Bronzkori hajkarikák Rácalmásról
A vagyoni, rangbéli vagy teljesítményben megfigyelhető különbséget sokféle képpen ki tudjuk fejezni. Talán a legrégebbi módszer a testékszerek használata. Az ékszer értékét adhatja az előállítására fordított energia vagy anyagának ritkasága. A fémek elterjedésével alakult ki egy olyan rendszer, amit máig használunk, még a sportversenyeken is.
Rácalmásról két bronzkori hajkarikát ismerünk, tulajdonosaik valószínűleg eltérő társadalmi csoportokhoz tartoztak. Egyikük bronzból készült, (1–3. kép) ezt Kiss Arthur találta, aki Dort Krisztiánnal együtt már számos fémtárggyal gazdagította a múzeum gyűjteményét. Önzetlen segítségüket ezúton is köszönjük! A másik anyaga arany, (4–5. kép) ezt B. Horváth Jolán találta egy urnasírban.
A tárgytípus őse a rézkor végén, a bronzkor elején (Kr. e. 2500) jelenik meg a Kárpát-medencében. A Tisza vidékén és Erdélyben megtelepedő gödörsíros kurgánok népe hozta magával a Fekete-tengertől északra elterülő sztyeppékről. (6. kép) A prototípus tömör drótból készült, végeit egymásra hajtották.
A hasonló hajkarikáknak többféle elnevezése van, közülük a tárgy formájára utal a „szív alakú”, „csepp alakú”. A formát persze az határozza meg, hogy mennyire nyomják össze az ékszer két végét, ez pedig attól függ, milyen vastag hajfonatot akartak vele összefogni. Egy felnőtt, dús hajú nő karikája inkább szív alakú, egy gyér hajú gyermeké a cseppre hasonlít jobban. A másik elnevezés a karikák kiszélesedő végére utal. Az idő múlásával a végeket egyre laposabbra kalapálták, öblössé formálták őket, innen kapta a tárgytípus a csónak alakú hajkarika elnevezést. Egyes példányok teste nem kettő, hanem három csónakból áll. (7. kép) Utolsó példányai a késő bronzkor (Kr. e. 1400-800) elején, a halomsíros kultúra idején kerültek földbe. (8. kép) A rácalmási példányok a középső bronzkori (Kr. e. 1900-1400) vatyai kultúra idején készültek.
Hasonló hajkarikák előkerülnek településeken (9. kép) és barlangokban elásott kincsleletekből, valamint sírokból is. A korhasztásos temetkezésekben talált példányok alapján lehet következtetni viselésük módjára. (10. kép) Női és férfi sírokban egyaránt előfordulnak, általában párosával. Az erősebb nem valószínűleg szakálldíszként is alkalmazta, mert időnként az áll környékén találják meg őket.
Azt csak anyagvizsgálat tudná eldönteni, hogy a rácalmási tárgyakhoz felhasznált nyersanyag honnan származik. A bronz jöhetett az Alpok vidékéről vagy a Kárpátokból is. Az arany forrása az elterjedési térképek (11. kép) szerint elsősorban Kelet-Szlovákia lehetett, (12. kép) de az Erdélyi-érchegység „aranynégyszögét” sem lehet teljesen kizárni. Egyes példányokat viaszveszejtéses módszerrel önthettek, mások formáját kalapálással alakíthatták ki.
Keszi Tamás
Irodalom:
BORG, G.: Warum in die Ferne schweifen? Geochemische Fakten und geologische Forschungsansätze zu Europas Goldvorkommen und zur Herkunft des Nebra-Goldes. In: Der Griff nach den Sternen. Wie Europas Eliten zu Macht und Reichtum kamen. Internationales Symposium in Halle (Saale) 16.–21. Februar 2005. Tagungen des Landesmuseums für Vorgeschichte Halle. Band 5. Hrsg. Meller, H. –Bertemes, F. Halle, 2010. 735–750.
GINALSKI, J. –KOTOWICZ, P. N. –PRZYBYŁA, M. S. –WYROSTKIEWICZ, R.: Supposed Bronze Age hoard of golden artefacts from the defensive settlement on the “Horodyszcze” hill in Trepcza (Polish Carpathians). In: Chasing Bronze Age rainbows: Studies on hoards and related phenomena in prehistoric Europe in honour of Wojciech Blajer. Eds. Przybyła, M. S. –Dzięgielewski, K. Kraków, 2019. 399–417.
KOVÁCS, T.: Spätbronzezeitliche Goldfunde aus der Theißgegend. Későbronzkori aranyleletek a Tisza-vidékről. Folia Archaeologica XXVII (1976) 55–71.
KOVÁCS, T.: Középső bronzkori aranylelet Északkelet-Magyarországról. Mittelbronzezeitliche Goldfunde aus Nordost-Ungarn. Folia Archaeologica XXX (1979) 55–77.
KOVÁCS, T.: Goldene und Bronzene Lockenringfunde aus Szelevény. Arany és bronz hajkarikalelet Szelevényről. In: A kőkortól a középkorig. Tanulmányok Trogmayer Ottó 60. születésnapjára. Szerk. Lőrinczy G. Szeged, 1994. 181–190.
MOZSOLICS, A.: Der Bronzefund aus der Oberen Remete-Höhle. Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae XL (1988) 27–64.
M. NEPPER I.: Sárrétudvari és környéke a XIII. századig. A Bihari Múzeum Évkönyve VI-VII (1991) 13–61.
SZATHMÁRI I. – MARÓTI B. – TARBAY J. G. – KISS V.: A Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményéből származó bronzkori arany hajkarika leletek vizsgálata. Study of Bronze Age gold hair rings from the collection of the Hungarian National Museum. In: Mikroszkóppal, feltárásokkal, mintavételezéssel, kutatásokkal az archeometria, a geoarcheológia és a régészet szolgálatában. Tanulmányok llon Gábor régész 60 éves születésnapi köszöntésére. Szerk. Bartosiewicz L. – T. Biró K. – Sümegi P. – Törőcsik T. Szeged, 2019. 291–315.
V. SZABÓ G.: Bronzkor: az őskori fémművesség virágkora (Kr. e. 2800 – Kr. e. 1000). In: A Kárpád-medence ősi kincsei a kőkortól a honfoglalásig. Szerk. Vágó Á. Budapest, 2015. 105—183.
