók Béla tér jobb oldalán található a Vági Oszkár által tervezett, 1951-ben épült Béke étterem és üzletház. A népművészeti hagyományok keresése jelenik meg az 1953-ban készült főbejáratot keretező kalocsai mintás mozaikokon, mely Iván Szilárd munkáját dicséri. Oldalhomlokzatán szintén mozaiktechnikával készült, 5 részből álló, tematikájában és stílusában szocreál jelenetsor látható, mely a gyári munkásokat és a várost építők munka- és hétköznapjait ábrázolja: Iván Szilárd Az építőbrigád, Hegyi György Sztálinváros építése, Rác András Martinászok, Percz Jenő Az ipar segítsége a mezőgazdaságnak és Mattioni Eszter Népi táncok. Az épület a modern és a szocreál átmeneti periódusának „terméke” éppúgy, mint a Vasmű úti 1. sz. Rendelőintézet. Az 1951. augusztus 18-án átadott épületben működő étterem egyike volt az első kulturált szórakozóhelyeknek, a földszinten nyílt üzletek pedig az eddigi barakk boltokhoz képest óriási változást jelentettek.

8-10. Május 1. u. 1., 2., 7.: Következő állomásunk a Május 1. utcába vezet. A város építése ezeknek a Schall-féle típusházaknak az építésével kezdődött, ez a város legkorábbi utcája. A páratlan oldali lakóházak a „kocka” becenevet kapták, Dunaújvárosban összesen 8 ilyen épült fel. (Az Ady Endre utca páratlan oldalán a 3 ház, plusz itt a Május 1. utca 5 db páratlanja.) A városban az első elkészült épület az 1. számú lakóház volt. (Ami talán megdőlni látszik, mert találtam olyan fotókat, melyeken a négy kocka kész és pont az elsőnek kikiáltott – melynek táblája is van – körbeállványozva látható…) Alaprajzát tekintve vele azonos típusúak a Görbe utcai kockaházak, tetőfelépítményük azonban különbözik. A Május 1. u. páros oldalán lévő két hosszú épület az ún. „nagybivaly” típusba tartozik, stílusát tekintve szintén modern, és az ország más városaiban is megtalálható. A 7. és 9. sz. épületek sokáig össze voltak kötve, ideiglenes szállásokként funkcionáltak, a 26. ÁÉV irodáinak és 1957-től a Járási Tanácsnak adtak helyet. A Május 1. u. kockái a városépítés kezdetén nemcsak lakásokként működtek (hasonlóan a már korábban említett Görbe utcához), hanem sok hivatal és intézmény is itt kapott helyet, mint például a pártbizottság, a Nehézipari Beruházási Vállalat vagy a városi kórház és a rendelő.

11. József Attila u. 9.: A Május 1. utcáról nyílik a József Attila utca. Itt találjuk az ún. „csont” lakóházakat, melyek szintén Schall József tervei alapján készültek. Ebből a típusból a városban 6 épült fel: 3 db itt a József Attila, 3 db a Babits Mihály utca szintén páratlan oldalán.

12. Babits u. 16.: A tanút újabb állomása is ide, a Babits Mihály utcába vezet, mely a Bartók Béla tér keleti irányú folytatása. Az üzletház mögött látható sorház érdekessége a bejárat fölötti magyaros, népies mozaikdíszítés. A József Attila és az Ady Endre utcai sorházak ennél rövidebbek, mivel építésüknél a „bivalyok”– tól kellő távolságot kellett tartani. Annak idején csak úgy hívták őket: a szekciósok. (A Május 1., Ady Endre, József Attila és Babits Mihály utcai házcsoportok mind Schall József nevéhez köthetők, aki többek között ezeknek a lakóházaknak a tervei alapján kapott később Ybl-díjat.)

13. Vasmű út 17-25.: Következő úti célunk a Vasmű útra, a Weiner Tibor tervezte szocreál lakóházakhoz vezet. A Vasmű utat nyugatról lezáró - a korabeli terveken B jelölésű - épületek egyike. Ez, és a tőle délebbre lévő másik lakóépület az ún. „medve” típusba tartozik. Érdekessége a népi hagyományokra utaló, kétféle tulipánmintás ablakrácsok. Az eredeti, növényi motívumokkal díszített kerámialapos erkélyeket statikai problémák miatt 1954-55-ben elbontották, és a ma is látható báboskorlátos[2] és franciaerkélyekre cserélték. Az 1950-es években még Sztálin útnak nevezett főút épületeit a korábbi 3 helyett 5 emeletesre tervezték, egyrészt azért, hogy eltakarják vele az első, modern lakóegységet, másrészt az első szocialista város grandiózus főútjához ezek a magasabb épületek már jobban illettek.

14. Gagarin tér 15.: A Vasmű út keleti oldalánál látható a Gagarin tér monumentális épületegyüttese, ez a következő állomásunk. Stílusa szocreál, tervezői Weiner Tibor, Malomsoky József és Tiefenbeck József. Az E4, E5, E6 jelű épületegyüttes tervezése párhuzamosan folyt a Vasmű út nyugati oldalának ötemeleteseivel. A középső, E5 jelű főépülethez nyaktaggal kapcsolódó két 3 emeletes épület fogja közre a hátrahúzott 5 emeletes épülettömböt. Érdekessége a középső épület két szintet átfogó, oszloppáros, kazettás mennyezetű két kapuáthajtója. Az erkélyek eredetileg kerámialap burkolatot kaptak volna, de az út másik oldalán történt erkély-leszakadások megelőzésére áttört kő mellvéddel készültek.

15. Bölcsőde (V. számú): Utunkon tovább haladva jutunk el a bölcsőde épületéig, mely Lovász György tervei alapján épült 1953-54-ben. Ebből a típusból Dunaújvárosban ezen kívül még 3 található: a Kossuth Lajos utca 7/b alatti II. számú, a Bartók Béla utca 6/b alatti III. számú és a Liszt Ferenc kert 18. alatti IV. számú bölcsőde. Az L alaprajzú épület kétszintes, árkádosan megnyitott sarok kialakításával, íves, oszlopos tornácával új színfoltnak számított a szocreál együttesben.

16. Móricz Zsigmond Ének - és Zenei Általános Iskola: A bölcsőde szomszédságában található az 1951-ben Zilahy István által tervezett általános iskola. Hasonlóságokat mutat a szintén Zilahy nevéhez köthető 20 tantermes Vasvári Pál Általános Iskolával. Működését 1952 szeptemberében kezdte meg, ez volt az új város második általános iskolája.

17. A következő állomás a Duna-part, mely csodálatos panorámájával elvarázsolja az ide érkezőt. Nemzetközileg elismert hidrogeológiai és kertészmérnöki mű, botanikájában megtervezett, gazdag növényzettel betelepített. A Duna-part lépcsőzetes kialakítása az 1964-es partomlás után vált elengedhetetlenné.

18. I. sz. Rendelőintézet: A Duna-partról a Vasmű út felé indulva pillantjuk meg az Ivánka András tervezte I. sz. Rendelőintézetet. A felülről irányított stílusváltás jó példája a modernre megálmodott épület, melyre utólag tervezték rá a szocreál díszítőelemeket. Már az épület tervezésénél is sok probléma merült fel. A többször átírt tervekre, melyek az Építésügyi Minisztérium szerint már „valamennyire elfogadhatóak” voltak, az idő sürgetése miatt bólintottak rá. Henger formájú előcsarnok része nyaktaggal kapcsolódik a hasáb alakú főépülethez. A bejárat csillagot mintázó aprómozaik kockái, az egyiptizáló sásleveles oszlopok, a bejárat keretezése és a palmetta díszítés a klasszikus stílus egy-egy eleme. Az előcsarnok két kapuja egyiptizáló, a főépület oldalkapuja görögös keretelésű. Ünnepélyes átadására 1952. április 30-án került sor, de a betegek előtt már korábban megnyitotta kapuit. A rendelőt a kortársak elég élesen kritizálták, elkészülte után a város tervezői az épület eltakarására törekedtek, végül azonban egyik terv sem valósult meg.

19. Kossuth Lajos utca 2/a-b - Vasmű út 37.: A főút másik oldalán található a Kossuth Lajos utca 2/a-b - Vasmű út 37. számú lakóház a földszinten üzletekkel. Kivitelezési terveit Jálics János készítette 1952 májusában. Ezt az L alakú, B5 jelű épületet és a szállót a mozi tengelyére tükörszimmetrikusan helyezték el, teret formálva ezzel a mozi elé. A két épület közötti távolságot a mozi homlokzatának szélessége határozta meg. A Vasmű út felőli főhomlokzat megegyezik a szállodáéval, alul árkádsoros, a tetőpárkány baluszteres kialakítású.

20. Dózsa Mozi Centrum: Következő állomásunk a mozi (régen Dózsa Filmszínház), mely az itt található tér meghatározó épülete. A korszakban az ideológiai nevelés és a propaganda szempontjából a filmeknek kiemelt szerep jutott, Sztálinváros pedig példával járt elől. A középületek közül az elsők között kezdték el építeni, és 1951. december 20-án a pártházzal szinte egy napon adták át. Sztálin születésnapjára ideiglenesen felavatták, de teljesen csak a következő év novemberére fejezték be.[3] A terveket Szrogh György készítette, mely stílusában átmenetet képez a modern és a szocreál között. Impozáns mérete, letisztult formája, a teljes homlokzati felület üvegezése a modern felé mutat, míg az előcsarnok keresztbordás mennyezete, gazdag rajzolatú korlátai és a bejárat feletti meander minta már a szocreál eszköztárához tartozik. A bejárat a középtengelyben nyílik, mely a teljes homlokzati magasságot átfogja.

A térnek vitathatatlan a közösségformáló szerepe, már elkészülte után egy-egy mozielőadás alkalmából is sokan gyűltek itt össze, de említhetném a szokásos városi „korzózást” vagy a korabeli találkákat, melyek egyik kedvelt színhelye ez volt.

21-22. Arany Csillag Szálló és Irodaház: A tér északi oldalán találjuk az egykori híres szálloda és Irodaház épületét. A terveket Zilahy István készítette 1952-ben, kivitelezésére több szakaszban került sor. Az „Z” alakú szálloda 1954. november 26-án nyitotta meg kapuit. A háromemeletes, szocreál épületben 96 szoba, 117 ággyal állt a vendégek rendelkezésére. Az Irodaház Vasmű út felőli bejárata rézsűs kiképzésű, mindkét oldalán kannelúrázott oszlopokkal, a kapu felett Gyenes Tamás domborműves mellvédje látható. A szálloda épületének tetőpárkánya szintén baluszteres kialakítású.

23. Vasmű út 10-12-14.: A Vasmű út keleti oldalán találjuk meg az egykor híddal összekapcsolt, függőfolyosós sorházat, melyet a 3 egyedi tervezésű pontházzal együtt a szocreál pártház tudatos eltakarására terveztek. Itt található a nemzetközi hírű Kortárs Művészeti Intézet kiállítóhelye és a műteremlakások is. A modern épületegyüttes az 1960-as években épült, tervezője Baranyai Ferenc.

24. Intercisa Múzeum: A főtér épületei közül elsőként a pártház valósult meg, melyben 1970 óta az Intercisa Múzeum kap helyet. Az első irányadó szocreál épület, tervezői Weiner Tibor és Malecz Erika. A rövid oldali homlokzatok rizalitosak[4], a Duna felé néző oldalánál a földszint árkádos kiképzésű. Kétemeletes, belső udvaros, magas tetős épület, melynek timpanonszerű oromzata és a bejárati részén az előrelépő axisok[5] a magyar klasszicista kastélyokra emlékeztetnek. A főbejárat felett az erkély korlátján háromágú búzakalász, alatta 1951-es évszám, felette ötágú csillag látható. Az évszám az építés dátumára utal, a pártházat hivatalosan 1951. december 21-én adták át.

25. A Városháza épületegyüttese a főtér másik oldalán látható. A „politikai széljárás” folyamatos változásai miatt a tér sokáig befejezetlenül állt. Az évek során megannyi terv született és mire elfogadták volna az éppen aktuálisat, végül valamiért mégis elvetették azt. Egy hatalmas tornyot képzeltek el a tér közepére, mely messzire ellátszott volna, hirdetve a szocializmus diadalát. Az évek folyamán a torony egyre kisebb lett, a főtérre megálmodott intézmények a terepasztalon hol ide, hol oda kerültek. A főtéren sokáig egymagában álló pártház mellé a 60-as évek második felében elkészült a tanácsház épülete. Az első terveket még maga a főépítész készítette, azonban Weiner Tibor halála után Baranyai Ferenc vette át a tervek kidolgozását. Az első ütemben a toronyház, a másodikban a kétemeletes szárnyak épültek meg. 1970-ben adták át a főtéren felállított Lenin-szobrot és a Városháza komplexum is ekkor nyerte el végleges formáját. (Kivéve a C-szárnyat, azt egy évvel később adták át.)

26. Széchenyi park: A Városháza tértől északi irányban haladva jutunk el a Széchenyi parkba. Itt épült fel az a 3 kísérleti jellegű panelház, melyek közül az Erkel kert melletti Magyarország első panelépülete. 1959-ben kezdték el a kivitelezési munkálatokat és az épület már az év végére el is készült, de csak 1960-ban adták át. Az új technológia alkalmazásával azt szerették volna elérni, hogy az épületek sokkal gyorsabban elkészüljenek. Előnyük még, hogy az összeszerelésükhöz elég volt 5-6 ember.

27. Erkel Ferenc kert: Következő állomásunk a parktól néhány lépésre található Tanács utca, mely az Erkel Ferenc kerti épület déli része. A város centrumának reprezentatív folytatásaként tervezték a két keretes beépítésű tömböt tágas belső udvarokkal. A két épülettömb az Erkel Ferenc és a Liszt Ferenc kert elnevezést kapta, de akkoriban mindenki csak „L” épületeknek nevezte őket. Az engedélyezési terveket 1952 szeptemberében Weiner Tibor és Bakos Béla készítette. Érdemes megemlíteni a belső udvarra néző, már korábban említett zárt sarokerkélyeket, a homlokzatok timpanonjait, az erkélyek rácsos műkő mellvédjeit, a kapuzatok reneszánsz ízlésű kereteit és az áthajtók kazettázott mennyezetét. A lakóparkok tervezésénél az volt a fő szempont, hogy az emberek a munkahelyük kivételével mindent könnyen, gyalogosan is megközelíthessenek. A belső udvarokba egy-egy gyermekjóléti intézményt telepítettek: az Erkel kertben óvoda, a Liszt Ferenc kertben bölcsőde épült.

28. Főiskola: Utunkon egy kicsit hosszabb sétával, a Dózsa György úton végighaladva jutunk el újabb úti célunkhoz, a Technikum főépületéhez. A Dunaújvárosi Főiskola elődje az 1953-ban alapított Kerpely Antal Kohászati Technikum, tervezője Malomsoky József. Az „L” alakú épület szocreál stílusú, a főépület középtengelyében a homlokzatból félkörívesen kiugró előcsarnoka teszi egyedivé. Kapuzata mindkét oldalon oszlopokkal keretezett, egyenes gerendázattal lezárt. Az előcsarnok homlokzati részén a kohászati technikum eredeti címere és az építés dátuma, 1953-as évszám látható.

29. Táncsics M. u. 3/a.: A Főiskolát elhagyva érkezünk meg a Táncsics Mihály utca következő állomásához. Az itt található L alakú lakóház és a hozzá merőlegesen kapcsolódó földszintes, lapos tetős, T alaprajzú nyomda tipikus szocreál épületek. A D5 jelű lakóház tervezése 1953-ban kezdődött, de 1954-ben tervcsökkentés miatt egy időre félbeszakadt. Hasonlóan a Bocskai István utcai épülethez az udvari homlokzat itt is loggiás kialakítású felváltva egyenes és szegmensíves záródással. A Dózsa György úti homlokzatnál 3 tengelyes sarokrizalitot alakítottak ki szintén váltakozó egyenes és szegmensíves loggiával. Érdekessége még a kapuzat, mely egyenes záródású félpillérekkel keretelt.

30. Dózsa György út 33.: Innen nyugat felé haladva érjük el újabb állomásunkat. Eredetileg munkásszállónak tervezték a 3 épületet, melyeket 1977-ben földszintes szárnyakkal kötöttek össze. Az épületek engedélyezési terveit Malomsoky József készítette és 1961 elején adták át őket. Egyedi tervezésű lakóház, két hasáb derékszögű egymásba forgatásával jött létre, a toronyház egyik tömbje a főútra merőleges, a másik azzal párhuzamos.

31. Semmelweis u. 5.: A főútról átsétálva a Semmelweis utcába, a volt szülőotthon és bölcsőde épületéhez érkezünk. Tervezője Jálics János és Staffer Károly. A városrész legmarkánsabb szocreál épülete, mely ”… megjelenésében és funkcionális kialakításában a gondoskodó állam népességpolitikai törekvéseit jelenítette meg”. A homlokzatok kialakítása a klasszikus építészetből merít. Az L alakú épület rövidebb szárában volt a szülészeti szárny, a hosszabb szára a bölcsődének adott helyet. A szülőotthon földszintje árkádos kialakítású, páros oszlopokkal tagolt, lapos szegmensívekkel. A bölcsődei szárny véghomlokzata a felső két szinten 5 tengelyes, oszlopos, szegmensíves záródású loggiás. A Semmelweis utcai homlokzatnál az első emeleten a középső 3 tengely szintén oszlopos loggiás, a kapuzatok rézsűs keretelésűek. Érdemes egy pillantást vetni az ablakok és az erkélyek kovácsolt rácsaira.

32. Bocskai u. 2/a.: A Semmelweis utcai állomással szemben található újabb úti célunk, a Bocskai István utca. A kivitelezési munkák 1954-ben elkezdődtek, majd egy kis szünet után csak 1959-ben lett kész. A D4 jelű épülettömb Bocskai utcai oldalán rizalitos szegmensíves záródású loggia található. Az udvari homlokzat loggiás kialakítású felváltva egyenes és szegmensíves záródással. A kapu kerete egyiptizáló jellegű. Itt látható a három szintet átfogó, hengeres zárterkély Farkasvölgyi István domborművével, melyen a szöveg „Épült az Ötéves terv negyedik évében” és 1953-as dátum szerepel. (A felirat azonban megtévesztő, mert ebben az évben még csak az épület tervezése indult meg.) Ez a zárterkély típusában a Kossuth Lajos utcaival megegyezik. (A városban még két ilyen zárterkély található az Erkel és a Liszt Ferenc kert épületein, de ezek díszítés nélküliek.) A teljes földszint cyklop[6] lábazatos, anyaga tardosi kemény mészkő.

33. Bocskai u. 1/b.: Sétánk utolsó állomása Malomsoky József - a városrész nyugati lezárására tervezett - 4 db lakóházának első épülete. Jellegzetessége a függőfolyosó, az eltolt szerkezet és a különböző színű külső festés, mely miatt ezeket a házakat sokan csak papagájházakként emlegetik.

A nagyjából 2 óra alatt bebarangolható tanösvény kellemes kikapcsolódást nyújt, de a tanút állomásain kívül a városban még rengeteg szocreál épület található. Elég csak elmenni a Technikum városrészbe - mely az ötvenes évek legegységesebb szocreál negyedének indult - vagy végigsétálni a Kossuth Lajos utcán, a Dózsa György úton, esetleg a Dunasoron, ahol szintén felfedezhetjük a szocreál stílusra jellemző elemeket. Idekívánkozik még a város központjától távol eső vasútállomás vagy a kikötő épületének megemlítése is.

Nagyné Hodik Mónika

Szövegen belüli hivatkozások:

[1] Kannelúra: az oszloptörzs függőleges homorú vájata

[2] Báboskorlát, baluszter : lépcsőkorlát vagy mellvéd oszlopokhoz hasonló kör vagy négyszögletes keresztmetszetű taglóeleme

[3] A kor bevett szokása volt jeles napokhoz kötni az épületek ünnepélyes átadását, így történt meg, hogy sok épületet és gyáregységet avattak május 1-jén, augusztus 20-án, november 7-én vagy december 21-én.

[4] Rizalit: A homlokzat síkjából általában az épület teljes magasságában kiemelkedő falszakasz, helye alapján lehet közép- vagy sarokrizalit

[5] Axis: tengely

[6] Cyklop: ékekkel hasított vagy nagyolt, szabálytalan öt- vagy hatszögű homloklapokkal előállított, megdolgozás nélküli építőkő.