Maradjunk még mindig múlt heti helyszínünknél, sőt, talán több hetet is itt időzünk majd, hiszen ezen a helyen ringott egykor az építkezés bölcsője. Az első 1-2 évben annyi minden történt a Béke tér környékén, hogy ha akkor átutazóként ott jártunk volna, ma úgy mondanánk „csak kapkodtuk volna a fejünket”. A barakkok és a végleges épületek falai gyorsan emelkedtek, és az is folyamatosan változott, hogy az „elkészült” épületeket éppen kik lakták.
A héten a postahivatalról lesz szó, mely a kezdeti időkben pont a NEB épülete mellett kapott helyet.
Ezen a héten szomszédoljunk egy kicsit, kedves Ismerőseink, Látogatóink, jöjjön sorozatunk következő része:
Néhány lépésre a „NEB-palotától”, szintén egy ideiglenes épületben működött akkoriban a posta. Persze ez is csak ideig-óráig, mint abban az időben minden.
Azt nem tudni, hogy a NEB mellé mikor húzták fel a kis épületet, de bizonyára már az első hónapokban. A hivatal elnevezése Sztálinváros 2. sz. posta lett.
Amit biztosan tudunk, hogy Kugler Viktor, a posta későbbi vezetője már itt kezdte hivatali idejét 1950. november 1-jén.
A helyi újságot lapozgatva az 1951. május 8-i számban egy cikkre lettem figyelmes. Az egyik munkás levelet írt az újság szerkesztőségébe, elpanaszolva, hogy a hivatal nem kézbesíti ki a szálláshelyekre a leveleket. A dolgozóknak kell munka után sorban állniuk, ha hozzá szeretnének jutni a nekik címzett levelekhez. Demján János azt kérte a hivataltól, hogy biztosítsanak kézbesítőket és így a levelek eljutnak majd a címzettekhez.
Egy héttel később a hírlapban újabb panasz olvasható. Ezúttal a nem megfelelő kézbesítést hozzák fel, ugyanakkor a dolgozókkal kapcsolatban is bírálat érte a postát.
A panaszok nem maradtak szó nélkül, a közlekedés és postaügyi minisztérium válaszolt a cikkekre, így június elsejétől a posta a küldeményeket a szálláshelyekre kézbesítette. Ehhez viszont több alkalmazottra volt szükség, a meglévő 2 kézbesítő mellé még négyet vettek fel. Ezentúl pedig a kis hivatal mindhárom ablakánál lehetett értékcikkeket vásárolni.
1951 nyarán a postahivatal terjeszkedett, a szomszédos épületet is „birtokba vette”. Aki a múlt heti blogot is olvasta, az emlékszik arra, hogy a volt NEB házikó a posta távközlési osztályának anyagraktára lett.
Ekkoriban jelent meg egy újabb cikk a postával kapcsolatban. Most azonban nem az építők, hanem egy kézbesítő élt panasszal. Munkájuk megkönnyítése végett arra kérte a dolgozókat, hogy tudassák hozzátartozóikkal a pontos címüket, mert csak így ér célt – lehetőleg aznap – a küldeményük.
Már 1951 novemberében járunk, amikor azt olvashatjuk a helyi lap hasábjain, hogy a postások bérét hamarosan rendezik és egyenruhát is kapnak. Még arról is írnak, hogy nemsokára elkészülhet az új épület, a hőn áhított modern posta, melyben még a munka is jobban fog menni, „…lényegesen meg fogjuk javítani munkánkat még inkább megálljuk helyünket azon a poszton, ahová a dolgozó nép állított minket.” – írja Somorácz Imre, a posta egyik dolgozója.
Sürgető probléma volt az új posta megépítése, nemcsak a hivatal dolgozói, hanem az építők is szerettek volna egy új, egy nagyobb épületet. A munkások régóta panaszkodtak, hogy aki nem fért be a kis épületbe, az kénytelen volt várakozni odakinn, akár rossz időben is.
Azt tervezték, hogy 1 hónapon belül elkészülhet a Dózsa György úti székház, de sajnos erre még fél évet várni kellett.
- június 13-án azt írta a helyi lap, hogy másnap költözik a posta, de a dolgok másként alakultak. Azonban nem kellett soká várniuk, még abban a hónapban megtörtént a várva várt nap, megnyílt az 1. sz. postahivatal a Dózsa György úton. Az új épület szovjet mintára készült, ”hatalmas előcsarnokában asztalok, kényelmes székek és padok várják a sztálinvárosi dolgozókat”.
Az üresen maradt barakképületet hamarosan elbontották, helyét gondosan elrendezték, csak a mellette lévő bódét hagyták meg még egy rövid ideig. Aztán idővel az is eltűnt…
Hodik Mónika
