Mezőfalva egyik legizgalmasabb régészeti lelőhelye Bolondváron található. Nevével ellentétben nem vár, hanem őskori települési halom. A Mezőföldön a korai és középső bronzkor idején (kb. Kr. e. 2700-1400) keletkeztek hasonló lelőhelyek. A több évszázadon keresztül azonos helyen lakó emberek hozták őket létre, akik vályogházaikat sűrűn egymás mellé építették, a korábbi házak omladékrétegeire. A dobostorta-szerűen rétegződő lelőhelyről csak az újkorban terjedt el az a népi hiedelem, hogy a török-tatár dúlás idején építették a helyiek.

A lelőhelyet sajnos évszázadok óta pusztítják, az őskori rétegeket is feltáró ásatást még nem folytattak rajta. Az emígy-amúgy előkerült tárgyak közül csak kevés jutott múzeumba. Csuti Jánosnak köszönhető, hogy a most bemutatandó, kivételes leletek nem kallódtak el kézen-közön.

A balta hossza 14,9 cm. Rombusz átmetszetű pengéje a végén szélesen kikerekedik, oldala a nyéllyuk körül széles árokkal díszített, amely a nyéltámaszon is folytatódik. Több helyen öntési hibákat lehet megfigyelni a felületén. Éle egy-két helyen kicsorbult, ebből arra lehet következtetni, hogy valóban használták is. Eddig kevés hasonló tárgy került elő, ezeket az ún. pfaffenbergi típushoz sorolja a kutatás. A lelet közlésekor Bóna István a vatyai kultúra idejére tette készítését. Meghatározása szerint a bronzkornak – a német Paul Reinecke által körülhatárolt – A2 periódusára keltezhető. Vagyis a tárgyat nagyjából Kr. e. 2000 és 1700 között használhatták.

Párhuzam nélküli az ugyancsak 14,9 cm hosszú aranyszerelék, amely bronztőr pengéjének a két oldalát díszítette valaha. Hosszan elnyúló teste lapított háromszögátmetszetű. A markolatnál mindkét aranylap szélét visszahajtották kissé. A két aranydíszt és az általuk közrefogott bronzlemezt aranyszegecsek fogják össze. Ezek meglehetősen hosszúak, eredetileg kb. 7 mm vastag anyagot fogtak át. A szegecsek alatt mindkét aranydíszbe vízszintes vonalat karcoltak, amely középen félkörben ívelődik felfelé. A bronz töredékesen maradt meg, eredeti széle csak egy helyen, a vállánál ismerhető fel – ott, ahol az aranylemez széle is vissza van hajtva. Szélein és a markolatnál ismeretlen mennyiség hiányzik. Formáját ezért csak rekonstruálni lehet. A Kárpát-medencéből Kelebián kerültek elő olyan tőrök, amelyeknek a pengeformája emlékeztet a mezőfalvi díszekre. Ezek alapján a tőr kora hasonló lehet, mint a baltáé.

A Földközi-tenger keleti partvidékén azonban előfordul egy olyan tőrtípus, amelyik párhuzamba állítható a mezőfalvi töredékkel. A közel-keleti fegyvertípusokat feldolgozó Guillaume Gernez a tőrök P8A típusába sorolta azokat a példányokat, amelyek pengéje rombusz átmetszetű, és közepén plasztikus díszborda húzódik végig. A típust a Kr. e. 1950 és 1750/1700 közé keltezi Gernez – ugyanarra a periódusra, 74 amelyikre a Kárpát-medencei párhuzamok alapján a mezőfalvi leletet tehetjük. Ha ezek figyelembevételével egészítjük ki a töredékes pengét, akkor a korábbi rekonstrukcióhoz képest eltérést jelent a markolatlemez feltételezése és a más típusú penge formája, mérete. Így „értelemet nyernek” az aranyba karcolt vízszintes vonalak is: a tőr vállai ezek meghosszabbításainak tekinthetők.

Bár nem ismerjük az előkerülés pontos körülményeit, azért sejthető, hogy elásott kincsről, vagy annak egy részéről lehet szó. Régebben a kutatás az ilyen, arany- és bronztárgyakat tartalmazó kincseket ellenséges betörés bizonyítékának tekintette. Ma már más indítékokkal is számolunk. Az aranydíszes tőr a közösség tekintélyes tagjáé lehetett, talán a mezőfalvi főnöké. Kiemelkedő személyiségét ismerhette el egy szomszédos közösség vezetője, amikor – barátságukat megerősítendő – a kivételes tárgyat ajándékként átnyújtotta neki. A mezőfalvi főnök halála után a személyes, tekintélyét mutató tárgyakat nem örökölték leszármazottai, hanem szertartásos keretek között „kivonták a forgalomból”. Hasonlóképpen, ahogyan az Athur király Excaliburjával is történt. 

Keszi Tamás

Irodalom:
BÓNA, ISTVÁN: Bronzeguss und Metallbearbeitung bis zum ende der mittleren Bronzezeit. In Forschungen in Tell-Siedlungen an Donau und Theiss. Wissenschaftlichen Leitung und Konzeption: István Bóna. Frankfurt am Main 1992. 48-65.
BÓNA, ISTVÁN: Metallfunde der mittleren Bronzezeit aus Mezőfalva-Bolondvár (Komitat Fejér, Ungarn). In A la recherche de l’Homme Préhistorique. Volume commémoratif de Miklós Gábori et de Veronika Gábori-Csánk. Sous la direction de Zsolt Mester et Árpád Ringer. ERAUL 95. Liège 2000. 83-92.
FORENBACHER, STAŠO: Radiocarbon dates and absolute chronology of the central European Early Bronze Age. Antiquity 67 (1993) 218-256.
GERNEZ, GUILLAUME: L’armement en métal au Proche et Moyen-Orient. Des origines à 1750 av. J.-C. Thèse de doctorat d’Archéologie. Présentée et soutenue publiquement le 05 décembre 2007.
KESZI TAMÁS: Mezőfalva földjének története a törökök kiűzéséig. In Erdős Ferenc-Keszi Tamás: Mezőfalva Évszázadai. Mezőfalva, 2011. 9-22., 187-192.
TORMA ISTVÁN, A balatonakali bronzkori sír. A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. Veszprém, 1978.