Ne is menjünk messze a Május 1. utcától, következő helyszínünk a Béke tér, mely szintén központi helynek számított már a kezdetektől fogva. Innen indultak és ide érkeztek meg a fakaruszok, a buszok és a teherautók, melyek az építkezéseken dolgozó ingázókat hozták-vitték a munkába be és onnan haza.

A dátum szintén az ötvenes évek: épül a Béke tér és épül az Építők útja, ahol egykor egy kapu állt. A heti blog erről a bizonyos kapuról szól, mely egykor a Szórád Márton út és az Építők útja keresztezésénél állt.

Kedves Ismerőseink, Látogatóink, jöjjön sorozatunk következő része, melynek azt a címet is adhatnánk: Egy díszkapu a hőskorszakból, avagy városkapu az 50-es évek elején.   

2014-ben a helytörténeti anyag feldolgozása közben egy fénykép került a kezembe. A felvételen egy díszkapu látható, előtte sorompó, a kapu mögött baloldalon egy félkész épülettel, a jobb oldalon egy kis házikóval, középen egy széles, sáros utcával, melyen emberek sétálgatnak. A kaput - a kor ideológiájának megfelelően – Lenin-Sztálin-Rákosi képek díszítik, a tetején zászlók és egy hatalmas vörös csillag látható. A kapu felirata „DUNAI VASMŰ”, a két szó között a Rákosi-címer, a kép hátulján pedig az alábbi szöveg olvasható: „A vasmű bejárata 1951-ben.”

A fényképet nézegetve rögtön az jutott az eszembe, hogy vajon miért vannak erkélyek az épületen, ha egyszer a vasműben járunk? És ha ott járunk, akkor melyik épület látható a fotó bal oldalán? Tudtam, hogy valami nem stimmel. Úgy gondoltam egyelőre félreteszem a fényképet, hiszen később majd biztosan találok hozzá valamit, amin elindulhatok.

Kis idő múlva újabb képre lettem figyelmes, melyen ugyanez a kapu szerepelt. A dátum 1951. május 1. és rajta a felvonulók egy csoportja látható. Az épület szintén ott van, de az is jól megfigyelhető, hogy egy korábbi felvételről van szó, hiszen a kérdéses ház az első fotóhoz képest kezdetlegesebb állapotban van. Amihez viszont nem fér kétség, hogy mindkét képen ugyanaz a díszkapu látható.

Aztán telt-múlt az idő és úgy adódott, hogy lehetőségem nyílt megnézni a gyártörténeti gyűjteményt. Az ott felhalmozódott tárgyak és fényképek között nemcsak a vasművel kapcsolatos dolgokra bukkantam, hanem találtam közöttük néhány városi fotót is. Az egyik fiókban - sok minden egyéb között - ott volt az általam elsőként megtalált fotó a hátulján ezzel a felirattal: „Sztálinváros „főbejárata” az Építők útja, Béke térnél 1951-ben”

Hát ezért nem stimmelt… A kép ugyanis a Béke téren készült, ott, ahol a Szórád Márton út és az Építők útja keresztezi egymást. Pontosabban a sáros, széles út nem más, mint az akkori A út, a mai Építők útja.

A szóban forgó díszkaput pedig azért állították fel éppen a Béke téren, mert ez volt akkoriban „a város kapuja”.

De miért is szerepelt eddig úgy a köztudatban, hogy ez a díszkapu a vasműnél volt? Ami megtévesztő, az pont a kapu felirata. A fénykép láttán mindenki azt gondolhatta, hogy a feliratot úgy kell értenünk, ahogyan olvassuk: Dunai Vasmű, tehát a gyárról van szó. Azt azonban tudni kell, hogy a korai időkben még nem különült el élesen a város és a gyár építése, csak úgy emlegették "a pentelei építkezés" vagy „a Dunai Vasmű építése”. Ezért fordulhatott elő az, hogy az utókor a képet látva azt gondolta, hogy a felvétel a gyár bejáratánál készült.

Most már csak két kérdés maradt: az egyik az, hogy vajon mikor épült a díszkapu, a másik, hogy mikor bontották el?

Egy 1952-es naptárat lapozgatva szembe jött velem két fénykép az épülő Dunapenteléről. Az egyiken a születőben lévő József Attila és a Babits Mihály utca csontjai, a másikon a Görbe utca félkész házai, az épülő 20 tantermes iskola (a mai Vasvári) és a Május 1. utca látható, előtérben az Építők útja és az utca elején egy kapu. No nem az a kapu, mint amilyen az elsőként megtalált fényképen látható, de kapu. És a kapu előtt baloldalon ott egy sorompó, az, amelyik azon a bizonyos első képen is látható. Itt még se híre, se hamva az Építők úti tömbnek, ami nem meglepő, hisz a fotó jóval korábban készült. A kapu feliratát sajnos nem lehet látni, de a helyszín beazonosítható. Nem sokkal később a feliratra is választ kaptam. Egy aukciósház kínált eladásra jónéhány negatívot Kotnyek Antal fotós hagyatékából. A fényképek közül kettőn ez a bizonyos kezdetleges kapu látható. Tulajdonképpen a naptárban szereplő fotóról van szó, és a negatívokon a kapu felirata is jól olvasható: „A DUNAI VASMŰ DOLGOZÓI FORRÓ SZERETETTEL KÖSZÖNTIK SZTÁLIN ELVTÁRSAT 71. sz. SZÜLETÉSNAPJÁN!” Akkor tehát van egy biztos dátumunk, ami annyit jelent, hogy a díszkapu elődjét - az egyszerűbb változatot -  valamikor Sztálin 71. születésnapja előtt, azaz 1950. december 21. előtt állították. Aztán valamikor ugyanezt a kaput átépítették és lett belőle egy „komolyabb” építmény, vagyis a díszkapu.

Egy korabeli filmfelvételt nézve került elő újra a téma. 1951 elején komszomolisták egy csoportja érkezett Pentelére és az őket szállító busz a Béke téren állt meg. Az MTI által készített fotókon már az átépített díszkapu látható. Az átépítés dátumáról nincs információnk, de a komszomolisták érkezésénél már ez az építmény látható, illetve egy 1951. február végi újságcikk is úgy említi, mint „diadalkaput”.

Most már csak az elbontás dátumának kellett utánajárni. Nyilván erről sem találtam adatot. Ebben az esetben viszont logikusan kellett gondolkodni és ismételten a korabeli fotókat nézegetni.

1951. november 7-én a város neve Dunapentele helyett Sztálinváros lett, míg a gyár neve Dunai Vasműről Sztálin Vasműre változott. A Béke téri díszkaput valószínűleg a névfelvétel környékén bontották el, hiszen a város is és a gyár is új nevet kapott. Az ünnep napjára a vasmű igazgatósági épülete mellé felállítottak egy másik kaput, felirata: „SZTÁLIN VASMŰ”. Későbbi fényképeken kerestem nyomát a mi Béke téri kapunknak, de hiába, az 1952-ben készült felvételeken már csak hűlt helyét találjuk.

Volt egyszer egy hőskorszak és volt egyszer egy kapu, a „város kapuja”, mely ennek a mozgalmas időszaknak állít emléket.

Hodik Mónika