Az urna előkerülése

Tavaly bemutattam már egy urnát, amely a 2004-es kisapostagi ásatásomon került elő. Most egy másik, nem kevésbé izgalmas társáról lesz szó, amelyet ugyancsak ebben a nagyrévi-vatyai kultúrás temetőben találtunk.  A 100. sír is hamvasztásos temetkezés volt, körülbelül Kr. e. 2000-ben került a földbe. Az emberi maradványok közé kis bögrét tettek. Az összeroskadt edénydarabok közül csak az urna füle hiányzott. Az urna száját lezáró tál teljesen sértetlen volt, az urnadarabok pedig szorosan feküdtek egymáson, tehát a sírt sem ember, sem állat nem bolygatta meg. Vagyis a fülnek már a sírbatételkor hiányoznia kellett. Olyan urnával lehet dolgunk, amelyet eredetileg nem a temetkezés számára készítettek, hanem valamilyen más célra használtak. A használat során megsérült edényből másodlagosan lett temetkezési kellék.

Bár a régészek szeretik a kerek számokat azoknak a síroknak kiosztani, amelyekben valamilyen jó lelet kerül elő, ez esetben a véletlen alakította a számozást. Csak a felszedés során vettük észre, hogy az urna oldalát különleges, bekarcolt díszítés borítja. És mivel a legjobb leletet Bóna professzor szerint sohasem a régész találja, talán érthető az örömöm, hogy ezt a 4000 éve senki által nem látott rajzot először én vettem észre.

A központi figura

Az edény hasán agyagléc fut körbe, amely – a füllel ellentétes oldalon – háromszög alakban kidudorodik. A főjelenetet is itt, a füllel szemben találjuk: a dudor fölé alakot karcoltak be, melynek két lába a háromszög két oldalán éri a lécdíszt. Testét négy négyszög alkotja, további végtagjai a test két oldalából indulnak ki: két „karjára” három, másik két "karjára" két ujjat karcoltak.  A legfelső négyszög lehet a lény feje: ennek két sarkánál V alakban megtörő szarvakat látunk.

Talán az alak jelentőségére utal a két lába közötti dudor, amelyre mintha ráguggolna. Formája és központi helye az ókori görögök omphaloszához, a Föld köldökéhez, középpontjához teszi hasonlóvá. A Föld középpontja pedig különösen alkalmas hely az istenekkel, túlvilági lényekkel való kapcsolatteremtésre.

 A díszítés párhuzama

Hasonló ábrázolást a közeli Dunaújvárosból ismerünk, még az urna alakja is hasonló. Egy korábbi elképzelés szerint olyan épületről lenne szó, amelyikből alsó test és fej nélküli, stilizált emberalakok nyúlnak ki. Ez az elképzelés most már valószínűleg helyesbíthető. A kisapostagi figura megfogalmazása ugyan kicsit más, mint a 2 illetve 3 pár végtaggal rendelkező dunaújvárosi alakoké, de félreismerhetetlenül ugyanazt a szarvas, kettő illetve három pár végtaggal rendelkező mitológiai lényt ábrázolják.

A rajzoknak egyelőre nincsen más, egyértelmű párja, ezért lehetséges, hogy olyan lényről van szó, amelyiket csak a mai Dunaújváros szűkebb környezetében tiszteltek, féltek.

 Keszi Tamás