Nyitvatartás: keddtől péntekig 10-16 óráig. Minden hónap első vasárnapján 14-18 óráig.

VISSZAEMLÉKEZÉSEK - 12.RÉSZ

2022. december 15.

Visszaemlékezések

Ha valaki 25 év távlatából visszatekint a múltra, akkor előtörnek az emlékek. Ennyi idő után már érdemes is számot vetni.

Kóréh Sándor nem bánta meg, hogy annak idején itt vert gyökeret. Kétség nem fér hozzá, szerette a várost, mint ahogyan sokan mások. Szerették, mert a kezük nyomán épült és szépült, mert lehetőséget kaptak arra, hogy tanuljanak, előbbre jussanak.

Kedves Ismerőseink, Látogatóink, jöjjön a 12. rész:

„Voltunk segédmunkások és lett belőlünk gépész, öntő, lakatos és esztergályos. Mások – nem kevesen – technikussá és mérnökké képezték magukat. Vezető beosztásba kerültek. Ha egyesek meg is buktak, többségük maradt. A vajúdó, születő város végül is úgy vált várossá, hogy magunk mögé utasítottunk negyed századot. És most deresedő fejjel, kicsit fáradtan készítünk számvetést. A megtett út semmiképp sem volt sétaút.

Nem tartjuk szerénytelenségnek, ha egy kicsit büszkék vagyunk önmagunkra meg a városból máshová, magasabb társadalmi, közéleti funkcióba távozó elvtársainkra.

Nemcsak elmenni és visszavágyni, de visszajárni és hazaérkezni is lehet.

Én is többször érkeztem így meg.

Először akkor, amikor kamaszként még meg sem érthettem.

És akkor is, amikor a DISZ Központi Vezetőség megbízását teljesítve Bács-Kiskun és Pest megye falvaiból másokkal együtt jöttem. Azokkal, akiket én hívtam, toboroztam e város építéséhez.

Érkeztem meg ide egyszer riadtan és zaklatottan, összekuszálódott gondolatokkal, mint leszerelő katona. 1956 novemberében. Akkor ez a város ismét megerősítette bennem a hitet, és körülöttem is nyugalmat teremtett. Mert ha e városban voltak is megzavart emberek, akadtak is kishitűek, itt akkor is munkások éltek. Aggódtak megvalósult álmaikért, s minden olyan értékért, amit itt és másutt létrehozott ez a rendszer. A kábultságból is, a pillanatnyi bénultságból is itt hamarabb magukhoz tértek az emberek, s nem kérdőjelezték meg egy pillanatra sem önön létüket.

Pedig ez a város tradíciók és hagyományok nélkül született; de mert léte mindig is a harminc év előtti felszabadulásunkban gyökerezett, így vált, izmosodott hazánk első szocialista városává.”

Nagyné Hodik Mónika

történész