Ezen a héten a város első szállodájáról lesz szó, helyszínünk azonban nem az Arany Csillag Szálloda, hanem az Ady Endre utca középső „kockája”, az egykori Vasmű Szálloda.
Vajon ki tudja, hogy az a lakóház, melyben él, egykor milyen intézménynek adott otthont? Hányan tudják, hogy az 50-es években felhúzott téglaépületek közül milyen sokra igaz ez? Ki tudja, hogy a Kossuth Lajos utca 1-3. sz. alatt évekig a kórház, az Ady Endre utca 5-ben, az emeleten a múzeum működött? Az idősebb generáció még jól emlékszik erre.
És arra, hogy hol volt a város első szállodája? Bizony, ezt már kevesen tudják. Nem is csoda, hiszen a szálló története tiszavirág életű.
Kedves Ismerőseink, Látogatóink, irány 1952 tavasza és az Ady Endre utca 3., egykori nevén a 7-es kocka:
Aki rendszeresen olvassa a blogbejegyzéseket, már tudja, hogy a városépítés első időszaka tele volt változásokkal, költözködésekkel, minden és mindenki „mobil” volt.
Egy új városban minden újonnan épül, a városlakóknak és a városépítőknek az első időkben sok nehézséggel kellett megküzdeniük. Nem lehetett csettintésre felépíteni lakásokat, hivatalokat, iskolákat, kórházat és még sorolhatnám mi mindenre volt szüksége több ezer embernek. Aztán teltek az évek és szépen lassan minden a helyére került. Addig viszont sok esetben maradt az ideiglenesség.
Az újdonsült városnak szállodája sem volt. Még hogy szálloda? A szállásokkal is gond volt. Aki a barakkok helyett egy végleges téglaépületben nyert elhelyezést, már örülhetett. Félig kész Vasmű út, szemben vele az épülő kis Vasmű út, a már „elkészült” mai Belváros vakolatlan és bevakolt házaival…szóval így nézett ki akkoriban a város.
De mindezekkel együtt Sztálinváros kirakatvárosnak számított, az első szocialista városra sokan voltak kíváncsiak. Voltak, akik megérkeztek és már aznap elutaztak, akadtak viszont olyanok is, akik legalább egy éjszakát itt töltöttek. Ha pedig itt aludtak, akkor nem volt mindegy, hogy hol.
Mint ahogyan lakásokat, úgy szállodát építeni sem lehetett egyik napról a másikra. És nem is kellett. Korábban már meséltem arról, hogy az eredetileg lakásoknak épült házak közül jó néhányat részben vagy teljes egészében különböző intézmények „béreltek ki maguknak”. Sztálinvárosnak így lett hirtelenjében szállodája is.
De időben hol járunk? Legyen a dátum 1952 eleje. Az Ady Endre (III-as) utca páratlan oldalát már az előző év nyarán bevakolták. Az utca közel volt a Béke térhez, még közelebb a város akkori főutcájához, a Május 1. utcához. A szálloda indulása után nem sokkal megnyíltak a Sztálin úti üzletek és ekkorra az összekötő utakat is sármentesítették. Az Ady Endre utcában 1951. május 1. óta működött a Vasmű/Fehér/Kossuth vagy ahogyan mindenki ismeri a Kocka étterem. Itt, az étterem szomszédságában, a VII-es kockában nyílt meg 1952. március 9-én a város első szállodája, a Vasmű Szálloda. Leírva ugyan sehol sincsen, de mi más is lehetett volna a dátum apropója, mint Rákosi Mátyás 60. születésnapja. Az átadás után két nappal rövid hír jelent meg a helyi újság hasábjain: „A rövid másfél hét alatt átalakított épületben közel 80 személy számára tudnak szállást nyújtani. Az 1-3 személyes szobák mellett egy 6 személyes turistaszoba is a vendégek rendelkezésére áll. A modernül bebútorozott 41 szobás szálloda Sztálinváros végleges szállodaépületének felépítéséig lesz üzemben.” És itt van egy másik újság, a Béke és Szabadság 1952. május 4-i számában ezt írták róla: „A felvonulási épületekben kerestem szállást, de kinevettek, mert Sztálinvárosban már megnyílt az első szálloda, a Vasmű Szálloda, puha szőnyegekkel, vadonatúj, barna, fényezett bútorokkal, utcai erkélyekkel és puha selyempaplanokkal… Sört szállító gépkocsivezetőkkel, két cseh mérnökkel és a rádió fiatal riportereivel találkoztam a szálloda portáján. A szobák egész héten át foglaltak, néha napján ürül meg egy-egy, inkább szombat és vasárnap táján.”
Azt már Mohai Miklós visszaemlékezéséből tudjuk, hogy a szálloda portása Nagy Sándor, vezetője Komantinger István volt. Az ideiglenes szálloda megnyitására azért volt szükség, mert a város „igazi” szállodája csak 1954. november végén nyitotta meg kapuit. A szállodában pedig azok kaptak szobát, akiket tekintélyüknél fogva nem lehetett szálláson elhelyezni. (Az előbb említett gépkocsivezető, a mérnökök és a riporterek nyilván a turista szobákban kaptak helyet.) A Vasmű Szálloda aztán 1954 végén bezárta kapuit, átadta helyét az új, a még szebb szállodának. Az ünnepélyes átadóra a tanácsválasztás előestéjén, november 26-án került sor. Az Arany Csillag átadását hosszas huzavona előzte meg, de erről majd egy másik alkalommal mesélek….
Végezetül egy kis személyes: Sokszor jó lenne egy időgéppel visszautazni a múltba. Annyi mindenre lennék kíváncsi, legfőképpen arra, hogy milyen volt itt az élet kb. 70 évvel ezelőtt. Egy percig sem lenne kérdés hová és mennyit utaznék vissza az időben. Ha valami csoda folytán például 1952-be csöppennék és egy fontos személynek szeretnék szobát foglalni, akkor nem lenne más dolgom, mint hogy tárcsázzam a 14-30-as számot. A vonal másik végén kicsöngene a telefon, majd egy hang szólna a kagylóba: Igen, tessék, itt a Vasmű Szálloda portája. Miben segíthetek?
De jó lenne…
Hodik Mónika
