Hónap műtárgya rovatunk soron következő cikkében egy sómázas korsóval ismerkedhetnek meg az olvasók, mely több társával együtt 1956-ban, ajándékozás útján került a múzeum gyűjteményébe.

2004 nyarán Kisapostag határában az M8 autópálya nyomvonalához kapcsolódóan régészeti feltárás zajlott. A régészeknek gyorsan kellett dolgozniuk, szorította őket a határidő.

Jelen cikkemben azonban egy újabb helyszín képes levelezőlapos ábrázolását igyekszem az olvasók elé tárni; ez a helyszín pedig nem más, mint az óvárosi Szentháromság templom, melyet az elmúlt bő 120 évben számtalan alkalommal megörökítették.

December hónap műtárgya egy fából készült játék ló, de nem egy kis faragott lovacskára vagy hintalóra kell gondolni, hanem a Vidám Parkban oly népszerű lovas körhinta egyik paripájára.

A Koszideri lepénysütőtől az Arany Csillag teraszáig című időszakos kiállításban látható egy szürke, kiegészített, lyukakkal ellátott konyhai eszköz, a leltárkönyv szerint szűrőedény. A tárgy valójában egy sajtkészítőedény

Októberben a hónap műtárgya rovat kapcsolódik A koszideri lepénysütőtől az Arany Csillag teraszáig című időszaki kiállításhoz. A kiválasztott tárgy egy sütőlapát a Néprajzi Gyűjteményből.

Gyermekkorunkból sokan emlékszünk még a lemezből készült kutyaház perselyre, a csipegetős csibére, a sokféle repülőre, autóra vagy a különböző mozdonyokra. Szeptember hónap műtárgya egy, ezek közül.

A hónap műtárgya ezúttal egy Diana sósborszeszes üvegcse, ami néhány évtizeddel ezelőtt még szinte minden háztartásban megtalálható volt.

E havi műtárgyunk egy olyan félkész bronzkori kőbalta, mely évtizedekig várta újbóli előkerülését a római raktárban.

A 3. század második felében – 4. század elején élt Aurelius Salamas sírkövének töredéke jelenleg a közelmúltban felújított múzeumudvaron tekinthető meg.

Májusban a Néprajzi Gyűjtemény különleges darabjairól olvashatnak a kedves Olvasók a hónap műtárgya rovatban.

Április hónap műtárgya egy bronz plakettet, mely a fedett uszoda építésének állít emléket. Nem véletlenül, hiszen az uszodát 1977. április 2-án adták át.

Ebben a hónap olvasóink a perkátai gróf Győry család hagyatékából származó kottáról, valamint a család történetéről tudhatnak meg érdekességeket.

Rácalmásról két bronzkori hajkarika található az Intercisa Múzeum gyűjteményében, egy bronzból és egy aranyból készült példány.

Az új év első hónapjában az Intercisa Múzeum állandó kiállításában látható három kelta tetradrachmáról olvashatnak az érdeklődők.

Ha azt halljuk, hogy Maximenko köz, akkor talán mindenki tudja, hogy a mai Liget közről van szó. Az, hogy kiről kapta nevét, ki volt Makszimenko, mit kell róla tudni, kiderül a bejegyzésből..

November hónap műtárgya egy szerződés valamint néhány egyéb dokumentum. Az iratok mindegyike a ma már elhagyatott, romos állapotban levő Mayer-féle házból származik.

E havi műtárgyunk kivételesen természeti tárgy, de természetesen megfigyelhető rajta az emberi tevékenység nyoma.

1967-ben a délkeleti temető feltárása során az 1190. kősírból került elő hat kőtábla.

A város rövid története alatt több néven szerepelt. Hívták Dunapentelének, majd kisvártatva Sztálinvárosnak, nem sokkal később újra Dunapentelének és megint Sztálinvárosnak. Aztán eljött 1961 ősze, onnantól kezdve a város neve Dunaújváros.

Július 28-án emlékezünk meg az I. világháború kitörésének évfordulójáról, amely idén 109 éve robbant ki. Éppen emiatt ebben a hónapban ehhez az eseményhez kapcsolódóan került kiválasztásra a hónap műtárgyaként bemutatott tárgyegyüttes.

A tőr vagy alabárd öntésére szolgáló tárgyat Dunaújváros–Koziderpadlás területén találták. A lelőhelyen a korai és középső bronzkorban (Kr. e. 2700-1400) erődített település létezett.

1964 májusában a Római városrész területén szórvány leletként került elő egy 93 cm magas genius szobor. A szobor, ahogy az a genius szobrok esetében gyakran előfordul, meztelen férfialakot ábrázol.

Csak egy név és egy kis üveg és mégis mennyi emlék fűződik hozzá. Volt idő, hogy szinte nem is volt más a piacon. Ma már olyan elképzelhetetlennek tűnik, hiszen napjainkban ezerféle üdítő áll a boltok polcain.

2023 márciusában ismételten nem egy tárgy, hanem egy tárgytípus kerül bemutatásra a hónap műtárgya sorozat keretében. A választott típus a cseléd- és munkakönyv, melyekből egy válogatást tárok az olvasó elé.

A Dunaújváros déli területén, a Radar környékén feltárt hatalmas bronzkori temető halottainak többségét hamvasztás után urnába helyezték, és így földelték el.

A hónap műtárgya ezúttal egy, a múzeum állandó kiállításában is látható római kori tetőfedő-tégla, melybe feliratot és rajzot is karcoltak egykor.

December hónapban a Dunai és a Sztálin Vasmű Emlékéremről lesz szó, arról, hogyan nézett ki az első változat és miben tért el ettől a későbbi, kinek és miért járt, hányan kapták meg és arról is, hogy az érem mellé díszes oklevél járt.

Ebben a hónapban a dunapentelei Jantsky vendéglőhöz köthető apró tárgyakat választottam bemutatásra. A három tárgy 2020-ban került az Intercisa Múzeum Történeti Gyűjteményébe.

Az intercisai temető számos érdekes tárgyat rejt és rejtett, a temető két sírjából egy-egy phallosz alakú, kisméretű, nyakba akasztható amulett került elő.

A levélalakú vas lándzsahegy hossza 24,5 cm. A penge közepén 5-9 mm vastag borda fut végig, amit kis árok oszt ketté.

A múzeum történeti gyűjteményében 2 db televízió található, melyek közül a hónap műtárgyának a Tavasz T 4303 típusú készüléket választottam. Ezek a televíziók 1960-1964 között a Videoton elődjének számító, akkori nevén Vadásztölténygyárban készültek.

A múzeum Néprajzi Gyűjteményében található öt darab keménycserépből, 1900 körül készült fűszertartó, a hozzájuk tartozó szintén keménycserépből készült fedelekkel. A tartók 1984 márciusában, vétel útján kerültek a múzeum tulajdonába.

Az Intercisa Múzeum állandó kiállításában két várandós, meztelen, női terracotta szobor töredéke látható.

A Szent Lándzsa fontos szerepet játszott a Német-Római Császárság koronázási kellékei között. Az idők során több elképzelés is született, hogy ki volt eredeti tulajdonosa.

„Szerettük ezt a szobrot.” „Állítólag sorra potyogtak le a galambok, azért volt rá szükség…” „Vajon hol vannak most?” Ilyen és ehhez hasonló kérdések és mondatok hangzanak el, ha szóba kerül Kiss István Felszabadulási emlékműve.

A múzeum Történeti és Néprajzi Gyűjteményében számos kávézáshoz köthető tárgy található: különféle kávéfőzők, őrlők és kávé tárolására szolgáló dobozok is. Hónap műtárgyának ezúttal egy alapdarabot, az őrlőt választottam.

Az avar kori (Kr. u. 567-811) férfisírok leglátványosabb leletei általában a ruházatot a derékon összeszorító öv díszes veretei.

1965. november 18 - december 8. között B. Vágó Eszter feltárást végzett az intercisai castellum területén. A feltárás során előkerült egy, feltehetően a 4. század végén – 5. század elején leégett épület is.

December hónapban az étkezési zsetonokról lesz szó, az ide érkező építők étkeztetéséről, a rendszer kialakulásáról, annak fontosságáról. Az 1950-es évek elején Dunapentelén, majd a későbbi Sztálinvárosban indult meg először a közüzemi étkezés.

Ezek a tárgyak az egész világon használatosak voltak egészen az újkorig. Funkcióját tekintve fűszerek és más élelmiszerek törésére használták.

Nemcsak vadászat révén, hanem az elhullajtott agancsok gyűjtésével is beszerezhető. Sőt, a régészeti leletekben csak ritkán találni olyan agancseszközt, amelyiken meg lehet figyelni az agancsot az állat koponyájához kötő homlokcsapnak a nyomát.

Az Intercisa Múzeum római kori gyűjteményében két varázsgemma található, melyek az állandó kiállításban is láthatók.

Ebben a hónapban a kiválasztott lapok mindegyike a főteret és a kúriát ábrázolja, az ún. Békési-hagyaték részei.

A formáció 1960 és 1965 között működött, célja a városban tapasztalható visszásságok, emberi hibák pellengérre állítása szatirikus hangvétellel.

Az Intercisa Múzeum 2021. május 6-án megnyílt, október 3-ig látogatható „Múltba ásott város – Dunaújváros a dunaújvárosiak előtt” című kiállításában három restaurált avar kori tojás látható.

Az 1950-es évek elején fura tárgyat találtak a házak omladékrétegeiben. Szerkezete egyszerű: vaskos, korong alakú lapból áll, amire csőtalpat erősítettek.

Április hónap műtárgya ez a dunaújvárosi falitextília, amely igazán különleges darab. Nyomott mintája ételcsoportokra bontott kalória táblázat, melyet színes ábrák és virágminták illusztrálnak.

A soron következő hónap műtárgyát ismét a képes levelezőlapok közül választottam, ezúttal azonban a képes oldalra koncentrálva, azzal a céllal, hogy Dunapentele egy szegletét, nevezetességét mutassam be az olvasó számára.

Az országban először Dunaújvárosban - akkori nevén Sztálinvárosban - kezdeményeztek társadalmi munkát akkor, amikor az ország gazdasági helyzete már nem tette lehetővé a korábbi gyorsütemű építkezést.

1993-ban egy feltárás során kerültek elő Dunaújváros-Rácdombról egy sütőharang töredékei. A tárgyat sikerült teljesen restaurálni, kiegészíteni.

A múzeumokban vannak kis leletek, vannak nagy leletek, néha pedig akkorát találnak a régészek, hogy az be sem fér az épületbe. Az Intercisa Múzeum gyűjteményében ilyenek a szarkofágok, amelyeket a kőtár területén lehet megtekinteni.

November hónap műtárgyának a fenti képen látható szakajtót választottam, mely azon túl, hogy „ízig-vérig néprajzos tárgy”-egy hagyományos paraszt háztartás elmaradhatatlan kelléke- furcsa mód akár a 2020-as év egyik jelképe is lehetne.

A hónap műtárgya sorozat következő darabjának az apropóját egy évforduló adja: idén október 1-én 151 éve, hogy megjelent az első postai lap, mely a képes levelezőlapok közvetlen elődje.

E hónap műtárgya időszaki kiállításunk egyik érdekes darabja, a XX. század jellegzetes használati tárgya, a rádió lesz. A Vadásztölténygyár R646-os Velence elnevezésű készüléke az 1950-es években készült.

Az elmúlt években sokat hallottunk szír migránsokról, de talán kevesen tudják, hogy Intercisa életében fontos szerepet játszottak olyan csoportok, akik Syria provinciából kerültek a mai Dunaújváros területére.

A múzeum állandó kiállításában, a bronzkori fémművességet bemutató tárlóban látható egy felöltöztetett próbababa, amelyiken a korszak ékszerviseletét mutatjuk be.

A hímzett, feliratos falvédők széleskörűen elterjedtek szinte az egész Kárpát-medencében, történetük több mint kétszáz éves múltra tekint vissza.

Az Intercisa Múzeum Történeti Gyűjteményében jelenleg közel 8700 darab leltározott műtárgy található, melynek nagy részét különféle dokumentumok képezik, így ezt a műtárgytípust kívánom közelebb hozni az olvasóhoz.

A fotón látható vonat nem más, mint Muki, a sztálinvárosi úttörővasút első kis mozdonya. Bár csak néhány évig teljesített szolgálatot, mára legendává vált, a városban szinte mindenki ismeri.

Jelenleg a „Venus Intercisában – Római viselet és szépségápolás” című, 2020. április 5-ig látogatható időszaki kiállításban láthatók.

A „Venus Intercisában – Szépségápolás és divat a római korban” című, 2020. április 5-ig látogatható időszaki kiállításunk első vitrinjében látható két kis ember alakú bronzedény.

A három apró tárgy – két korsó és egy csésze – az I. világháború propagandagépezetének működéséről tanúskodik.

Ez a múlt századi rendőrsisak 2002-ben került be a történeti gyűjteménybe, mely a korabeli rendőr egyenruha ékességének számított.

Az Intercisa Múzeum 2008 őszén és 2009 tavaszán megelőző feltárást végzett Adony déli részén, a Nagy-páskum nevű területen.

A játék az emberi tevékenység olyan sajátos formája, mely végigkíséri az ember és az emberiség egész életét. A játékok kialakulásával, társadalomban betöltött szerepével már az ókori tudósok is foglalkoztak.

Jelen cikket azért is tartom fontosnak, mert e hónap végén lesz 54 éve, hogy a kórházat átadták a városnak. A bemutatott eszközök a kórház életét „dokumentálják”, bekerülésük is több időponthoz köthető.

1950 tavaszán elkezdődött a város (akkor még csak a lakótelep), ősszel a gyár építése. A Dunapentele melletti löszplatón hónapról-hónapra készültek el az ideiglenes szállások és a végleges épületek.

Minden múzeumban vannak egyedi műtárgyak, de lényegesen ritkább, hogy ezeket a tárgyakat saját nevükön szólítsák.Az Intercisa Múzeumban egy arcos edény a Péntek becenévre „hallgat.”

Míg római kori aranyékszer viszonylag sok található az Intercisa Múzeum gyűjteményében, középkori csak néhány darab. Ezek közül a legszebb a Bem utcából előkerült, a múzeumba vásárlás útján jutott fülbevaló.

A játékpisztolyból két darab került a Múzeumba 1966-ban, ugyanabban az évben, amikor a játékok is készültek.

2019 áprilisában egy tárgyegyüttesre esett a választásom, melyek Barsi Dénes író, újságíró hagyatékából származnak. A gyűjtemény az ezredforduló környékén került intézményünk Történeti Gyűjteményébe Barsi Tomaj ajándékaként.

1996-ban Deimel János adományozta a múzeumnak ezt a Royal írógépet, elmondása szerint Wolf Johanna használta az ’50-es években.A 26 cm magas szerkezet egyik szalagcsévéje hiányzik, néhol a festés is le van pattogva, de jó állapotban van.

A múzeum régészeti gyűjteményébe nem egy ritka, gyönyörű tárgy került már ajándékozás révén. Ez a helyzet a most bemutatott tőrrel is, amelyet Tóth Zoltántól kaptunk.

2017 júliusában került elő Dunaújvárosban, megelőző feltáráson. Az egykori Intercisa szélén feltárt szeméttároló gödörből előkerült tárgy szinte teljesen ép, csak a vasból készült csattüske egy része hiányzik.

Doxa gyártmányú, gazdagon díszített óra, ezüst tokban, kronométerrel, mely a másodperceket számlálja. Szerkezete mechanikus, mutatói hiánytalanok. Zsebórákat a férfiak viseltek.

A néprajzi gyűjteményben több darab megtalálható, így ezeknek az eszközöknek az eredetét és funkcióját igyekszem bemutatni. Maga a mozsár egy üreges eszköz, mely legtöbbször fából vagy kőből készült.

A mi rekonstruált sarlónk bronzkori kőpengékből lett összeállítva, amelyek a dunaújvárosi Rácdombon kerültek elő B. Horváth Jolán ásatásán.

A szeptember a szüret ideje, ezért szeptember hónap műtárgyául egy, a borhoz kapcsolódó római kori tárgyat, egy amphorát választottunk. - Az amphora szó a görög amphi-phoreus, azaz kétfelől hordozható kifejezésből ered.

A tárgy az I. világháború éveiből származik és 1992-ben ajándékozás útján került az intézmény Történeti Gyűjteményébe.

Mit keres egy műanyag borotvapenge-élező a néprajzi gyűjtemény darabjai között?

Az alabárdról mindenkinek a híres középkori, kora újkori fegyver jut eszébe, amelyet a pápa svájci gárdistái mai napig használnak díszelgéseik során. De a fegyvertípus ennél sokkal régebbi: az első alabárdokat a korai bronzkorban készítették.

A sírok régészeti feltárása november 4-11. között történt meg, azonban az 1. sírból származó kéttagú, négyhólyagos bokapereceket és egy kis, kihajló szájú bikónikus edényt a múzeum már korábban megvásárolt Patonai Ferenctől, 50 forintért.

A dokumentum 1982-ben ajándékként került az intézmény tulajdonába, I. világháborús relikvia.

A magyar csikósok legnevezetesebb munkaeszköze a karikás ostor volt. A kutatók szerint az eszköz a 18. században alakult ki, és a lovak mellett marhák és sertések terelésére is használták.

Dunaújváros egyik legnagyobb régészeti lelőhelye az egykori Dunai-dűlőben került elő. A bronzkorban itt terült el annak a koziderpadlási településnek a temetője, amelyet legalább 500-600 éven keresztül laktak.

Az Intercisa Múzeum gyűjteményében több kályhához tartozó elemet is találunk, mázas csempetöredéken kívül bögre és tál alakú, mázas és mázatlan kályhacsempéink, kályhaszemeink is láthatók az állandó kiállításban és a látványtárban.

A tárgy idén ősszel került múzeumunk történeti gyűjteményébe, egy a II. világháborúból származó emlék: „spanyolozás” jelleggel készített csontvésés, a vésett mintákba pedig színezett viaszt csorgatott az alkotója.

November beköszöntével az időjárás is egyre hűvösebbre fordul, ennek megfelelően a hónap műtárgya rovatban egy téli játékszerrel köszöntjük a hónapot: egy dunapentelei csontkorcsolyával.

Tolna megyei Dunakömlődről származik. A balta anyaga bazalt, mérete 20,6×6×7,2 cm. A nyél persze csak rekonstrukció, ami az állandó kiállítás alkalmával készült.

2017 júliusában, megelőző feltárás során került elő egy kétlángú mécses az egykori Intercisa vicusából, azaz polgári településéről.

A II. világháború idején csapódott bele a dunapentelei iskola falába és 1995-ben, ajándékként került intézményünk tulajdonába. Maga a lövedék 11 cm hosszú, sérült és a fele hiányzik.

Július a paraszti világban az év egyik legmunkásabb időszaka volt, ekkor kezdődött meg ugyanis a parasztgazdaságok életének egyik legfontosabb eseménye, a gabona betakarítása: az aratás.

A mi mécsesünk 1966-ban került elő egy leletmentés során. A feltárásra a Vígadó és a kórház mögötti Duna-parton került sor. Ekkoriban kezdték ugyanis kialakítani a mai, lépcsős partot a korábbi szakadékos területen.

1968. január 24-én Dunaújvárosban a Radiátorgyár (ma a Vasmű területe) bővítése során emberi csontok kerültek elő. A honfoglaláskori kislány sírját B. Vágó Eszter tárta fel.

Április hónap műtárgya ezúttal nem egy tárgy, hanem három, a pásztorkodáshoz kapcsolódó eszköz: két kolomp és egy csengő. A választás azért rájuk esett, mivel április az állattartás szempontjából kiemelkedő hónap volt a paraszti világban.

A tárgy egy nemzetőr dandártábornoki férfi egyenruha a megkapott kitüntetésekkel és azok igazolványaival együtt; nevezetesen pedig vitéz Jedovszky Zoltán, dandártábornok viselte. Az ajándékozó, felesége, Eszti néni volt.

A hónap műtárgyai között eddig mindig ember által készített tárgyakat mutattunk be. A mostani választás látszólag eltér a korábbi gyakorlattól: egy bronzkori ember maradványa pusztán biológiai jelenségnek tűnik.

Január hónap műtárgya nem egy tárgy, hanem egy tárgytípus, a cikádafibulák. A fibula nem más, mint ruhakapcsoló tű, a cikáda rovar alakú díszek gyűjtőneve.

Egyik különlegessége korában rejlik: 1873-ban adta ki a Brit és Külföldi Biblia Társulat Pesten. Másik különlegessége pedig eredeti tulajdonosa és annak családja: tulajdonosa Molnár István, Pentelei Molnár János édesapja volt.

A disznó tartása a magyar parasztság egészében általános, hiszen a hús- és zsírfogyasztás egyik fő forrása a házilag leölt és feldolgozott sertés volt.

„Igazságos”, vagyis I. Mátyás, a törökverő Hunyadi János fia 1458-ban lett magyar király, és viszonylag hosszú ideig, 32 éven keresztül ülhetett a trónuson.

Intercisa délkeleti temetőjének 57. sírjában egy gazdag női halott nyugodott.

Összesen hat darab tárgyról lesz szó, nagy részüket a egykori Szórád Márton Általános Iskola ajándékozta a múzeumnak az 1980-as években, de található köztük olyan, melyet Nagyszöllösi Ágostontól, az iskola egykori igazgatójától vásároltak meg 1994-ben.

Július hónapban a faliórát választottuk a hónap műtárgyának. A három virágmintával díszített óra, 1954-ben került néprajzi gyűjteményünkbe Veress Éva gyűjtése nyomán.

Aki tüzetesen végignézi az Intercisa Múzeum állandó kiállítását, az szokatlan tárgyra bukkanhat a római hadsereg fegyverzetét bemutató tárlóban. A dobónyílról van szó.

1964-ben Dunaújváros-Temető utcában került elő egy, a XVI-XVII. századra keltezhető, rangos női halott sírja, melyben a feltáró régész 5 hajtűt talált. Az öt tű közül négy aranyozott ezüst, egy pedig ezüst.

Április hónap műtárgyának egy apró, akár jelentéktelennek is nevezhető tárgyat választottam, mely a Dunapentelei Levente Egyesület egyik tagjának, Horváth Lászlónak az igazolványa volt.

Március hónapban a húsvéti tojást választottuk a hónap műtárgyának. A képen látható pirosra festett, virágmintákkal díszített tojások 1966-ban kerültek néprajzi gyűjteményükbe.

A feltárt hulladékgödrökben a kora bronzkori (kb. Kr. e. 2500-1900) makói és nagyrévi kultúra hagyatékát találtuk meg. Néhány gödörből azonban olyan tárgyak kerültek elő, amelyek a szomszédos régészeti kultúrákra jellemzők.

Egyik sír különösen gazdagnak bizonyult, számos melléklet került elő belőle, köztük aranytárgyak, valamint a most bemutatandó olajos üveg.

Ez egy kamera, mely 2015 szeptemberében került a múzeum gyűjteményébe, Andics József ajándékaként. Gyűjteményünkben a kamera és a tápegység található meg. Ez az eszköz a dunaújvárosi Városi Televízió egyik első kamerája volt.

Különlegesnek tekinthető e tárgy azért is, mert a népi kultúrában ritkán használt alapanyag, az üveg az egyik fontos alkotóeleme.

2015. április 30. és május 11. között az Intercisa Múzeum Előszállás - Arany János utcában csatornázási munkálatokat megelőző feltárást végzett. A feltárás során egy vegyes rítusú temető három - egy hamvasztásos és két csontvázas - sírja került elő.

Jeges Ernő 1955-ben készítette „Sztálinváros a jövőben” című festményét, mely monumentális, 5 x 1,75 méteres nagyságával szinte uralja a múzeum első emeleti folyosójának falát. A kép temperával készült, farostlemezre kasírozott csomagolópapírra.

A képen látható aratókoszorú 1986-ban került néprajzi gyűjteményünkbe, a Vörös Csillag Termelőszövetkezet ajándékaként. A drótvázra, búzakalászból font, nemzeti színű szalaggal ékesített koszorút, színes krepp-papír díszek teszik ünnepivé, egyedivé.

Rendszerint hosszanti alakú, fölfelé nyíló fedéllel ellátott rekesz, szekrény, melyben kisebb, értékesebb használati tárgyakat, élelmiszert – gabonát, de leginkább ruhát, textíliát szokás tartani.

A múzeum állandó kiállításában sétálgatva egy gyufásdoboz pillanthat meg a látogató, melyen „AZ 5 ÉVES TERVBEN. Megépül a mohácsi vasmű.” felirat olvasható, a háttérben vasat csapoló munkásokkal, hátoldalán 1949. június 11. dátummal.

A 1954-ben került a múzeum néprajzi gyűjteményébe a bemutatásra kerülő gyermek állóka vagy állószék.

A leletek múzeumba kerülése: Az idén elsőként bemutatásra kerülő tárgyakat Mezőfalván találta Fodor Krisztián. Ajándékozás útján kerültek a múzeum gyűjteményébe, amit ez úton is köszönünk.

A fajanszból készült három dísztárgy: egy kancsó, egy bögre és egy csésze alkotja az együttest, melyek nemcsak szép díszítésük, hanem történetük miatt is érdekes darabjai a helytörténeti gyűjteménynek.

A pipa felülete sűrűn faragott, a fejrészen téglalap alakú mezőben egy kutya és egy ház látható, a nyakrész kezdeténél 1810-es évjelzés olvasható és az alsó felén hosszában elhelyezett geometrikus minta díszíti.

Ez a tárgycsoport egy oltáron álló Kálváriát ábrázol, ahol a középső feszületről a Corpus Christi azaz Krisztus Teste levéve, az oltáron fekszik körülvéve a többi kiegészítő elemmel. Az 1892-ben készült türelemüveg Baracsról származik.

Mezőfalva egyik legizgalmasabb régészeti lelőhelye Bolondváron található. Nevével ellentétben nem vár, hanem őskori települési halom.

A dombormű a Mithras-ikonográfia egyik leglényegesebb momentumát, a bikaölést ábrázolja. A jelenetet bemutató képek a Római Birodalom minden részén egységes kompozíció alapján, általában azonos szereplőkkel készültek.

A történeti gyűjtemény egyik szép darabja ez a múlt század elejéről származó végelbocsátó, más néven obsitlevél, melyet 1987-ben a városi levéltár ajándékozott a múzeumnak. Az obsitlevél és az obsitos katona több száz éven át elterjedt kifejezés volt.

E hónap műtárgya az a menyasszonyi koszorú, amelyet egy Mária kép köré dolgozva őriztek meg. Kerete mélyített, díszesen faragott, barnára festett puhafa, belül kék béléssel. 1986-ban került a múzeum néprajzi gyűjteményébe, Perkátáról.

A képen látható szegecsekkel kivert - szív formával díszített kis „jármű” egy játék babakocsi, mely az Intercisa Múzeum helytörténeti gyűjteményébe tartozik. A Múzeum az 1960-as években vásárolta majd felújította.

A 100. sír is hamvasztásos temetkezés volt, körülbelül Kr. e. 2000-ben került a földbe. Az emberi maradványok közé kis bögrét tettek. Az összeroskadt edénydarabok közül csak az urna füle hiányzott.

E hónap műtárgya egy folyamőrtiszti szablya, melyet 2002-ben több fegyverrel együtt Parczel Józsefné ajándékozott az Intercisa Múzeumnak. A fegyver jó állapotú, hozzá tartozó hüvelye hiányzik.

Az 1960-as években ajándékozás útján került az Intercisa Múzeumba egy bizánci típusú bronz ereklyetartó kereszt töredéke.

November hónap műtárgya egy ezüst evőeszközpár, egy halkés és egy halvilla, melyek a híres Arany Csillag Szálló bezárása után kerültek a múzeum gyűjteményébe.

1970 tavaszán Dunaújvárosban - és szerte az országban - nagy erőkkel készültek Lenin születésének 100. évfordulójára: Lenin-bibliográfia megjelentetése, kommunista szombat, fáklyás felvonulás, emlékfa ültetése.

Az 1930-as évek dunapentelei fodrászatból származó fodrász szék 1985-ben került az Intercisa Múzeum helytörténeti gyűjteményébe. Béres Sándor fodrász mester özvegye adományozta a múzeumnak.