December hónap műtárgya egy fából készült játék ló, de nem egy kis faragott lovacskára vagy hintalóra kell gondolni, hanem a Vidám Parkban oly népszerű lovas körhinta egyik paripájára.

A vidi bezárása után, a 2000-es évek elején a parkból kimentett lovas körhinta lovacskái a DVG Zrt. telephelyére kerültek. Az évek teltek-múltak, néha jött valaki és megnézte őket, terveket szövögettek róluk, de mégsem történt semmi. Aztán 2024 nyarán egy lelkes kis csapat elhatározta, hogy megmenti őket az utókornak.* Az a döntés született, hogy a lovacskák közül a legjobb állapotban lévő a múzeum belső udvarában kerül elhelyezésre. A jövő évben sor kerül majd a restaurálásra, hogy a nagyközönség is újra megcsodálhassa.

Amikor a Vidám Park bezárt, a játékok évekig voltak őrizetlenül. Sajnos az egykori körhinta hajóiból egy sem és a lovak közül is csak 6 db maradt meg. Bár a pacik a hosszú évek alatt zárt, védett helyen voltak, az idő mégis nyomot hagyott rajtuk.

Hosszú várakozás után, november elején egy barna színű, egykor szebb napokat is megélt lovacska érkezett meg a múzeumba. A 175 cm hosszú, az aljával együtt mintegy százötven cm magas ló festése több helyen lepattogott, eredeti színe kissé megfakult, farka pótlásra szorul. Az előzetes felmérés során megállapítottuk, hogy a bemutatásra mégis ez a darab a legalkalmasabb, nem hiányos, a festése is viszonylag könnyen rendbehozható és a tartószerkezete sem sérült.

A lovas körhinta egy kisebb és egy nagyobb kör alakú dobogóból állt, melyek egyszerre forogtak körbe-körbe. A lenti részen 14 db ló volt, míg a felsőn kettő. A lovak fehér, fekete, szürke, barna színben pompáztak, az évtizedek alatt pedig többször újrafestették őket. Farkuk lószőrből készült, melyek egy idő után „elkoptak” és később nem is lettek pótolva. A lovak a budapesti körhintához hasonlóan gazdagon díszítettek, a lószerszámveretek aprólékosan megmunkáltak, festésük gondos munkára vall, olyan mintha igazi nyereg lenne rajtuk és a lovakra patkót is festettek. Nyakukra és a far részre kapaszkodásra és lökésre alkalmas fém fogantyúk vannak rögzítve. A lovak lökésre előre-hátra mozognak, mely a rugós tartószerkezetnek köszönhető. Az alsó részen lévő 4 darab hajó közül a díszesek nem mozogtak, míg az egyszerűbbek ringó mozgást végeztek. A felső részen kettő paripa rugózott szintén előre-hátra, közöttük pedig két forgó játék volt, melyekbe bele lehetett ülni. A körhinta belső falait Novák István festette, keze nyomán cowboyok és indiánok keltek életre.

A körhinta az 1952. május 1-jén megnyílt Vidám Parkban az első játékok közé tartozott. A korai időkben egy sátor alatt működött egészen 1966-ig, akkor építették köré azt a háromszög alakú, üveges épületet, melyre mindenki jól emlékszik. Ez a játékegység mindvégig nagyon népszerűnek számított ugyanúgy, mint az óriáskerék, a dodzsem és az úttörővasút.

Bár a dunaújvárosi Vidám Park már több mint két évtizede bezárta kapuit, az ott eltöltött időt senki sem felejti, az emlékek tovább élnek. Aki bejön a múzeumba, annak erről a lovacskáról eszébe jut majd a lovas körhinta, róla pedig a többi játék, a parkhoz kapcsolódó emlékek, a szabadtéri színpad vagy éppen az ifipark.

Hodik Mónika

* Az egykori Vidám Park "lovacskája" az ötletgazda, Orosz Csaba önkormányzati képviselő közreműködésének és Dunaújváros Megyei Jogú Város Önkormányzatának köszönhetően került múzeumunkba.