„Szól a rádió…”

Énekli a fiatalabb és az idősebb generáció közel 45 éve. Az LGT nagy sikerű, napjainkban is népszerű dala a magyar rádiózás hőskorát mutatja be. De mikor is volt az a hőskor, mit érdemes tudni a korabeli rádiókról, a rádiózásról, és milyen szerepet játszott az 50-es évek ideológiai nevelésében?

E hónap műtárgya időszaki kiállításunk egyik érdekes darabja, a XX. század jellegzetes használati tárgya, a rádió lesz. A Vadásztölténygyár R646-os Velence elnevezésű készüléke az 1950-es években készült. Az 1956-tól gyártott típus méretét tekintve
26 x 38 x 18 cm, közép- és rövidhullám fogására alkalmas szerkezet, melyet sötétbarna fa káva „keretez”. Kortársaihoz hasonlóan asztali használatra készült, varázsszeme (az elektroncsöves vevőkészülékek hangolásjelzője) a jobb felső sarokban található. Felső része a hangszórót foglalja magában, alul találhatók a kapcsolók, a fogható állomások, a hangerő és az állomáskereső gombok.

A múzeum történeti gyűjteményét több rádió is gazdagítja, melyek közül 4 db datálható a század közepére, ezek a korszakra jellemző készülékek. Rendszerint a szoba vagy a konyha díszei voltak, tetejükre horgolt terítő, porcelán csecsebecse vagy virág került, asztalra, szekrényre tették vagy éppen felkerült a polcra. Ugyanebben az időben léteztek kisebb és nagyobb méretben, sőt elektromos gramofonnal egybeépített változatuk is.

A rádiózás története, kialakulása hosszú folyamatot ölel fel. A rádió megszületése nem kapcsolható kizárólag egy feltaláló nevéhez, hanem több lépés eredményeként valósulhatott meg, időben és térben, távol eső területeken végzett munka tette lehetővé.

A rádiózás Magyarországon

Magyarországon a rendszeres rádiós műsorsugárzás 1925. december 1-jén indult meg Budapesten. Bár a hivatalos indulás ekkor történt, az adáskísérletek akkor már több éves múltra tekintettek vissza. Az első hírszóró adó – a 250 wattos csepeli adó stúdiója – 1924-ben egy rozzant bútorszállító kocsi volt. 1925 nyarától azonban már a Budapest, Rákóczi út 22. szám alatt, a Telefonhírmondó épületében folytatta működését a műsorszóró rádiózás. Az intézmény akkor Magyar Telefonhírmondó és Rádió Rt. (MTR) néven működött és a Magyar Távirati Irodát is magában foglalta. A rádiózás technikai hátterét (erősítők, stúdiók és adóállomások műszaki berendezései) a Magyar Királyi Posta biztosította, a műsorokat a részvénytársaság készítette. A rendszeres rádiós műsorsugárzás 1925. december 1-jén este 8 órakor indult meg, erre az eseményre emlékezünk a Magyar Rádiózás Napján.  

A műsor zeneszámait azonban még nem úgy lehetett hallgatni, mint ma, hogy bekapcsoltak egy gombot a készüléken és felhangzott a muzsika. Az akkori detektoros rádiók, melyeket broadcastingnak hívtak, sokkal inkább a telefonokra emlékeztettek, amelyeken fülhallgatón keresztül lehetett az adást hallgatni.

A hazai lakosság körében az 1939-1940-es „Néprádió-akció” révén terjedhetett el a rádiókészülék. A háború után, 1948-1950 körül új mozgalmak születtek: az úgynevezett Népszuper- és Néprádió-akciók. Nagyon sok háztartásban volt rádió, egyre többen fizettek rá elő. A Kádár-korszakban a rádiózás töretlen népszerűségnek örvendett.

A 80-as évektől egyre jobban háttérbe szorult a rádióhallgatás, majd a 2000-es évektől kezdve átvette a szerepét az internetes rádió.

 A sajtó hatalma az 50-es években

A rádió megjelenése új perspektívákat nyitott a média történetében. Az esti családi rádióhallgatás olyan általánosan elterjedt szokássá vált, ami voltaképpen előkészítette a szerepet a televízió számára. A gyors terjedést elég jól szemlélteti, hogy már az 1925-ös év végén 17 000 előfizető volt, ezt követően évente csaknem 50 000-rel nőtt a számuk. A második világháború előtti utolsó békeévben, 1938-ban 419 000 rádióval rendelkező ember volt az országban. A rádió különösen nagy szerepet töltött be az 50-es évek egypártrendszerében, az ideológiai nevelésben, a propaganda-gépezetben. Beszámoltak az ötéves tervről, a békekölcsönjegyzésről, a munkaversenyekről és a választásokról épp úgy, mint Sztálin vagy Rákosi Mátyás születésnapjáról. Azt harsogták, hogy él és virul a szocializmus, épül a Békemű, erősödik a béketábor. Az agitáció és a propaganda fontos eszköze volt csakúgy, mint a televízió, a mozi és az újság. 

A dunapentelei Rákóczi adó

1956 októberének eseményei Sztálinvárost sem kerülték el. A település újra felvette a Dunapentele nevet és megalakult a Dunapentelei Nemzeti Bizottság. November 2-án a 36 m-es rövidhullámon jelentkezett először a helyi rádió a Szabad Dunapentele Hangja, másnéven a Rákóczi adó, melynek stúdiója egy Ikarusz busz volt. Céljuk a tárgyilagos tájékoztatás és a Nemzeti Bizottság segítése volt. Nov. 4-től kezdve az adó állandóan változtatta a helyét, nehogy bemérjék őket. A helyi ellenállást november 7-én leverték, a Rákóczi adó ekkor szólalt meg utoljára.

A rádió népszerűsége az évtizedek folyamán valamelyest csökkent. A XX. század második felében megjelenő televízió komoly konkurenciának számított, és számít ma is. A hallgatói szokások azonban megváltoztak és más közönsége lett a rádió-, más a TV-műsoroknak. A rádiózás, ha veszített is népszerűségéből, azért mindenkor, minden korosztályhoz szólt és szól, hallgatják ma is lelkesen fiatalok és idősek, zeneszámokat éppúgy, mint a híreket. 

Nagyné Hodik Mónika

Felhasznált forrás:

1.https://mek.oszk.hu/02100/02185/html/496.html (2020. szept. 15.)

2.http://www.drfeherkatalin.hu/upld/ST91.pdf A rádiózás története Magyarországon  (2020. szept. 15.)

3.http://www.radiomuzeum.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=10&Itemid=102 (2020. szept. 15.)

4.http://www.radiomuseum.hu/torteneti_m.html (2020. szept. 15.)

5.https://www.google.com/search?q=a+r%C3%A1di%C3%B3+t%C3%B6rt%C3%A9nete&oq=A+r%C3%A1di%C3%B3&aqs=chrome.1.69i57j35i39j0l2j46j0l3.9005j0j7&sourceid=chrome&ie=UTF-8 (2020. szept. 15.)

6.https://www.beol.hu/seta-ter/a-radio-regen-es-most-2372019/ (2020. szept. 15.)

7.https://tudomanyplaza.hu/a-magyar-radioadas-es-a-podcasting/ (2020. szept. 15.)

8.http://www.mimicsoda.hu/cikk.php?id=814 (2020. szept. 15.)

9.https://www.radio1.hu/ma-van-a-magyar-radiozas-napja/ (2020. szept. 15.)