Társadalmi munka az 50-es, 60-as években -
társadalmi munka jelvény Sztálinvárosból
Az országban először Dunaújvárosban - akkori nevén Sztálinvárosban - kezdeményeztek társadalmi munkát akkor, amikor az ország gazdasági helyzete már nem tette lehetővé a korábbi gyorsütemű építkezést. A munkaidő után ezrek és ezrek ragadtak csákányt, ásót vagy éppen lapátot, hogy ezzel segítsék elő a város fejlődését.
Oklevelek, kitűntetések, jelvények, az 50-es, 60-as évek elképzelhetetlen volt nélkülük, kiváltképp, ha valaki dunaújvárosi. Ezzel ismerték el a városért és a vasműért tett áldozatos munkát. Az 1951. május 1-jén átadott Dunai Vasmű Emlékérem kezdte a sort, majd az 50-es évek végén kibontakozó társadalmi munkát is hasonlóképpen jutalmazták. Ezeket az okleveleket és jelvényeket a mai napig sokan megőrizték, melyeket ők maguk vagy szüleik kaptak munkájuk elismeréséül.
„Sztálinvárosért” és „Dunaújvárosért”
Társadalmi munkák
Lehetetlenség lenne felsorolni az összes társadalmi munkát, mely az 50-es, 60-as években a városban zajlott, de mindig is voltak kiemelt helyszínek. Az úttörővasút és a Barátság liget mellett nagy hangsúlyt fektettek a Technikum városrész és az L-épületek rendezésére, fejlesztésére, a csónakház felépítésére, a város parkosítására, a bölcsődék, az óvodák, az iskolák szépítésére, a gyár és az óváros, nem utolsó sorban a Vidám Park fejlesztésére, rendezésére is. Kisebb közösségi összefogásokkal tették szebbé a lépcsőházakat és a ház körüli területeket.
A társadalmi bélyeg és az értük járó jelvény
1959-től az eltöltött munkaórák után bélyeg járt, melyek a társadalmi könyvecskékbe kerültek beragasztásra. A városi társadalmi munkahelyeken végzett munkáért piros, míg az üzemi és egyéb jellegű munkáért kék bélyeg dukált. A kétféle bélyeg nem volt egyenértékű, az év végi kiértékelések során csak abban az esetben volt egyenlő értékű, ha a kék mellett meghatározott számú piros is szerepelt. Akik fizikai munkájukkal nem tudtak hozzájárulni a közös ügyhöz, azoknak lehetőségük volt a bélyegeket pénzben megvásárolni. Azok a dolgozók, akik legalább 30 órát töltöttek társadalmi munkával bronzjelvényt, akik 70 órát, ezüstjelvényt, akik 120 órát töltöttek el társadalmi munkával, azok aranyjelvényt kaptak a Városi Tanácstól. Az egyes munkaterületeket üzemek, vállalatok és iskolák szerint felosztották, mintegy naptár szerint leírták, hogy az adott napon ki, hol dolgozik. Eközben a tanács végrehajtó bizottsága a Hazafias Népfront kezdeményezésére elhatározta, hogy október 10-ét a „társadalmi munka napjának” nyilvánítja. A jelvényeket „Sztálinvárosért 1959” felirattal november 7-én ünnepélyes keretek között adták át az arra érdemeseknek. A jelvényeket, okleveleket és a legjobbaknak járó egyéb jutalmakat később is minden évben ezen a napon osztották ki.
A Barátság liget
A feladatok nagyságát és a résztvevők számát tekintve ebben az időben a legjelentősebb társadalmi munka a Barátság liget és stadion megépítése körül zajlott. A liget vagy ahogyan később hívták, a Gödör, az L-épületek és a Technikum között egy elhanyagolt, beépítetlen terület volt. Létesítésében a helyieken kívül - még ha jelképesen is – a külföldről érkező delegációk tagjai is részt vettek: földet lapátoltak, fákat ültettek. A liget kialakítása később párosult egy stadion megépítésének ötletével, felnőttek és gyerekek egyaránt lapátoltak, a kordélyos kocsik pedig hordták a földet. Pár hónap alatt elkészültek a stadion lelátójának földmunkái, már csak a füvesítés hiányzott, mindeközben a liget kialakítása háttérbe szorult. Nem sokkal később a munkálatokat a stadion esetében is leállították, közművesített területével kapcsolatban egészen más elképzelések kezdtek előtérbe kerülni. A városvezetés oda álmodta meg a Dózsa II. városrészt. Hosszas viták után elindult a területrendezés, jöttek a munkagépek és a korábban odaképzelt liget és stadion helyén lakóépületek, óvoda, iskola, boltok sora nőtt ki a földből. Létrejött egy új városrész, melyben 7000 ember jutott lakáshoz.
1968-ban ismét szabályozták a társadalmi munkát, nemcsak a munkaórát tartották számon, hanem mindehhez érték is párosult, forintosítottak. A helyi sajtó rendszeresen beszámolt a korabeli társadalmi munka eseményeiről, cikkek sokasága jelent meg a témával kapcsolatban.
