Ígéretemhez híven a heti blog szóljon a Május 1. utcáról, és nemcsak egyik vagy másik házáról, hanem az egész utcáról. 1950 májusában az első két kockaház alapozásával indult meg a város építése. Elkészültek a páratlan oldal épületei és közben a páros oldalon is folyt a munka. Beköszöntött az első tél és már büszkén álltak a szomszédos utcák elkészült és félkész házai, melyek gombamód nőttek ki a földből.
De miért is volt olyan nagy szerepe ennek az utcának? Mert az első időkben ez volt a város főutcája. A történet szóljon most az első két évről és higgyék el, így is pont elég lesz olvasni.
Kedves Ismerőseink, Látogatóink, utazzunk vissza 1950-be, úticélunk nem más, mint a IV-es utca.
Sándor András író többször fogott tollat a kezébe, hogy a szeretett városról, Sztálinvárosról írjon. 1955-ben, a négyéves születésnapját ünneplő utcáról így emlékezett meg:
„Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy tanuja lehettem egy utca születésének és növekedésének. Már térbeli és egyéniségbeli növekedésre gondolok. Éppen négy esztendeje, hogy ez az utca megszületett. Egy új város első utcájaként és nevét születésnapjától kapta: Május 1-utca. Embrió-korában a „négyes-utca” nevet viselte, mivel a tervrajzokon így jelölték. Még előbb pedig – pontosan öt évvel ezelőtt – búzatáblákat ringatott; földje, melyet most kő és aszfalt borít, táplálékot adott… Öt évvel ezelőtt aztán, éppen májusban, hozzáláttak felmérni a földet és kimérni a „négyes utca” helyét.”
1950 májusában járunk, amikor a gabonatáblák közepén maroknyi ember kezdett el dolgozni, ásójukat a földbe mélyítették….így kezdődött el a Május 1. utca építése. Haladtak a munkával és június közepén egy jelentésben már azt lehetett olvasni, hogy a 4., 5. jelű épületek (a mostani 1. és 3. sz. házak) alapozása befejeződött. Augusztus 31-re beköltözésre készen állt az ötös kocka és szeptember közepéig elkészült a másik négy kocka is. A frissen átadott épületekbe rögtön beköltöztek a lakók is.
A kockák számozását az üzletháztól indították: az 1-es a mai 9. számot, a 2-es a 7., a 3-as az 5., a 4-es a 3. és az 5-ös kocka a Május 1. utca 1. számot viseli.
Az 1-es és a 2-es kockáról az előző alkalommal esett szó, ebben működött a járási tanács és a 26. sz. Állami Építőipari Vállalat. De még mielőtt ezek a hivatalok beköltöztek volna, ezt a két házat munkások lakták, mint ahogyan a korai időkben a 3-as kocka is munkásszállóként működött. Ezt a házat már messziről fel lehetett ismerni, hiszen a tetején egy hatalmas vörös csillag díszelgett. Erről a bizonyos kockáról még egy dal is született:
“Pentelei hármas kocka de magos,
Tetejibe, babám, az a csillag de piros!
Amíg az a piros csillag fent ragyog,
Addig, hiszem, babám, én a tied maradok…”
Csillagjával akkoriban - leszámítva az első, ideiglenes víztornyot, mely a mai Lidl helyén állt - ez volt a legmagasabb épület az építkezésen. Hol volt akkor még az utca végén a régi víztorony? Hozzá sem kezdtek a megépítésének.
A négyes kockába a NEB (Nehézipari Beruházási Nemzeti Vállalat) helyi kirendeltsége és a DISz-bizottság költözött. Az ötös kockában a pártbizottság, a Magasépítő Vállalat - mely ezek szerint előbb a felvonulási épületben, majd az 5-ös kockában, végül 1951 júniusától a mai 7. sz. alatt működött -, a szakszervezeti bizottság és a padláson a Szabad Nép tudósítója volt. Valamivel később a szerkesztőség is az ötös kockába költözött, mint ahogyan az MTI (Magyar Távirati Iroda) és a Vöröskereszt is.
Ebben az utcában dobogott akkor az építkezés szíve, nem volt nehéz bármit is elintézni, mert mindent egy helyen lehetett megtalálni.
„A kockákkal szemben a két “bivaly” még épülőfélben volt. Nem mintha a kockák teljesen befejeződtek volna; a foghíjas lépcsőházakat deszkák segítették ki és az emeleteket alig gyalult fatörzsek tartották s mindent beborítottak a zsaludeszkák. A két bivalynak még nem volt teteje. Hatalmas forgalom volt az “utcán”…. Billenő teherkocsik, daruk, transzportőrök, dömperek, baggerek, szekerek, kordék és hátaslovak csapkodták szerteszét a sarat, mely nem közönséges mélységben borított el mindent. Gyalogosok számára csak egyetlen kitaposott ösvény vezetett közvetlenül a kockaházak tövében. Furcsa egy utca volt: se eleje, se vége. ” – írta ezekről az időkről Sándor András.
Kitavaszodott, 1951-et írtak és elkészült a két bivaly is, az épület benépesült: lakásaiból munkásszállások lettek és néhány hónapig itt vert tanyát a tűzoltóság is (a mostani Május 1. u. 2. sz. alatt, az egyik földszinti lakásban). Ekkoriban határozták el, hogy a IV-es utca nevet kapjon. Kikövezték, leaszfaltozták, befüvesítették, virágágyásokkal ültették be és május 1-jén felvette új nevét, IV-es utcából lett Május 1. utca.
Abban az időben még ez volt a város főutcája, az első május elsején ez volt a felvonulás főútvonala. S bár házai még mindig vakolatlanul álltak, elseje tiszteletére ünnepi díszbe öltözött.
„Ettől kezdve az új város korzója a Május 1.-utca lett. Munka után benépesült fiatalokkal, ipari tanulókkal, fiúkkal és lányokkal, fiatal anyákkal, vidám fickókkal és tempós öregekkel. Le s fel korzóztak a friss aszfalton; tanuló lányok, kik nemrég jöttek szülőfalujukból, falusi módon öten-hatan összefogódzkodva sétáltak, mögöttük a fiúk. Hiába, nincs párja ezeknek a sétáknak; semmivel sem lehet pótolni őket. Éppen úgy szükségesek, mint később sötétedéskor a páros séták és a csókok. Nyilvánosan és a szó legszorosabb értelmében társadalmian folyt az élet a Május 1-utcában. Egyik oldalán a hivatalok, másik oldalán a szállások. Az egyik bivalyban női szállásokat helyeztek el; haj, mennyi Romeo és Júlia, hány erkély-jelenet!”
Tavasszal az utca egyik végén elkezdték építeni az üzletházat, a másikon, az A úton túl pedig szintén épült a víztorony. A hónapról hónapra növekvő víztoronyról fotók sokasága készült a Május 1. utcáról, és nemcsak róla, hanem az épülő városról is.
Telt-múlt az idő, s lassanként elköltözött az utcából a pártbizottság, a szerkesztőség, majd végleges helyére költözött a NEB is. A hármas kockába beköltözött a városi kórház és a rendelő, valamint a gyógyszertár. Amikor a rendelőintézet felépült és a Kossuth Lajos utcában levő házakat berendezték ideiglenes kórháznak, a Május 1. utcából ez is kiköltözött. Csak egy hivatal maradt az utcában: a huszonhatosok.
A felszabadult helyiségeket visszaalakították lakásokká, melyeknek eredetileg is épültek.
Az ekkor még vakolatlan falak mintegy óriásplakátként szolgáltak, mésszel pingált betűk hirdették a vállalásokat vagy agitáltak, hogy minél többen lépjenek be a DISZ-be, a feketére festett betűk pedig Rákosi elvtárs születésnapját. 1952 tavaszán/nyarán járunk, amikor nekiálltak bevakolni a Május 1. utcát. Augusztusra elkészültek a munkával, házai vajszínben pompáztak.
Eddigre a Május 1. utca egy volt a sok közül, de mégis mindenki tudta, hogy ő volt az első. Ahogyan abban a bizonyos cikkben olvashatjuk: „Igaz, hogy időnként felásták, valahányszor egy-egy újabb csatornát, kábelt, vezetéket kellett teste alá lefektetni, de ez már nem változtatott a lényegen: a Május 1 utca a város legrégibb utcája lett… Régi, patinás, sok vihart látott utca. Története van.”
Hodik Mónika
