Már egy hónap telt el az előző blogbejegyzés óta, ami annyit jelent, hogy tényleg heteket töltünk el a Béke téren és környékén. December közepén a Görbe utca volt a történet középpontjában és ha viccesen fogjuk fel a dolgot, azóta is ott vagyunk. Most azonban képzeletben sétáljunk el egy kicsit arrébb, a Szórád Márton út elejére, ami az 50-es években egészen másképpen nézett ki, mint mostanában. Az út páratlan oldalán, ahol most a piac, a szolgáltatóház és a parkoló van, ott egykor barakkok álltak. Az út elején, az egyik ilyen ideiglenes épületben működött a József Attila kultúrotthon, az építkezés első kultúrháza.

A héten a barakk kultúrotthonokról lesz szó, mert nemcsak a József Attiláról beszélhetünk, rajta kívül működött még néhány - ahogyan Miskolczi Miklós fogalmaz - barakk-művelődésiház a Bartók Béla Kultúrház átadásáig. Sőt, ezek a kultúrotthonok a Bartók megnyitása után még évekig működtek, kiszolgálva az adott városrészt.

Kedves Ismerőseink, Látogatóink, jöjjön sorozatunk következő része:

Az építkezésén egészen korán megjelentek a kultúrcsoportok, sorra alakultak a tánc- és színjátszócsoportok, énekkarok, zenekarok. A város vezetése és a NEB fontosnak tartotta, hogy a születőben lévő városban kialakuljon egy kulturális élet, hogy a városépítők és a városlakók munka után és hétvégén el tudjanak menni szórakozni, kikapcsolódni. A kultúrotthonok feladata a fiatalok nevelése volt, falai között előadásokat (ismeretterjesztő vagy politikai jellegű), táncmulatságokat tartottak, filmeket vetítettek, de volt lehetőség könyveket, folyóiratokat olvasgatni, színpadán színjátszócsoportok léptek fel, irodalmi esteket tartottak és kiállításokat rendeztek. Akinek tehát volt rá igénye, annak nem kellett a népbüfét (kocsma) választania, szabadidejét tartalmasan is eltölthette.

Persze az első időkben még jobbára csak a barakkok léteztek, így a hivatalok, boltok, kocsmák mellett barakkok adtak otthont a kultúrházaknak is. Valamikor 1950 végén nyithatta meg kapuit az építők központi kultúrotthona, a József Attila Kultúrotthon. Aztán jöttek a többiek: a Radarban a mélyépítők Petőfi Sándorról elnevezett kultúrháza és a délivárosi magasépítőké, az Ady Endre vagy ugyancsak a déliben a Móricz Zsigmond kultúrotthon. Egy 1953 januári cikk szerint azidőtájt 3 kultúrotthon működött a városban, melyek mind többszáz fő befogadására voltak alkalmasak.

Hogy hol is volt egykor a József Attila kultúrotthon? Jó kérdés. Sokáig beértem azzal, amit olvastam róla: valahol a Szórád barakkjainak az elején, a Béke térhez közeli részen. Aztán a múzeum raktárából előkerült egy rajz, melyen a kultúrotthon látható a bejárat előtti kapuval, kerítéssel és a könyvtár épületével. Majd, ahogy lenni szokott találtam egy fényképet. A felvétel előterében a Görbe utca egyik kockája látható, a háttérben a Szórád jó néhány barakkjával. Amikor régi fotókat nézegetek, mindig odafigyelek az apró részletekre. Ráközelítek a képre, hátha találok valamit. Most is így történt. A barakkok között észrevettem egy kaput, olyasmit, mint ami a rajzon is van. Ahogy jobban megnéztem a fotót visszaköszönt a rajzon látott kultúrotthon. Ezt a kettőt vetettem össze egy 1952-es térképféleséggel, a berajzolt barakkokat néztem össze a fotón lévőkkel. A Szórádon ugyanis az útra merőlegesen és azzal párhuzamosan is voltak ideiglenes épületek. Sajnálatomra a térképen nem volt megjelölve a kultúrotthon, viszont a képen lévő kaput a barakkok között el tudtam helyezni. Egy korabeli, 1951 elején készült propagandafilm szintén a segítségemre volt. A múltkori városkapu kapcsán emlegetett filmről van szó, melyen nemcsak a díszkapu látható, hanem az is, hogy a komszomolistákat szállító busz elhalad a Szórád barakkjai mellett, miközben a háttérben felfedezhetjük a kultúrotthon kapuját.

Persze nem állíthatom biztosan, hogy a felvételeken az egykori József Attila kultúrotthont láthatjuk, de azt gondolom, hogy az előbb leírtak alapján nagy eséllyel be lett azonosítva az egykori kultúrház helye.

Azt nem tudni, hogy mikor kezdtek hozzá a kultúrotthon megépítésének, és azt sem, hogy mikor adták át, a korai idők eseményeit nehéz nyomon követni. Mivel 1950. dec. 21-e előtt még helyi újság sem volt, így csak a korabeli jelentésekre hagyatkozhatunk.

A települést 1951 tavaszán várossá nyilvánították és májusban megalakult a városi tanács. Az alakuló ülés ugyan nem a József Attilában, hanem a radari Petőfi Sándor kultúrotthonban történt, de az, hogy egy ilyen helyen volt megtartva, az a kultúrotthonok jelentőségére utal. Ebben az időben ugyanis még nem adták át a Dózsa György Filmszínházat, nem volt más olyan hely, ahol megtarthatták volna ezt az eseményt.

Telt, múlt az idő, zajlott az élet a József Attila kultúrotthonban. Hétről-hétre szervezték a programokat, hol ilyen, hol olyan jellegűeket, próbálták mindig vegyesre összeállítani a palettát. Azonban egy idő után a táncestek száma lényegesen megnőtt, ezzel együtt a jampec elemek, a nem megfelelő viselkedés és a hangoskodás. A kultúrotthonban kevesebb kultúrműsort tartottak, inkább a bevételre koncentráltak. 1953 októberi az a cikk, melyben a kultúrotthon bővítéséről, szépítéséről olvashatunk. Nagyjából 100 ezer forintot költöttek az épületre, kibővítették a színpadot, tágasabb könyvtárszobát építettek. A tervek között szerepelt egy új büfé, vetítőterem és klubszoba is.

Hogy mennyien is szórakoztak akkoriban a József Attilában? Az 1953 őszi újságcikk szerint szeptember hónapban 10 000 ember járt ott és vett részt különféle programokon. Ezt olvasva már jobban el tudjuk képzelni azt, amit az 1953. januári cikkben olvashatunk, miszerint a József Attila kultúrotthon látogatottság terén vetekedett a Dózsa György Filmszínházzal.

1953 decemberében járunk, amikor megnyitotta kapuit a Bartók Béla kerületi kultúrotthon, vagyis a Bartók Béla Kultúrház. A barakk kultúrotthonok háttérbe szorultak ugyan, de működtek tovább.

Egy 1955-ös újságcikk így kezdődik: „A Béke-tér környéki lakók már évek óta megszokták a József Attila kultúrotthon hangoshíradójának beszédét, az esténként hanglemezről közvetített muzsika nélkül talán elaludni sem tudnának már. Régen jártunk utoljára erre: most örvendezve tapasztaljuk, hogy ismét új ruhába öltöztették…” A lap hasábjain azt is olvashatjuk, hogy az építkezés leállítása a József Attila működésére is hatással volt, léte is veszélybe került, de aztán mégsem zárta be kapuit, megmaradt az építők központi kultúrotthonának. Örömmel nyugtázzák azt is, hogy megszűnt a József Attila „régi jellege”, már nem a jampecek, a dologkerülők tanyája.

Más volt a helyzet a radari és a délivárosi kultúrotthonokkal, ebben az időben a Petőfi Sándor és az Ady Endre kisebb feladatot töltöttek be.

A József Attiláról a következő híradás 1956 januárjából való, „Néhány sötét folt” címmel. A cikk beszámol a rendkívül rossz körülményekről, például hogy sok helyen beázik a tető, többek között a könyvtárban is, ezért a könyvek egy része elázott. Arról, hogy a táncterem hideg, mert rossz a kémény és az iroda is hideg, nem lehet befűteni. Minden hétvégén táncestet rendeznek, melyen sokszor előfordul a rendbontás. A cikk írója felsorolja a pozitívumokat is. Könyvtárának látogatottsága az utóbbi időben megkétszereződött (bár nincs olvasóterme). A kultúrotthonnak van egy jól működő tánccsoportja, mely egyre fejlődik és a mozielőadásokra is sokan járnak. De felhívja a figyelmet a rendbontókra, akiket ki kell tiltani és rendet kell tenni a József Attilában. „Meg kell találniok az utat jó hírnevük megvédéséhez, ha kell radikálisabb eszközökkel is! A sötét foltnak minél előbb el kell tűnnie, hogy a kultúrház valóban a virágzó és fejlődő kultúra otthona legyen.”

Aztán nagy csend következett, a helyi sajtó nem írt a József Attiláról. Valószínűleg szépen lassan háttérbe szorult a Bartók mellett.

A radari kultúrotthonról már régóta nem adtak hírt, és így merült a feledés homályába a délivárosi Ady Endre és a Móricz Zsigmond is. A Délivárosban 1958-ban a Zója gyermekotthon bezárása után, a barakképületet átalakítva megnyitotta kapuit a Zója kultúrotthon. 1962-ben azt olvashatjuk róla, hogy a 26-os Építőipari Vállalat tulajdonában áll és falai között még tartanak programokat, de mivel már kevesen élnek odakint, így nagy gondot nem fordítanak rá. A kultúrotthon rendkívül rossz állapotban van és a büféje a kocsmák hangulatát idézi. A cikk említést tesz a radari kultúrotthonról is, mely ezek szerint akkor még szintén működött.

A József Attila kultúrotthonról csak 1963 végén olvashatunk ismét, amikor elbontották az épületet. Több, mint 10 évig álltak ezek az ideiglenesnek szánt barakkok, melyek közül 1963-ban sokat elbontottak. Néhány év és már csak emlék maradt a radari és a délivárosi barakktábor kultúrotthonostul, mint ahogyan az építkezés első kultúrháza, a József Attila is.

Hodik Mónika