Phallosz alakú amulettek Intercisából
Az intercisai temető számos érdekes tárgyat rejt és rejtett, a temető két sírjából egy-egy phallosz alakú, kisméretű, nyakba akasztható amulett került elő.
A 725. sírt még a római korban kirabolták, a sírban nyugvó gyermek csontjait a rablók összedobálták, az eredetileg sírba helyezett tárgyak nagy részét elvitték. A feltárás során csak koporsószögek, egy lignitkarperec töredékei, és egy aranyból készült, phallosz alakú amulett került elő. Az amulett hossza: 1,38 cm, leltári száma: 67. 2. 272. 3.
Az 1873. számú, téglával fedett sírban szintén egy kisgyermek nyugodott. Az ő csontváza is bolygatott volt. A kislány sírjában négy melléklet volt, egy bronz bulla, egy mázas füleskorsó, egy borostyángyöngy valamint egy ezüstből készült, phallos alakú amulett. Ez utóbbi hossza: 1,98 cm, leltározatlan.
A phallosz megjelenítése a római korban nem számított különlegességnek, éppen ellenkezőleg, meglehetősen gyakori volt különböző tárgyakon. Jelentése elsődlegesen nem szexuális típusú volt, bár bizonyos esetekben – pld. hálószobák falának díszítéseként, bordélyházak esetében – természetesen így is megjelent.
A phallosz védelmi ereje már az ókori görög és etruszk hagyományban is létezett, azonban a római korban a korábbiaknál sokkal jelentősebbé vált. A Kr. e. 79-ben elpusztult Pompei, mint annyi minden másban, ebben is fontos forrás. Szegény és gazdag házakban, külső és belső terekben egyaránt megjelennek phallikus ábrázolások.
A phallosz megjelent a gyógyításban is, a férfiasságukkal kapcsolatos betegségekben szenvedők a gyógyulásban reménykedve terracotta phalloszokat helyeztek el különböző gyógyító, szent helyeken.
A fekete mágiában, a szórakoztató irodalomban, a groteszk színészszobrokon szintén találkozhatunk phallosz ábrázolásokkal, de a mindennapi élet tárgyain is megjelennek, edényeken, mécseseken. Az Intercisa Múzeum gyűjteménye is több phallikus tárgyat őriz.
A phallosz a rómaiak életében leggyakrabban apotropaikus, azaz óvó-védő tulajdonsággal jelent meg. Számos fémből készült kisméretű phallosz alakú amulett ismert a pannoniai leletanyagban. Már maga a forma is képes volt védelmet biztosítani, azonban voltak olyanok is, melyekről tintinabulumok, azaz kis csengettyűk függtek le, melyek hangjukkal felerősítették a védő funkciót.
És akkor térjünk vissza az intercisai temetőből előkerült amulettekhez. Mindkettő kisgyermek sírjából került elő, ez azonban nem különlegesség. A kisgyermekek nyakába rendszeresen került a betegségektől védő bulla, borostyángyöngy és akár phallosz alakú amulett is. Az ő esetükben egyértelműen óvó-védő amulettként viselték rövid kis életükben. Idősebb Plinius a Naturalis Historiában írt arról, hogy csecsemők ilyen amuletteket kaptak védelemként. Az 1873. sír kis halottjának szülei mindent megtettek, hogy gyermeküket megóvják a betegségtől: nyakában bulla, borostyángyöngy és phallosz alakú amulett is volt. Sajnos azonban ez sem volt elegendő ahhoz, hogy a korai haláltól megvédjék.
Buza Andrea
régész
Felhasznált irodalom:
BEARD, M: S.P.Q.R. Az ókori Róma története. Budapest, 2018.
MOSER, C: Naked Power the Phallus as an Apotropaic Symbol in the Images and Texts of Roman Italy. Pennsylvania 2006.
MOSONI, M: A phallikus tárgyak értelmezésének sokszínűsége. in In: Móra Akadémia : szakkollégiumi tanulmánykötet 4., (4). pp. 222-236. (2017)
