Ebben a hónapban a petróleumlámpát választottuk a hónap műtárgyának. A legtöbb múzeum néprajzi gyűjteményéből már ismertek lehetnek e tárgy egymás mellett létező típusai, amelyek közös vonása, hogy a népi világítás, a népi lakberendezés irányába kalauzol bennünket. Különböző világítási módokra találunk utalásokat folklórszövegeinkben, de a képzőművészeti alkotások is gazdag illusztrációit nyújtják a világításmódok típusainak.
A petróleumlámpa lehetett egyszerű, melyet pusztán funkciója miatt tartottak kéznél, de a díszes burával ellátott, felfüggesztett darabok már reprezentációs értékkel is bírtak. Különlegesnek tekinthető e tárgy azért is, mert a népi kultúrában ritkán használt alapanyag, az üveg az egyik fontos alkotóeleme.
A ma élő nemzedékek számára nehéz elképzelni – noha az emlékezés keretein belül él még az az időszak – amikor a falusi emberek villany nélkül élték mindennapjaikat. A petróleumlámpa, majd az ezt is kiszorító villanyvilágítás elterjedéséig hosszú út vezetett. Minden korban szüksége, igénye volt az embereknek arra, hogy világítsanak, meghosszabbítva ezáltal a nappalok fényét. A petróleumlámpa használata 19. század második felétől kezdett elterjedni. A szakirodalmi adatok szerint, gyári tömegterméknek terjedő tárgy a falusi polgárosodás egyik jellegzetes jelképének is tekinthető. Sokkal több, mint egy egyszerű világítóeszköz, hiszen általános elterjedése a falusi művelődésre is hatással volt. Viszonylag megfizethető anyaga, a petróleum, amelynek égése elég nagy fényerőt biztosított ahhoz, hogy a paraszti munkára kevésbé alkalmas téli hónapokban, délután, esténként a könyv-és újságolvasás lehetőségeit kiszélesítse. Precíz szerkezetről van szó, amelyben a petróleum csavarszerkezettel szabályozható lámpabélen át szívódik a lámpa égésterébe. A petróleumlámpa intenzív fényét, tökéletes égését cilinder alakú üveghengerrel biztosították, amely az égési hő energiáját felhasználva dinamikus levegőáramlást tett lehetővé. A lámpabél magasságával a lámpa fénye is szabályozható volt. Gyakran használták szögre akasztható vagy talpas változatát, amelyek legnagyobb előnye szabadon mozgatható voltában rejlett. A szobában az asztal felett függő típusával is találkozhatunk, amelyekben többnyire vendégfogadás alkalmával gyújtottak világot, de ezek burái igazi iparművészeti szépségek is. Hazánkban a legelterjedtebb típusa a fémlemez fényvetős, falra akasztható változata volt. Lakószobákban, konyhákban, kamrákban, istállókban használták. A petróleumlámpa szabadban alkalmazható speciális változata a viharlámpa, amelynek csak felső részén volt levegőnyílása, így csak az erős szél olthatta ki a lángját. Természetesen a petróleumlámpa a korábban említett világítási módokat nem szorította ki teljesen, hiszen, ha drága volt a petróleum vagy több tíz kilométert kellett gyalogolni, hogy beszerezzék, akkor a korábban ismert világítási módokat alkalmazták.
Vámos Gabriella