Azt biztosan sokan tudják, hogy a város első általános iskolája a Vasvári Pál Általános Iskola. Ha szóba kerül, az idősebb generáció csak úgy emlegeti, hogy „a húsz tantermes”.

Talán azt is sokan tudják (a rendszeres blogolvasók biztosan), hogy az 50-es évek elején falai között nemcsak oktatás folyt. Az iskola az első időkben csupán néhány termet használt, a többi helyiségben más intézmények működtek. Hogy csak a legismertebbeket említsem: a városi tanács több mint egy, a könyvtár és a múzeum pedig majdnem három évig lakta az épületet.  

1951 őszén kb. 100 tanulóval indult meg a tanítás, majd az évek alatt ez a létszám gyorsan megnőtt, a 20 tantermesben szűkösen fért meg egymás mellett az oktatás, a könyvtári vagy például a múzeumi munka. A kialakult helyzetet meg kellett oldani.

Kedves Ismerőseink, Látogatóink, jöjjön sorozatunk következő része, melynek főszereplője a Vasvári Pál Általános Iskola. A blog célja nem az évtizedek eseményeinek ismertetése, most csak az első pár év kerül górcső alá, hogy lássuk milyen mozgalmas is volt ez az időszak.

Az 1950 tavaszán ideérkező városépítők férfiak voltak. Csak hónapokkal később kerültek ide, jobban mondva szivárogtak be az építkezésre a munkások családtagjai, az építők magukkal hozták a feleségeiket és a gyerekeiket is. S, ha már itt voltak, a gyerekeknek bölcsőde, óvoda és iskola kellett, elhelyezésükről muszáj volt gondoskodni.

Elsőként az általános iskolához kezdtek hozzá. 1950 őszén elkészültek a tervek és az év végén nekiálltak az építkezésnek is. A következő évben kezdődött el az óvoda és a bölcsőde építése, hogy mindhárom intézmény már az első őszön megnyithassa kapuit.

És végre elérkezett az első tanítási nap, szeptember 15-e. Egy évvel később, 1952. szeptember 3-án a Népszava így számolt be az első napok eseményiről: „Kerek egy esztendeje annak, hogy a Petőfi-ligetben épült iskola falai közé bevonultak az első diákok. Az iskola folyosóin talicskák hevertek, a mogyorószínűre pácolt padok egymásra rakva gubbasztottak, “Dunapentele” felírású vasúti cédulák virítottak a szekrények ajtaján, az asztalfiókok egy csomóban várták a hozzájuk való asztalt, az asztalok meg a hiányzó fiókokat…

A beiratkozó gyerekek az igazgatóval, tanítóval együtt láttak neki a rendcsináláshoz s a szalmával, malterral teleszórt tantermek, folyosók néhány nap alatt takarosán, ünneplőbe öltözve köszöntötték az első fecskéket.”

Aztán kisvártatva megérkezett az első „társbérlő”, akit követett egy újabb, majd őt is egy és így tovább.

Az 1951 májusában megalakuló városi tanács Dunapenteléről beköltözött a Görbe utcába. Itt azonban nem maradt sokáig, csupán néhány hónapot. 1951. november 7-én Dunapenteléből Sztálinváros lett és a névváltozással egyidőben a tanács átköltözött az iskola épületébe.

Elérkezett a tél és vele együtt egy újabb „lakó”. Decemberben felavatták Sztálinváros Múzeumát, melynek akkor nyíló kiállítása 3 szobát foglalt el.

Valamikor ezidőtájt költözhetett be az épületbe a könyvtár is, mely ugyancsak ennyi helyiséget tudhatott magáénak, mert amikor 1954 őszén mindkét intézmény kiköltözött az épületből, akkor 6 terem szabadult fel.

A helyi újságnak volt annak idején egy rajzos melléklete (Tüske Tóni), melyben vicces karikatúra jelent meg az iskola épületéről. Lássuk csak 1952 elején kik is lakták az épületet? Szöveg nélkül is jól látható, hogy szegény iskola zsúfolásig megtelt. Alig férnek el egymás mellett a táblák, rajtuk a feliratok: tanács, múzeum, könyvtár, tisztiorvos, IBUSZ és amiket még ki sem tudunk olvasni. A rajz nagyon jól érzékelteti az épületben uralkodó állapotokat.

Mindezt tetézendő, 1952 végén az iskola épületében megalakult a Katona József Kultúrotthon, melynek kötelékében működött a központi kórus, zenekar és népi táncegyüttes.

1953-tól itt nyert elhelyezést a Sztálinvárosi Általános Gimnázium is, addig, amíg el nem készült a 32 tantermes vagy másnéven a Ságvári iskola, akkor a gimnázium átköltözött oda.

De térjünk kicsit vissza az épület eredeti rendeltetéséhez. Az iskola befejezési határideje először 1951. május 31. volt, de az átadás csúszott, csak augusztus 28-án történt meg. Hiányosságok azonban még ekkor is akadtak, de végül szeptember 15-én megkezdődhetett a tanítás. Az intézmény első elnevezése 1. számú Állami Általános Iskola volt, de még ebben az évben felvette új nevét, s lett belőle Vasvári Pál Általános Iskola, Sztálinváros 1.

Az első évfolyamot 8 osztály, de csak 6 tanulócsoport kezdte el, a 3-4. és a 7-8. osztály ugyanis részben összevontan működött. A hat tanterem az épület Május 1. utcai frontján volt berendezve.

Az első karácsonyi ünnepség mindenképpen emlékezetes volt. Az 1951-es fenyőfaünnepet (merthogy akkoriban hivatalosan úgy mondták) az igazgató irányításával az úttörőcsapat szervezte meg. Azonkívül, hogy ez volt az első, még azért is emlékezetes maradt, mert az eseményről a Magyar Filmhíradó is tudósított. (https://filmhiradokonline.hu/watch.php?id=10993)

Az iskola első igazgatója Farkas József volt, a tantestület további tagjai: Póda Béla, Póda Béláné, Csokonai Erzsébet, Wimmer Olga, Böröndi Katalin, Felszeghy Eleonora, Farkas Józsefné és Ónódi Mária.

Az 1952/53-as tanévnyitó ünnepséget az időközben átadott 10 tantermes iskolában (Móricz) tartották meg, mert a 20 tantermes anyaiskolát ebben a tanévben teljes egészében a tanács és a többi közintézmény használta. Pedig nagy szükség lett volna a tantermekre, hiszen az 1953/54-es tanévben a tanulók száma már elérte az 1000 főt.

Ezen segíteni látszott az, hogy a városi tanács 1953 elején visszaköltözött a Görbe utcába, 1954 októberében pedig a múzeum és a könyvtár is „tovább állt”. A helyi újságban akkoriban egy nyúlfarknyi cikk jelent meg az őszi költözködéssel kapcsolatban. Ebben arról írnak, hogy befejezés előtt áll az új tantermek átépítése. Már csak a meszelés van hátra és a következő héten az iskolások birtokba is vehetik a termeket.

Hogy a többi intézmény mikor hagyta ott az épületet, nem tudni, viszont érdemes lenne utána járni. Az biztos, hogy szépen lassan elköltöztek a közintézmények és falai között már csak oktatás folyt.

Hodik Mónika