Ezen a héten maradjunk még egy kicsit a víztorony környékén és utazzunk picit vissza az időben egészen 1950-ig tavaszáig. Helyszínünk a Béke tér és környéke, no meg az Építők útja, akkori nevén az A út. Itt (a mai piac helyén és az Építők útja mentén) épültek fel ugyanis az első ideiglenes barakkok, melyekben szállások, irodák, a kultúrotthon, az I sz. konyha, a posta és a szűrőállomás kapott helyett.

Az A út mentén, az egyik ilyen ideiglenes épületben működött néhány hónapig a NEB helyi kirendeltsége.  Nem sokáig, csak addig, amíg fel nem épültek a kockák a Május 1. - akarom mondani az akkori IV-es - utcában. Addigra az iroda kinőtte a kis épületet és átköltözött a 4-es kockába. De mit is jelent ez a néhány betű: NEB? A Nehézipari Beruházási Nemzeti Vállalat rövidítése ez, melynek az volt a feladata, hogy a gyár építését levezényelje.

A kis épület a NEB kiköltözése után sem maradt lakatlanul, de erről már nem a bevezetőben mesélek.

Kedves Ismerőseink, Látogatóink, jöjjön sorozatunk következő része:

Az 1949 tavaszán megalakult Nehézipari Beruházási Nemzeti Vállalat (NEB) 1950-ben hozta létre helyi irodáját itt, Dunapentelén. A vállalat feladata a gyár építésének levezénylése volt, de sokáig még a várost érintő dolgokban is az ő szava számított, minden döntést a NEB hozott meg. A kezdeti időkben, lévén még csak barakkok voltak, irodájuk egy ideiglenes épületben volt a Béke téren, az Építők útjának innenső oldalán, szemben a 20 tantermes iskolával, mely ekkor még csak a tervezőasztalon létezett.

Hogy mit is jelentett egykor ez a három betű? Mindent.

Sándor András 1954-ben, a Csillag című folyóiratban így írt róla: „A vasmű és a város történetében ezt a szót lehetett legtöbbször hallani: NEB.

Lépten-nyomon felbukkant a titokzatos három betű. Ha valamilyen Gulliverhez hasonlatos, messziről jött utazó elvetődött volna a mi városunkba, alkalmasint a bennszülöttek istenének vélte volna ezt a NEB-et. Mert mindennek az eleje és a vége ez volt: NEB. Aki megérkezett, azt először a NEB-hez küldték. Aki szállást akart, annak a NEB-től kellett kérnie. De legfőképpen pénzt kértek a NEB-től, sok-sok pénzt, százezreket és milliókat.

Az utazó megállapíthatta volna, hogy a NEB-et itt imádságaikba ás káromkodásaikba foglalták, mindenhatósága valószínűleg félelemmel töltötte volna el őt. Ezek után ideje, hogy felfedjük e rejtelmes és hatalmas bálvány kilétét, leleplezzük és feltárjuk a misztériumot. A NEB teljes neve: Nehézipari Beruházási Vállalat, ő a gazdának, a népnek itteni sáfára, pénztárnoka, a megrendelő, az építtető képviselője, minden építés legfőbb irányítója és ellenőre.”

Rövid itt-tartózkodás után a vállalat 1950 őszére kiköltözött a kicsiny épületből (a korabeli újság szerint a NEB-palotából) és áttette székhelyét a Május 1. utca 4-es kockájába. Ettől kezdve, ahogyan Sándor András fogalmaz, ez lett a NEB-kocka.

Az üresen maradt épületbe hamarosan beköltözött a büffé. „Csakhogy ez is olyan kicsiny volt, hogy ha ketten be akartak menni, háromnak ki kellett előbb jönnie.” – írta Sándor András. A házikó kis mérete miatt büffének sem volt alkalmas, így ismét költözés következett.

1951 nyarán járunk, amikor az egykori NEB épület már a zenekar próbaterme, ezután pedig a posta kapta meg, a Távközlési Osztály Anyagraktára lett.

A kis házat az elkövetkezendő néhány évben talán a posta használta, de ez még további kutatás tárgyát képezi. Annyi viszont biztos, hogy egyelőre nem került a többi ideiglenes épület sorsára. Azokat ugyanis az Építők útja mentén 1952 táján szépen lassan (vagy gyorsan….nem tudni) elbontották. Így járt a mellette lévő barakkposta, a huszonhatosok első épülete a Május 1. utca 5. kockájánál és így jártak az Ady Endre utca meg az Építők útja mentén álló hosszú építmények is.

De ő sem kerülhette el az elkerülhetetlent. Az épület 1959 tavaszán, a strand öltözőinek építésekor még állt, a nyári MTI-s fotókon viszont már csak hűlt helyét találjuk. Az egykori NEB-palotát elbontották ugyan, de alapjait meghagyták mementónak.

1963 nyarán a helyi újságban arról olvashatunk, hogy az épület alapja emléktáblát kap. „A strand öltözője előtt türelmesen kerülgetjük azt a fal-csonkot, melyet a legjobb esetben egy jövendő kis öltözőnek, vagy zuhanyzó alapjának nézhet akár ki. Pedig e kacskaringós, zeg-zugos épületalap a város első felvonulási épületének szándékosan, emlékként meghagyott része.”

Egy évvel később szintén egy újságcikk tesz említést a tábláról és utal a hely jelentőségére: „Ma már ereklye, a város születésének szimbóluma.”

Az 1968-as légifelvételen nagyon jól látszanak az épület alapjai, aztán egy későbbi felvételt nézegetve már nem a csupasz alapokat, hanem valamiféle építményt láthatunk, védve ezzel a maradványokat.

Sorsa 2006-ban dőlt el végérvényesen. Elhatározták, hogy bővítik az uszodát, élményfürdőt álmodtak meg a területre. Igen ám, de az épület alapjai útban voltak, így azokat el kellett bontani.

És akkor egy gondolat erejéig álljunk meg itt! Egykor gondozott virágágyás és emléktábla jelezte, hogy ez volt az első ideiglenes épület (ha nem is az, de az elsők közül való), mellyel megindult a város építése. Aztán a 2000-es évek elején felhúztak egy komplexumot, mely miatt elbontottak egy várostörténeti jelentőségű épületmaradványt. Pedig az alap egy 1954-ben készült helyszínrajzon már, mint műemlék szerepel.

A múltunkat óvnunk, védenünk kell!

Ha most megkérdezem bárkitől, hol állt egykor ez az épület, vajon ki tudná rá a pontos választ?

Na ez a baj…

Hodik Mónika