Nyitvatartás: keddtől péntekig 10-16 óráig, szombaton 14-18 óráig.

70 ÉVE KEZDŐDÖTT - 12.RÉSZ

2021. április 29.

A dolgozó háziasszony


1945 után a szovjet nőideál vált a követendő példává, mely egyúttal kényszerítette a hagyományos női szerepek megváltozását is. Megmaradt az egyenjogúságra való törekvés. Az 1950-es évek elejére a dolgozó nő ideálja került előtérbe a megnövekvő munkaerő kereslet miatt, a nők munkavállalása a modernség jelképévé vált és elfogadottá vált a kétkeresős családmodell. Ennek elterjedését segítették a különféle háztartási eszközök és kisgép kölcsönzők, melyek megkönnyítették és lerövidítették a nők otthon végzett feladatait, de ezt segítette a készételek és fagyasztott áruk terjedése is. A modern, olvasó-tanuló, dolgozó nő egyúttal a függetlenséget és a könnyen mobilizálható, képzett munkaerőt is jelképezte.
A város építésén dolgoztak nők is, építkezéseken, gyakorta veszélyes munkakörben, főként 1950 és 1953 között. Megítélésük változó volt, aki nem teljesítette a normát, azt kifigurázták. Hangsúlyt fektettek a női szakmai brigádok nevelésébe. A helyi sajtó az évtized közepéig a férfias nő idejálját „súlykolta” olvasóiba, azonban az első ötéves terv kifulladása után kevésbé volt szükség a dolgozó nőkre, hiszen a férfiak munkavállalása is megnehezedett. Az évtized közepére problémát jelentett a „felesleges” munkaerő lekötése, így megjelentek a tervek között a kifejezetten nők számára megnyitott munkahelyek, de a kezdeti lelkesedés gyakorta kudarcba fulladt: sokan csak addig dolgoztak, amíg össze nem gyűjtötték egy új bútor vagy elektronikai eszköz árát, illetve sokan nem jártak be rendesen munkahelyükre, gyakori volt az igazolatlan hiányzás.
Szellemi foglalkozású nőkről ritkán tudósítottak az újságok, ez a tendencia az évtized közepe felé változott meg, pedig gondoljunk csak Wolf Johanna, építészmérnökre.
Az évtized első éveiben István főként a város építéséből vette ki részét, Juliska pedig otthon nevelte gyermeküket. A Koronás-Magyar család feljebb szeretett volna lépni a társadalmi ranglétrán, saját házban önálló életet kezdeni, ezért úgy döntöttek, hogy István mellett Juliska is dolgozni fog. A városi nők 1957-ig az Ingatlankezelő-, a Kertészeti- és az Üzemélelmezési Vállalatnál kaptak munkát, így mikor Pistike óvodába ment, anyja a Kertészeti Vállalatnál helyezkedett el és a város szépítésén dolgozott. Közben elvégzett egy gyors- és gépíró tanfolyamot is, és az évtized végén mire minden gyermekük bölcsődés, óvodás vagy iskolás 
lett, Julianna az 1957-ben megnyitott Vörös Október Férfiruhagyárban helyezkedett el gépírónőként.

Írta: Kronászt Margit történész és Nagyné Hodik Mónika történész