Intercisa Múzeum Dunaújváros

Császárszobor bázisa Intercisából

1967-ben a délkeleti temető feltárása során az 1190. kősírból került elő hat kőtábla, a sír végeiben lévő kövön a következő felirattal:

Imp(eratori) Caes(ari) M(arco)

Aure(elio) Severo

Antonio Pio

Felici Aug(usto) Part(hico) Brit(annico)

max(imo) pont(ifici) max(imo) Ger(manico)

max(imo) coh(ors) I (milliaria) Hemes(enorum)

Aurel(ia) Anto

niniana sag(ittariorum)

eq(uitata) c(ivium) R(omanorum) devo

tissima nu

mini eius

A szöveg magyar fordítása:

Marcus Arelius Severus Antoninusnak, a kegyes és boldog császárnak, a parthusok és britek hatalmas legyőzőjének, a főpapnak, a germánok hatalmas legyőzőjének a cohors I milliaria Hemesenorum Aurelia Antoniniana sagittaria equitata civium Romanorum állította a császár isteni személyének legodaadóbb hűsége jeléül.

A sírból a feliratos 97 cm magas, 90 cm széles, 19 cm vastag kőtáblához hasonló méretű 93,5×70,5×19 cm méretű felirat nélküli kőlap is előkerült. A két kőtáblát a szintén a délkeleti temetőből, a 815. sírból előkerült, többszörösen profilált négyszögletes kövekkel 1971-ben Visy Zsolt egy szoborbázissá illesztette össze. (1-2. kép) A profilált kövek adták a bázis lábazatát illetve felső részét, a párkányt. Ez utóbbin látható az egykor rajta álló szobor lábának helye illetve a megtartását biztosító ólmozott vasak maradványa. (3-4. kép) A bázison álló szoborról nem tudjuk pontosan, hogy milyen volt, anyaga ismeretlen, de feltételezhetően bronzból készült. Ezt arra tényre alapozhatjuk, hogy Pannoniából kevés kőből készült császárszoborból származó maradvány ismert, ezzel szemben a nagybronz szobortöredékek száma aránylag nagy, Intercisából is több darab került elő.

A bázis mészkőből készült, elő és hátlapjának felülete apró ütésekkel simított. A felirat profilált léckeretben olvasható. A sorok egyenesek, a betűk mérete nagyjából azonos, a szavakat háromszög alakú pontok választják el egymástól. Az első sor végén egy borostyánlevél látható. (5. kép)

A negyedik sor végén a készítő a keretre véste az utolsó betűket. Ez egy, a felirat késztése közben történt helyesbítés. Eredetileg csak Brit(annico) szó állt, ezt javította úgy, hogy a B alsó ívét levéste, helyette A betűt vésett be, a T betűt B betűvé alakította át, azonban az eredetileg vésett betűk most is jól megfigyelhetők. A javított véséssel a készítő pótolni tudta a Part(hico) szót és rákerült a kőre a Brit(annico) is, azonban a max(imo)-t már nem tudta még egyszer bevésni, így az ötödik sor elején az mindkettőre vonatkozik. (6. kép)

Az ötödik sor végén és a hatodik sor elején egy utólagos bevésés is látható, melyről jól észrevehető, hogy nem az eredeti mester készített. Az ötödik sor végén a keretre került a Ger(manico), a hatodik sor elejére, a keretről kezdve a max(imo) szót. (6-7. kép)

A talapzaton egykor állt szobor jobb lába előrébb volt, nyoma mélyebb, egykor ez a láb volt az, amelyre a császár alakja nehezedett. A lábujjak közelében három, a talpnyom mögött egy, a szobrot rögzítő vas nyoma látható. A bál lábfej kissé hátrébb van, csak a lábujjak érintették egykor a talapzatot. A talpnyom mögött itt is látható egy mélyedés, benne rögzítésre szolgáló ólmozott vasmaradvánnyal, ez kissé közelebb van a talapzat széléhez, mint a jobb láb mögött lévő. Az egykori szobor lábtartása megfelel a fennmaradt császárszobrokról ismertnek. (8. kép) A szobrok jelentős részében egyik talp teljesen az alapon áll, a másik lábnak csak az ujjai érintik azt. A intercisai talapzaton lévő talpnyomok alapján tudható, hogy a szobor az életnagyságnál kb. másfélszer nagyobb lehetett.

Marcus Aurelius Severus Antoninus császár, akinek a szobra a bázison állt egykor, nem más, mint Caracalla. A caracalla eredetileg egy csuklyás hadiköpeny volt, melyet a császár előszeretettel viselt, innen eredt neve is. Caracalla a Severus dinasztia tagja volt, apja Septimius Severus császár, a dinasztia alapítója volt.

Septimius Severus Africa provinciában született, tanulmányait Rómában végezte, 191-ben lett a pannoniai legiok parancsnoka, ők kiáltották ki császárrá 193. április 9-én. Második felesége a szíriai Hemesa városában született Julia Domna volt, akinek apja Heliogabalus napisten, Hemesa város védőistenének tisztét töltötte be. A házasságból két fiú született, 188-ban Lucius Septimus Bassianus, azaz Caracalla, 189-ben Publius Septimius Geta. A fiúk már gyermekkorukban ellenségesen viselkedtek egymással, viszonyuk idővel tovább romlott. Septimius Severus sok időt töltött fiaival, rendseresen együtt utaztak, igyekezett őket összebékíteni, 208-ban társkonzullá tette őket. 211-ben elhunyt Septimius Severus, fiai társcsászárok lettek, azonban az ellenséges viszony nem szűnt meg, sőt erősödött. Végül Getát Caracalla – azzal az indokkal, hogy öccse összeesküvést szőtt ellene –, meggyilkoltatta. Miután öccse híveinek jelentős részét is kivégeztette, egyeduralkodó lett.

Caracalla hatalmának megerősítése céljából megemelte a katonák zsoldját. Ehhez azonban meg kellett teremteni a megfelelő anyagi körülményeket. 212-ben kibocsátotta edictumát, a Constitutio Antoninianat, mellyel a Római Birodalom összes szabad lakója megkapta a római polgárjogot. Kivételt csak a limes vidékre nem sokkal előtte betelepített barbárok az ún. dediticii képzetek, akik önként vállalták a költözéskor az alávetettséget. A rendelet kibocsátásával egyidőben az örökösödési adót az addigi 5%-ról 10%-ra emelték valamint megszüntették a közvetlen hozzátartozók és a kis összegű öröklések adómentességét. Az ily módon jelentősen megnövekedett bevételt a császár a hadsereg ellátására fordította. Új pénzt is forgalomba hozott, az antoninanust, melynek névértéke 2 denarius volt, súlya azonban csak másfél denariusnak felelt meg, emellett az aranypénz, az aureus súlyát is csökentette.

Uralkodása idején több provinciában is harcolt. Bár nagy győzelmet nem aratott sehol, a szobrát tartó bázison három nép nagy legyőzőjeként is szerepel. Caracalla egyeduralma nem volt túl hosszú, Macrinus, a praetorianus gárda parancsnokának megbízásából 217. április 8-án merénylet áldozata lett. Utódjává Macrinust kiáltották ki.

A császár szobrát feltehetően 211-213 körül állíthatták fel az intercisai tábor principiájában. Caracalla a germanico maximo címet 213 szeptemberében nyerte el, a bázis feliratának kiegészítése ezután készülhetett, feltehetően a császár 214-ben tett intercisai látogatása alkalmából.

Caracalla nem ebben az évben járt először Intercisában. 202-ben, még apjával, Septimius Severus császárral látogatott ide. Ez a császárlátogatás az itt állomásozó hemesai cohors életében különösen jelentős esemény lehetett. A császár felesége ugyanott, Hemesában született, ahonnan az itt állomásozó cohors is érkezett. Egy felirat tanúsága szerint ekkor épült fel a településen Elagabalus (Heliogabalus) szíriai isten temploma is. A látogatás alkalmából a császárnak és két fiának, Carcallának és Getának a szobrát a principiában állították fel. Az előkerült kőemlékek alapján több császárszoborról van tudomásunk, melyek egykor Intercisában álltak, az itt előkerült bronzszobortöredékekről azonban nem tudjuk pontosan megmondani, hogy mely császárok szobraihoz tartozhattak egykor. Lehetnek akár a 202-ben ide látogató Septimius Severus, akár a 214-ben Intercisába érkező Caracalla szobrának töredékei is.

Buza Andrea

régész

Felhasznált irodalom:

ERDÉLYI, G- FÜLEP, F: Katalog der Steindenkmäler. Intercisa (Dunapentele-Sztálinváros) története a római korban I. Archaeologica Hungarica XXXIII. Budapest 1954.

VÁGÓ, E-BÓNA, I: Der spätrömische Südostfriedhof. Budapest, 1976.

FÁBIÁN, B: Az aquincumi szobortalapzatok főbb típusai. Studia Epigraphica Pannonica XI. Felirattani Közlemények és Tanulmányok 2019-ből. Szerk.: Kovács Péter-Szabó Ádám. Budapest, 2020. 7-46.

FITZ, J: Septimius Severus Pannoniai látogatása i. u. 202-ben. Archaeologiai Értesítő 85. (1958) 156-173.

LŐRINCZ, B: Vezető az Intercisa Múzeum kőtárához. Dunaújváros, 1996.

MRÁV, ZS: Die Statuenbasis des Philippus Arabs aus Környe. In: Pannonica. Provincialia et archaeologica. Studia sollemnia Eugenio Fitz octogenario dedicata. Libelli Archaeologici ser. Nov. No. I. Budapest 2003, 331–368.

MRÁV, ZS: A pannoniai városok közösségi szoborállításai: Philippus Arabs szoborbázisa Környéről. Komárom - Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 12. (2006-2008) 105-155.

MRÁV, ZS: Nagybronz szoborleletek Pannoniában. Communicationes Archaeologicae Hungariae 2015-2016, 173-208.

VISY, ZS: Basen und Fragmente von Kaiserstatuen in Intercisa. Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae 35. (1983) 75–85.

VISY, ZS: Intercisa feliratai. Pécs, 2016.

Kép forrása: