Nyitvatartás: keddtől péntekig 10-16 óráig, szombaton 14-18 óráig.

70 ÉVE KEZDŐDÖTT - 11.RÉSZ

2021. április 21.

A négy szűk esztendő


Ezt a töretlen fejlődést az 1953. július 4-én meghirdetett kormányprogram állította meg, mely az eddig erőltetett nehézipar visszaszorítását célozta meg. Ezzel megkérdőjeleződött Sztálinváros jövője. A változások hatására a város vezetőin tanácstalanság és zavarodottság lett úrrá, több százan hagyták el az építkezést, sokan még a munkakönyvüket is hátrahagyva. 
Nem sokkal ezután szinte egyik napról a másikra leállították a vasmű és a város építését. A személyi változások legszembetűnőbb eredménye a tanácselnök, Berecz Bertalan lemondása 
volt. A város új vezetője Tapolczai Jenő lett. A beruházások nagyarányú csökkentése „befelé fordulást” eredményezett, a város és a lakók gondjai felé irányította a figyelmet. Megkezdődött a belterület rendezése, épületeket vakoltak be, zöld területeket alakítottak ki és parkosítottak. A földkupacok és a téglarakások képét, ezt az egész építkezős hangulatot szépen lassan felváltotta egy rendezett, parkosított városkép. A brosúrák idealizált képe visszaköszönni látszott, a város több pontjára facsemetéket ültettek, az utcákat virágágyások díszítették, a parkokba padok kerültek, a házak között játszótereket alakítottak ki. 
Bár jócskán megcsappant a beruházás összege, azért 1954 a nagy átadások éve volt: januárban megnyitották a Sztálinváros-Rétszilas vasútvonalat, február 28-án átadták a nagyolvasztót, augusztus 20-án a martinművet és november 26-án az Arany Csillag Szállót. Persze a felsorolás nem teljes.
A város élete nagyban függött a gyártól, a városi tanács még mindig nem volt a város gazdája. Ez a téma már korábban is sokszor felmerült, ebben változás 1957-ig nem is történt. Az 1954 áprilisában meghirdetett Virágos és Tiszta Sztálinvárosért mozgalom e mondata jól jellemezte ezt az időszakot: Adjunk választ a rosszindulatú rágalmakra és tényekkel bizonyítsuk városunk jó hírét. 
1955 februárjában újra indult a munka a vasmű leállított építkezésein, 1956 nyarán átadták a kokszolómű első blokksorát. 
Az 1956-os eseményekből a következő évben felocsudó sztálinvárosiak egy konszolidált városvezetést „találtak”, a városi tanács is rendezte sorait. 1957 márciusában megalakult a 
munkásőrség helyi szervezete, nagyjából ebben az időben megalakultak a KISZ (Kommunista Ifjúsági Szövetség) első alapszervezetei is. 
1957 áprilisában a város nevét Dunapenteléről ismét Sztálinvárosra változtatták.

Írta: Kronászt Margit történész és Nagyné Hodik Mónika történész