Propaganda kerámiák az I. világháborúból
Január hónap műtárgyának nem egy tárgyat választottam, hanem hármat, melyek mind jellegüket tekintve, de legfőképpen a történelmi korszakot nézve, melynek tanúi, szorosan összefüggnek egymással. A három apró tárgy – két korsó és egy csésze – az I. világháború propagandagépezetének működéséről tanúskodik.
A 2014. 20. 1.-es leltári számot viselő csésze szintén porcelánból készült, felülete bordázott, kagylóhéjra hasonlít. Négy lábon áll, elején négyzet alakú keretben II. Vilmos és I. Ferenc József császárok portréi, valamint a portrék alatt az alábbi évszám látható: „1914/16”. A csésze magassága 6,7 cm, legnagyobb szélessége 6*9 cm, állapota ép. (3. kép)
A bemutatott tárgyak 2012-ben kerültek az intézmény Történeti Gyűjteményének tulajdonába, egy nagyobb ajándékegység részeként, melyben a porcelánokon kívül megtalálhatók még a XIX. és a XX. századból származó különféle fegyverek, valamint egy imakönyv is.
De mi is ezeknek az apró porcelántárgyaknak a jelentősége és hogyan kapcsolódnak az I. világháború eseményeihez?
1914-ben, az I. világháború kitörésével beköszöntött az emberek életébe a „véres” huszadik század, mely átalakította az európai kontinenst úgy, mint a világot, ráadásul ebben a háborúban kapott először hangsúlyos szerepet a propaganda. Ez a háború merőben más volt, mint amihez az Osztrák-Magyar Monarchia korábban „hozzászokott”. A Monarchia ekkorra már több évtizede nem viselt háborút, csak messziről szemlélte a felmerülő fegyveres konfliktusokat. Így, noha az első hadüzenet a Monarchiától érkezett Szerbia irányába, a frontra vonuló katonák mégsem voltak tisztában azzal, hogy mi várja őket a frontokon és könnyen tették magukévá II. Vilmos császár elhíresült szavait: „Mire a falevelek lehullanak, győztes katonáim itthon lesznek.” A háború kitörésekor a katonák még lelkesen vonultak ki a frontra, azonban a kezdeti lelkesedés hamar alábbhagyott. A lelkesedés csökkenésével került egyre inkább előtérbe a propaganda és reklám, azonban csak lassan épült ki a propagandagépezet.
Szerepet kapott a tömegkommunikáció – melynek a háborút megelőzően főként a kereskedelemben volt jelentősége – plakátok, sajtófotók, képeslapok, mozgóképek képében. A háború az irodalmat és a zenei életet sem kerülte el – nem is kerülhette el. Ismert szerzők álltak haditudósítónak. Háborús tematikája antológiák jelentek meg, a fronton harcolók közül számos katona írni kezdett, sőt a Tolnai Világlapja többek között rajz- és fényképpályázatot is hirdetett számukra.
A propaganda eleinte a harctereket érintette, azonban a hangsúly idővel áttevődött a hátországra, nagy jelentőséget tulajdonítottak a vizualitás erejének. A propaganda irányítása ekkor még nem központi szinten zajlott, hanem több helyről irányították. A polgárok találkozhattak vele a közterületeken, de saját otthonaikban is. Kevésbé direkt módon szintén hatni lehetett a lakosságra. „A belföldre irányuló propaganda célja […] a háborúból fokozatosan kiábránduló tömegek lelkesedésének ébrentartása volt. Olyan tárgyak kaptak propagandisztikus szerepet […] amik soha korábban. A propaganda-gépezet néhány tárgy készítését állami monopóliummá tette, de rendelkezett bizonyos jelszavak és színek használatáról is. Az ilyen tárgyak „születéséről” azután a sajtó rendre beszámolt, felhívásokban és hirdetésekben buzdítva a megvásárlásukra. Minden ilyen portéka beszerzése hazafias tettnek és a vevő háborús elkötelezettségéről tett tanúbizonyságnak számított.” (Bödők)
A használati és dísztárgyak egyaránt készülhettek porcelánból, üvegből, fémből vagy kerámiából. Több gyár is berendezkedett háborús propagandadísztárgyak gyártására. Ilyen volt pl. Arthur Krupp berndorfi gyára, amely poharakat gyártott a hősök tiszteletére, melyekre olykor rágravírozták az uralkodók aláírását. Magyarországon ezeket a poharakat 1915-ben a Hadsegélyező Hivatal kezdte árusítani. Az Uránia Országos Nővédő Egyesület porcelánjain a Szűzanyát körülvevő árva gyerekek láthatók, megvásárlásuk nagy népszerűségnek örvendett. Ennek ellenére a legtöbb porcelán jelöletlen tucatáru volt, esetleg a porcelángyár jegyét viselték. A már fentebb is említett portrék az országok címereivel és zászlóival a megszokott díszítéshez tartoztak. Gyakori a német, ritkább a magyar nyelvű felirat. Az uralkodók mellett hadvezérek képei szintén előfordultak: Frigyes főherceg, Paul Hindenburg német és Conrad von Hötzendorf osztrák tábornokok. Noha eleinte nagy kereslet mutatkozott ezek iránt a tárgyak iránt, 1917-ben a gyártók nyersanyag hiánnyal szembesültek, 1918-ben pedig már azzal, hogy az érdeklődés is alábbhagyott.
