Nyitvatartás: keddtől péntekig 10-16 óráig. Minden hónap első vasárnapján 14-18 óráig.

2022. MÁJUS HÓNAP MŰTÁRGYA - SZENT ISTVÁN LANCEA REGIS FELIRATÚ DENÁRJA RÁCALMÁSRÓL

2022. május 17.

Szent István LANCEA REGIS feliratú denárja Rácalmásról

 

„Szentatyánk zászlós lándzsát küld

és koronát néked.”

Azok közül, akik ezt a szöveget olvassák, valószínűleg mindenki el tudná dúdolni Asztrik érsek dalát az „István, a király” című rockoperából. A dalszöveget író Bródy János azt helyesen tudta, hogy a lándzsának valóban fontos szerepe volt első királyunk megkoronázásában, de abban tévedett, hogy ki küldte és kinek.

A Szent Lándzsa (1. kép) fontos szerepet játszott a Német-Római Császárság koronázási kellékei között. Az idők során több elképzelés is született, hogy ki volt eredeti tulajdonosa: Szent Móric, Nagy Konstantin vagy Szent Longinus, aki Jézus testén ezzel ütötte az utolsó sebet. Valójában egy Karoling-kori szárnyas lándzsáról (2. kép) van szó, amelyik a 10. század elején Itáliából került Észak-Burgundia uralkodójához, tőle pedig Madarász Henrik német királyhoz (919-936). I. Ottó császár (962-973) idején került be a császári koronázási ékszerek közé. Jelentőségére jellemző, hogy III. Ottó császár (996-1002) több másolatot készíttet róla, és elküldi őket keleti szomszédainak. A lengyel Vitéz Boleszláv (967 – 1025) 1000-ben kapja meg az egyik példányt. (3. kép) Egy francia szerzetes, Chabannes-i Adémar (988 k. – 1034) szerint viszont már előtte hasonló megtiszteltetés érte Géza fejedelmet. Ebben az adományozásban lehetett némi fricska is, ugyanis a németek szerint 933-ban a merseburgi és 955-ben az augsburgi győzelmet is a Szent Lándzsának köszönhették, amelyet az uralkodók magukkal vittek a csatába.

A lándzsát tehát nem a pápa küldte, nem a koronával együtt és nem Istvánnak. Ennek ellenére a szimbolikus fegyver fontos reprezentációs szerepet játszott első királyunk idején is. Mindig is ismert volt a koronázási palást ábrázolása, amelyen István liliomokkal és drágakövekkel ékesített abroncskoronát visel. (4. kép) Baljában egyszerű latin – nem pedig kettős – kereszttel díszített országalmát, jobbjában pedig szárnyas lándzsát tart. Hasonló lándzsát fog kezében első királyunk védőszentje, Szent István protomártír is. (5. kép) Az eredetileg miseruhának szánt palástot Gizella királynő 1031-ben készítette és adományozta a székesfehérvári Szűz Mária egyháznak.

A lándzsa tehát az első királykoronázásoknál is szerepet kapott. Ennek az 1044-es ménfői csata vetett véget. Ez után Orseolo Péter hűsége jeléül III. Henrik császárnak (1039-1056) adta a kezére került királyi lándzsát, így köszönve meg az uralkodó támogatását. VII. Gergely pápa (1073-1085) egy levelében azt írja Salamon királynak (1063-1074), hogy a császár a kezére került királyi jelvényeket, a lándzsát és a koronát is „visszaküldte” a pápának. 1044-re tehát már elmosódott annak emléke, hogy a lándzsát nem a pápa adományozta. A 17. század végén még számon tartották a tárgy származását, ez után nincsen róla több híradás.

1968-ban derült ki, hogy létezett ennek a magyar királyi lándzsának egy másik ábrázolása is. Ekkor került elő Nagyharsányban egy 11. századi kincs, amely negyvenegynéhány olyan ezüstpénzt is tartalmazott, amelyikből kettő már korábban külföldi gyűjteményekbe került. A svéd- és lengyelországi példányok alapján senki nem gondolta volna, hogy ezeket Szent Istvánhoz lehet kötni. A bajor pénzek mintájára vert, 1,3 gramm átlagsúlyú denárok hátlapján (6. kép) a REGIA CIVITAS (királyi város) felirat olvasható egy stilizált templomábrázolás körül. A templomon az előbbi felirat rövidítése, a RECI, RCI felirat olvasható. A királyi város Esztergom lehet. Előlapján (7. kép) a király – a palásthoz hasonlóan – jobb kezében tartja a nevezetes lándzsát. Felirata LANCEA REGIS, vagyis a király lándzsája. Feltételezések szerint a pénzt István verette megkoronázása alkalmával. Az önálló pénzverés joga ugyanis szintén szimbolikus erővel bírt: csak önálló uralkodók verhettek saját nevükben pénzt. E mellett látszik szólni a pénzek kis mennyisége is: alig 50 darab ismert, tehát valószínűleg nem a gazdasági igények kielégítésére szolgált. A két változatban, több verőtővel előállított érme azt üzente itthon és külföldön mindenkinek, hogy a keresztény közösség újabb királysággal gyarapodott.

Az első sírból származó LANCEA REGIS feliratú denár Rácalmáson került elő 1976-ban, amikor a rádiótoronyhoz vezető utat építették a Göböljárásban. (8-9. kép) A földmunkával megbolygatott sírok egyikében volt a ritka lelet, és ez indította el B. Horváth Jolán és Bóna István negyedszázados feltárását, amelyik sajnos nem eredményezett újabb azonos típusú érmét. Hasonló „kutyarágta, macskaszopta” (© by Bóna István) veretet talált Tomka Péter egy lébényi terepbejárásán. (10. kép) Az érmét két helyen is átlyukasztották, és talán nem nyakba akasztva, hanem ruhára felvarrva viselték, ahogyan azt általában a 10. századi pénzekkel is tették elődeink. A mi körülnyírt példányunk egy helyen kiszakadt – eredetileg itt lehetett az a lyuk, aminek a segítségével felfüggesztették az érmét. A sérülés után ütötték a második lyukat, hogy továbbra is hordani lehessen. A hátlapon jól látszik a sorja az új lyuk körül, ami viszont hiányzik a régi lyuk megmaradt pereméről. Vagyis innen már lekopott a lyukasztás során kitüremkedő anyag. A hátlap teljesen kopott, ez érintkezhetett a ruhával, ami az évek során lassan lecsiszolt minden részletet. Az előlapon szerencsére megmaradt a lándzsanyél két oldalán az A betű két szára, és felismerhető az R, E és G betű alsó része is. Ezek alapján az érme a H2 típus második verőtövével készülhetett.

A Kárpát-medencében mindössze három múzeum büszkélkedhet hasonló lelettel: a Magyar Nemzeti Múzeum, a Hansági Múzeum és az Intercisa Múzeum. Kicsit kopott, kicsit szakadt, de a miénk!

Keszi Tamás

Irodalom:

MAKKAI L. – MEZEY L. (szerk.): Árpád-kori és Anjou-kori levelek. XI—XIV. század. Nemzeti Könyvtár. Budapest, 1960.

GERICS J. – LADÁNYI E.: Királyeszmény — Szent István — Európa (Szent István királlyá avatási szertartásának honi jelentősége és európai háttere). Levéltári Szemle 54/2 (2004) 3-14.

KOVÁCS L.: A budapesti lándzsa. A magyar királylándzsa történetének vázlata. Folia Archaeologica XXI (1970) 127-146.

KOVÁCS L.: A kora Árpád-kori pénzverésről. Érmetani és régészeti tanulmányok a Kárpát-medence I. (Szent) István és II. (Vak) Béla uralkodása közötti időszakának (1000-1141) érméiről. Varia Archaeologica Hungarica VII. Budapest, 1997.

KRISTÓ GY.: Magyarország története 895–1301. Budapest, 1998.

KRISTÓ GY. (szerk.): Az államalapítás korának írott forrásai. Az előszót írta, a szövegeket válogatta, a kötetet szerkesztette Kristó Gyula. Szeged, 1999.

SCHULZE–DÖRRLAMM, M.: Die Heilige Lanze in Wien. Die Frühgeschichte des karolingisch-ottonischen Herrschaftszeichens aus archäologischer Sicht. Jahrbuch des Römisch-Germanischen Zentralmuseums 58,2 (2011) 707-742.