Visszaemlékezések

Ma az első május elsejéről lesz szó. Nagy dolog volt ez akkoriban, hiszen egy évvel azelőtt nem volt itt más csak szántóföld, s azon búzatáblák ringtak.

Kedves Ismerőseink, Látogatóink, jöjjön a következő rész, melyben még mindig Hiller István mesél nekünk:

„Az események sodrából mégis kiragadom az 1951-es május elsejét. Nagy szervezés előzte meg. Az építkezésen polgárjogot nyert, a jó értelemben felfogott kivagyiság, és ez az ünnepre való felkeszülésbe is belebújt. Mindenki ki akart tenni önmagáért, a városért. Én is!

Nagy lendületet vett a munkaverseny; a városcsinosítási mozgalom; a műhelycsarnokokban nagytitokban készültek a dekorációk; alkalmi szavalókórusok, csasztuska-brigádok alakultak; népi  táncosok, sportolók serénykedtek.

Szép napra virradtunk.

Eleven nyüzsgés – mozgás mindenhol… szakadatlanul szóltak a hangszórók… látogatócsoportok érkeztek… Ez a színes forgatag hosszú sorokba rendeződve kígyózott a Sikló úthoz vezető úton, a mai Vidám Park környéki kiserdőben felállított szabadtéri színpadhoz.

Szívetdobogtató volt ez a tarka kavargás. Transzparensek, zászlók, jelmondatos táblák, élőképek, táncosok és éneklő emberek mindenfelé. Éles imperialistaellenes demonstráció is volt egyben: szolidaritást hirdetett a szabadságharcát vívó görög nép mellett.

Talán azért is maradt meg bennem olyan mélyen ez az esemény, mert ez volt az első igazi találkozásom a várossal, a városépítők pajkos-mulatókedvével, politikai közérzetével. Ezt a mélyről feltörő kedvet nem lehetett tettetni, ez igazi tükre volt a szépnek, a jónak, a valós emberi értékeknek.

Sok-sok hasonló élményben, s efeletti örömben volt részem a szocializmus elsőszülött városában. S ha bánat ért, gondok gyötörtek – ilyen is volt – azt elfeledtem. Itt formálódtam azzá amivé lettem, s ez a legnagyobb öröm.”

Nagyné Hodik Mónika

történész