„Házimuri”, kispolgárok vigyázzanak!
Színpadon az Ostor együttes
Volt egyszer egy Ostor együttes, valamikor a 60-as években, mely rövid, néhány éves fennállása alatt maradandót alkotott. A formáció 1960 és 1965 között működött, célja a városban tapasztalható visszásságok, emberi hibák pellengérre állítása szatirikus hangvétellel. A csapat sikeréhez kellett egy jó vezető, elszánt, tehetséges tagok, jó témák, újszerű megközelítés és egy új, szerethető stílus, mely sajátos nyelven „szólította” meg a várost.
A múzeum fotóarchívumában és régi újságok hasábjain találkoztam először ezzel a névvel, aztán egyre több anyag került elő az együttesről, többek között a hónap műtárgyának választott plakát is.
1961. novemberében járunk: kissé megsárgult plakát hirdeti az Ostor Együttes új műsorát, november 24-én és 27-én este Házimuri címmel előadást láthat a nagyérdemű a Művelődésiházban.
De mit is kell tudnunk a Sztálinvárosi, később a Dunaújvárosi Ostor Együttesről és miről is szólt a darab?
Az együttesről röviden
A méltán híres Ostor alapító tagjai Grosszman főorvos öntevékeny művészeti csoportjából és a Mező Imre KISZ-szervezet amatőr színjátszó csapatából verbúválódtak 1960 tavaszán. Az együttesnek a színjátszók mellett 4 tagú zenekara és vokálkórusa is volt. A csapat tagjait a tehetséges helyi újságíró, Ősz Ferenc gyűjtötte maga köré, fogta össze. A darabokat Ősz írta, de maguk a szereplők is hozzátették ötleteiket, a próbák alatt megannyi geg született. Ősz Ferenc mellett Nagy Imre volt a társulat másik oszlopos tagja, aki egy személyben menedzser volt, csapatépítő, szervezte a közös programokat, összetartotta a tagokat. A lelkes gárda létszáma az évek alatt változott, de voltak „állandó” tagok, íme néhány név a teljesség igénye nélkül: Koós Sándor, Györgyi Irén, Vince Pál, Gönczi Mária, Plesz József, Zrupkó Ernő, Zsikla György, Bálint Zsuzsa, Kirschner Péter, de a lista közel sem teljes.
Az együttes első bemutatója 1961. február 2-án volt a Bartók színpadán „Kultur bonyodalom" címmel. Az előadás óriási sikert aratott. Néhány hét múlva a Népszabadság hasábjain dicsérő cikk jelent meg. „Fiatal munkásokból, zabolátlanul jókedvű fiúkból és lányokból szerveződött az Ostor…első suhintásai a kulturális élet fonákságain csattantak. Kultur bonyodalom címmel vitriolos szatírában mutatták be a giccset terjesztő közönségszervezőt, a giccsiparos festőművész őzikékkel, pamutgombolyaggal játszadozó kiscicákkal elegyített tájképeinek ízlésrontó hatását...” A sikerre való tekintettel a műsort megismételték, sőt más városokban is bemutatták.
Házimuri
A kedvező fogadtatás után jöttek az újabb ötletek, szervezték a következő előadást. Aztán novemberben egy rövid cikk jelent meg a helyi újság hasábjain, melyben beszámoltak a hamarosan bemutatásra kerülő darabról. A közönség a Kultur bonyodalom után kíváncsian várta az újabb bemutatót. Előadásuk címe Házimuri, mely műfaját tekintve, hasonlóan az előzőhöz szintén szatíra. Célja a kispolgárság bemutatása, tükröt tartva a néző elé, aki a darabot végignézve a szereplőkben felismerheti szomszédját, netán saját magát is.
A Házimuri helyszíne a Valamelyik utca 15. számú lakóház, ahol ugyanolyan hétköznapi emberek élnek, mint a történet nézői. Az egyszerű dolgozó embert mutatta be, aki olykor önző, hiú, irigy és néha még intrikus is. Egy-egy karakter egy-egy jellemhibát testesített meg. Szellemes elnevezések sorát vonultatták fel, a pszicho-televíziót Szürke úrral, nem is beszélve a Baltanyélhegyező Vállalatról. A közönség a poénokon jókat derülhetett, közben pedig akár saját magát is kinevethette.
Az együttes a közönség és a kritika szerint is nagyszerűen oldotta meg a feladatot. Mindenki hozzátette a maga részét, Ősz Ferenc a szöveggel, Mezei Éva a rendezéssel. A zenei aláfestés Szilágyi István nevéhez köthető, a díszletet Pálfalvi János készítette és persze a szereplők nagyszerű játéka az, ami felejthetetlenné tette az előadást. A játékon felül érdekességnek számított, hogy a cselekmény négy színpadon játszódott és több újítást is alkalmaztak.
A két helyi bemutató után a darabot Budapesten is játszották. A fővárosi előadás után a Népszava hasábjain dicsérő cikk jelent meg Molnár G. Péter tollából: „Bátor szókimondás, családias egyértelműség teszi megnyerővé második műsorukat is.” …Persze a dicsérő szavak nem csak ennyiből álltak. Műsorukkal sikerült felülkerekedniük az öntevékeny együttesek színvonalán.
Az Ostor további története
Az 1962-ben bemutatott Mi mit tudunk? című műsoruk már osztott sikert aratott. Az együttes életében nagy előrelépést jelentett, hogy 1963-ban a Bartók Béla Művelődésiház a szárnyai alá vette. Az Ostor harmadik születésnapján, 1964. januárjában bemutatta új műsorát, melynek címe az Elvonókúra.
1965 tavaszán következett a Csudaújváros, mely a 15 éves város múltját mutatta be az Ostor sajátos stílusában.
Azonban hiába volt a siker, az együttes kapott hideget és meleget egyaránt, 1965-ben Ősz Ferenc elhagyta a várost, ezzel pedig a társulat is megszűnt.
Az Ostor volt az első sikeres megnyilvánulása a város önálló színházkultúrájának, néhány tehetséges fiatal olyan közösséget hozott létre, amely már alkalmas volt arra is, hogy megmutassa magát az országnak.
Bár az együttes története csak rövid időt ölel fel, sikerült maradandót alkotniuk: száznegyvenhét előadás, néhány műsor, vidéki fellépések, rádió és a tévéfelvétel fő műsoridőben, és ezek nem csak számok.
Nagyné Hodik Mónika
Felhasznált irodalom és források:
- Dunaújváros története. Szerk.: Erdős Ferenc – Pongrácz Zsuzsánna. Dunaújváros, Dunaújváros Megyei Jogú Város Önkormányzata, 2000.
- Sztálinvárosi Hírlap 1960. 03. 22., 12. 20., 1961. 01. 13., 02. 07., 11.17., 11. 28.,
- Dunaújvárosi Hírlap 1962. 01. 26., 1964. 01. 17., 1965. 03. 26., 1984. 08. 17.
