Nyitvatartás: keddtől péntekig 10-16 óráig, szombaton 14-18 óráig.

70 ÉVE KEZDŐDÖTT - 6.RÉSZ

2021. március 3.

Feltárások


Minden építkezést hosszabb-rövidebb engedélyeztetési folyamat előz meg. A mai Magyarországon a hivatalok azt is megvizsgálják, hogy a földmunkák során lehet-e régészeti leletek előkerülésére számítani. Ha igen, akkor az építkezések előtt a régészeknek adják át a terepet, hogy azok feltárhassák a nemzeti vagyont gyarapító kincseket. Hetven éve ezzel még nem foglalkoztak. Annak ellenére sem, hogy a Dunapentelén előkerült ős- és római kori leleteket már akkor ismerte a nemzetközi kutatás.

Az első régészeti objektumok 1950 októberében, közvetlenül az építkezés megkezdése után kerültek elő. A leletek pusztításának egy lelkiismeretes mérnök vetett véget, aki értesítette a Magyar Nemzeti Múzeumot. Az ekkor induló leletmentést az intézmény régésze, Mozsolics Amália vezette, a munkába bevonták a székesfehérvári Szent István Király múzeumot is. A feltárásra az építkezés során mindig úgy tekintettek, mint szükségtelen rosszra. Ahol lehetett, az előkerült ős- és római kori leleteket eldózerolták. A régészek gyanús entellektülnek számítottak, ezért a szupertitkos vasmű területére be sem engedték őket. Csak távolról figyelhették, hogyan semmisítik meg Európa egyik legnagyobb bronzkori urnatemetőjét a földgépek.

A mostoha körülmények ellenére mintegy 1600 sírt és több bronzkincset mentettek meg a régészek a pusztulástól a bronzkori temetőben és a hozzá tartozó településen. Ez a leletanyag adta az 1951-ben megalapított Sztálinvárosi Múzeum törzsanyagát. 

Írta: Buza Andrea régész és Keszi Tamás régész

 

A Makszimenko-féle módszer

1950 késő őszén látogattak el az építkezésre a szovjet Makszimenko brigád tagjai (Makszimenko, Romanov, Zujev és Koba kőművesmesterek), hogy megtanítsák az itt dolgozókat a híres Makszimenko kőműves szalagra. Többek között a Szórád Márton út 2-6. sz. háztömb építésén dolgoztak, ahol soha nem látott termelékenységet értek el, igaz ehhez ponyva alá kellett vonni az egész épületet, és a cél érdekében komoly előkészítést szerveztek. A régi szerszámok helyett újakat vezettek be, ilyen volt a Makszimenko-féle habarcsterítő, az állvány, a falazókanál, a habarcsbunker vagy a habarcsos talicska. A munkamódszer lényege tulajdonképpen a szalagmunka, melyben mindenkinek megvan a „saját helye”. Mindenki a kőművesmester keze alá dolgozik, hogy a munka minél gyorsabban és lendületesebben haladjon.

Makszimenko módszer 
1-9-ig az első falazórészleg.
1. sarokrakó kőműves
2. kiszolgáló segédmunkás
3. téglaadogató segédmunkás
4. habarcsterítő segédmunkás
5. a külső sort rakó vezérkőműves
6. téglaadogató segédmunkás
7. habarcsterítő segédmunkás
8. a belső sort rakó kőműves
9. a középső sort rakó segédmunkás (átképzős, napszámos)
10. habarcstalicska
11. tégla (75 cm szélességben, élre rakva, egy méter távolságra a faltól)
12. habarcsbunker, kétoldali kiömlőnyílással
13. talicskajáró palló
14. palló leágazások (egy méter hosszú, mindig a telejáratok irányából)
15. sorvezető függőléc
16. sarokvezető, zsinórtartó kengyel.
A hosszú nyíl a munka haladásának irányát mutatja. Amikor Makszimenko elvtárs Dunapentelén járt, mindenkinek feltűnt, hogy munkaközben milyen ütemesen, ritmikusan mozgott. Mindenkinek feltűnt, hogy milyen jó szeme és keze van, nála nem létezett egyenetlen, félrecsúszott tégla, mindig vigyázott a kifeszített kötélre, soha nem felejtette el a felesleges habarcsot lehúzni. Mindezt még nem mondhatjuk el a dunapentelei gyorsfalazó brigádokról. De ők is látták Makszimenko elvtárs munkáját és így könnyen követni tudják. Ha nemcsak formában, hanem ritmusban és pontosságban is ugyanúgy dolgoznak, mint Makszimenko elvtárs, akkor kitűnő minőségű munkát fognak végezni és legalább 40-50 százalékkal emelkedik teljesítményük.

Az új módszerrel – már kezdetben is -, két-három kőműves-szakmunkás munkáját tudja egy elvégezni. A dolgozók sokkal jobban keresnek. Eddig 3-4 köbmétert rakott fel egy kőműves egy nap alatt – de akkor keményen dolgozott -, most 10-12 köbmétert raknak fel. E mellett a munkájuk könnyebb lett, nem kell szaladgálni, ugrálni, minden kéznél van, a szakmunkás csak szakmunkát végez.

                                                         Írta: Kronászt Margit történész és Nagyné Hodik Mónika történész