Várandós nők terracotta szobrai Intercisából

Az Intercisa Múzeum állandó kiállításában két várandós, meztelen, női terracotta szobor töredéke látható.

Az egyik, 13,29 cm magas szobortöredék 1969-ben került elő a vicus területéről, azaz Intercisa polgári település részéről. A szoborból csak a bal mell, a has nagy része, a bal kar vállrésze valamint majdnem a teljes alkar a kézfejjel – ez utóbbi a comb felső részén nyugszik – és a combok maradtak meg. A bal comb csaknem a térdig megvan, a jobb ennél rövidebb. Leltári száma: 77.104.3. (1. kép)

A másik szobortöredék 13,17 cm magas, a katonai tábor területéről származik. Ezen látható mindkét mell, a has, a bal kar felső része majdnem a könyékig, az alsó részből egy kisebb csonk a hashoz kapcsolódva, a jobb kar könyékrésze, az alkar egy része a kézfejjel, mely – ugyanúgy, mint az előző esetében – a comb felső részén nyugszik. Csak a jobb combja maradt meg, majdnem középig. A has alján két redő látható. Leltározatlan. (2. kép)

A római korból maradt fenn az egyetlen szülészeti és nőgyógyászati kézikönyv, melyet az ephesosi származású Soranos írt, aki feltehetően Alexandriában tanult orvoslást, majd Traianus (98-117) és Hadrianus (117-138) császárok idején Rómában élt és gyógyított. Gynaikeia című munkája szinte teljes terjedelmében fennmaradt. A mű tulajdonképpen egy négy részből álló bábaképző tankönyv volt. Pontosan meghatározta, hogy milyen a jó bába, foglalkozott többek között az anyaméhhel, a menstruációval, a terhes nők ellátásával, fogamzásgátló és magzatelhajtó szerekkel és módszerekkel, a szüléssel, az újszülött ellátásával.

Leírásából ismerjük, hogy milyen lehetett egy szülés a római korban. Eszerint a bába előkészítette a szüléshez használt külön szobát, bekészített olívaolajat a szülő nő masszírozásához, forróvizet, gyógynövényeket, szivacsot, gyapjút a vajúdó nő betakarásához, pólyát, tiszta kötéseket, vásznat a babának, párnát, amire addig tették a babát, míg az anyát ellátták. A szobában helyet kapott két ágy is, egy keményebb heverő, amelyen a vajúdó nő a fájások között pihent, valamint egy puha ágyneműkkel megvetett ágy, amelybe szülés után feküdt az anya. Természetesen ez csak azoknál történt így, akiknél volt olyan szoba, amit egy időre csak erre használhattak, illetve megengedhették maguknak azt, hogy bábát fogadjanak. Amennyiben nem volt mód bábát fogadni, a szülés során családtagok, rokonok segédkezhettek.

Soranos több bábát is javasolt, egy vezette le a szülést, a többiek a szülő nőt és a bábát segítették a vajúdás és szülés során. A vajúdás alatt a bába a fájdalmak enyhítésére masszírozta a szülő nő hasát, langyos olajjal átitatott kendővel borogatta a hasat és a nemi szerveket. A méhnyak tágulását a bába olívaolajos kézzel segítette elő. Amikor elérkezett a kitolási szak, odakísérték a szülő nőt a szülőszékhez – melyet ők hoztak magukkal –, a segítők hátulról tartották az asszonyt, a bába pedig egy alacsony ülőkén, a nővel szemben várta a baba érkezését valamint segítette a megszületését. A kicsi a bába kendőbe tekert kezébe érkezett meg. A szülőszékben szülésről hiteles ábrázolást nyújt Scribonia Attica, a 2. századi Ostiában élt szülésznő síremlékén látható ábrázolás is.(3. kép)

A születés után a bába elvágta a köldökzsinórt és ellenőrizte a méhlepény megszületését. Az újszülöttet is megvizsgálta, megnézte, hogy életképes-e, amennyiben nem volt probléma, megtisztították és bepólyálták a babát. A tisztításhoz nem vizet, hanem sóval elkevert mézet illetve olívaolajat használtak. A bába feladata volt a nő szülés utáni ellátása is, ebbe beletartozott a mellgyulladás kezelése is.

Amennyiben a szülés során komplikáció lépett fel, orvost hívtak. Ha a magzat nem a megfelelő pozícióban feküdt, akkor akár a bába, akár az orvos a méhen belüli elforgatással megváltoztathatta azt. A magzat halála esetén orvos még a méhben feldarabolta és úgy távolította el, ez az eljárás az anyákra is veszélyes volt, valószínűleg többen nem is élték túl.

A császármetszésről elterjedt nézet, hogy azt Julius Ceasarról nevezték el, ez azonban nem igaz. Már Róma második királya, Numa Pompilius uralkodásának idejére, a Kr. e. 8. századra keltezhető egy törvény, mely előírta, hogy ha a szülés közben az anya elhunyt, akkor a magzatot ki kell vágni a méhéből, hátha így annak élete megmenthető, e nélkül nem is temethették el az asszonyt. Ebben az időszakban tehát a császármetszés nagy valószínűséggel minden esetben post mortem, azaz a halál bekövetkezte utáni beavatkozás volt. Ebből következően az is egyértelmű, hogy nem Julius Ceasarról kapta a nevét, hiszen anyja nem halt meg a szülés közben, Aurelia Cotta halálakor Ceasar már negyvenhat éves volt.

A szülés tehát a római korban nem volt veszélytelen, sok nő vesztette életét a szülés közben illetve utána fellépett szövődményekben. Nem csak a köznép soraiból való, egyszerűbb körülmények között élő nők haltak meg, de több ismert vagy befolyásos férfi felesége, illetve lánya is így hunyt el. Julius Caesar lányának, Juliának – aki Pompeius felesége volt – egy koraszülés vagy vetélés következtében gyengült meg annyira az egészsége, hogy a szomorú eseményt követően pár hónappal meghalt. Az ismert író, filozófus, politikus Cicero egyetlen lánya Tullia is a szülés miatt vesztette életét. Halála Cicerot annyira megviselte, hogy az Astura szigeten található birtokára vonult vissza és azt tervezte, hogy mauzóleumot építtet lánya számára, hogy ott istenként tisztelhessék.

Több sírkő is tanúskodik a szülés közben elhunyt asszonyokról, egyik ilyet egy észak-afrikai férfi állítatott a 36 éves korában, tizedik szülésébe belehalt felesége számára.

A római hit szerint a szülő nőknek legfőképpen Iuno Lucina volt a segítségére. Mivel a szülés veszélyes volt, a nők tartottak, tarthattak attól. Hogy minél könnyebb és kockázatmentesebb legyen a szülés, valószínűleg megpróbáltak több praktikát is bevetni. Ezek közé tartozhatott az, hogy tárgyakat ajánlottak fel az istennőnek. Elképzelhető, hogy ez a két terracotta szobor is ilyen ajándék lehetett. Talán Iuno Lucinának ajánlották fel várandós asszonyok, hogy terhességük, majd szülésük könnyű és sikeres legyen.

                                                                                                                      Buza Andrea

                                                                                                                           régész

Felhasznált irodalom:

BEARD, M: S.P.Q.R. Az ókori Róma története. Budapest, 2018.

DRASKÓCZY, E: A szüléskísérés elmélete és gyakorlata a középkorban: az itáliai traktátusok jelentősége. In: Munding Márta, Szovák Kornél, Takács László (szerk.) Techné: A szakképzés módszerei az ókorban és a középkorban. Studia Philologica V. Piliscsaba: Avicenna Kutatási Non-profit Kft., 2018, 299-344.

GRADVOHL, E: Sóranos Gynaikológiája. Doktori disszertáció. https://dea.lib.unideb.hu/dea/handle/2437/79634 (2022. 04. 26.)

PÁSZTÓKAI-SZEŐKE, J: Császármetszés-ábrázolások a római kori guzsalyokon. Ókor 2010/2 34-39.

SCAPINI, M: Iuno az esküvő és a szülés ellen Egy fordított viselkedés jelentése és funkciója. Ókor 2016/1 57-63.