Intercisa Múzeum Dunaújváros

Egy televízió a múzeum történeti gyűjteményéből

Manapság csak egy könnyed mozdulat, megnyomjuk a távirányítón a gombot és máris csatornák tömkelege szabadul ránk. A bőség zavarában csak választanunk kell.

Hogy mi is a televízió? Kép és hang távoli helyen való együttes vételére szolgáló készülék.

Napjaink legnagyobb hatású tömegkommunikációs médiuma az internet mellett a televízió. Műsorában, szerkezetében alapvetően a rádió által a 30-as években létrehozott műsorpolitikát folytatja. Rádióhallgatás és tévénézés, a XX. század nagy vívmányai. Kettő a sok közül, melyek teljesen megváltoztatták az emberek szórakozásról, kikapcsolódásról addig kialakult nézeteit. E két dolog óriási változásokat hozott. Hazánkban a rádiózás a 20-as évektől, míg a televíziózás az 50-es évektől indult el hódító útjára. A sorozaton belül a rádiózásról már korábban szó esett, ezúttal a főszerep a televíziózásé.

A múzeum történeti gyűjteményében 2 db televízió található, melyek közül a hónap műtárgyának a Tavasz T 4303 típusú készüléket választottam. Ezek a televíziók 1960-1964 között a Videoton elődjének számító, akkori nevén Vadásztölténygyárban készültek. A másik darab egy Orion AT 505 típusú televízió, melynek egy másik verziója az AT 505 Duna.

A kiválasztott Tavasz készülék igen elterjedt volt, a maga idejében "néptévének" számított. A televízió 45 cm széles, 40 cm magas, mélysége 36 cm, elegáns külsejét lakkozott fa burkolata adja. Súlya a mai készülékekhez képest jóval nehezebb, 26 kg-ot nyom. A képcső robbanásveszélyes volt, tehát az előlapon lévő plexi, melyet 4 csavarral rögzítettek, nem csak díszként szolgált. Kezelőszerkezetének gombjai már nem a készülék elejére kerültek, hanem oldalra. A tévé mindössze helyi adó vételére volt alkalmas. A készülék korabeli ára 4200 Ft-ba került.

A televíziózás Magyarországon

Magyarországon a televíziózás megindulása és fejlődése kissé megkésett, hiszen Angliában, Franciaországban, Németországban már a háború előtt is létezett televíziós műsorközvetítés. Az Egyesült Államokban a világháború sem szakította meg a gyors ütemű fejlődést, mint sok helyen Európában. A Szovjetunió pedig propagandahatása miatt is, igyekezett tömegméretű elterjedését elősegíteni.

Hazánk a rádiózásban élenjáró volt, a televízió megvalósítása a hatalmas háborús veszteségek miatt lassabban történhetett, de a későbbiekben felzárkóztunk a világhoz. Magyarországon már 1919 óta folytak televíziós kísérletek. A televíziós képátviteli technika kifejlesztésében számos magyar tudós, pl. Mihály Dénes, Barta István, Czukor Károly, Terebesi Pál, Okolicsányi Ferenc, Nemes Tihamér is jelentőset alkotott, mégis le voltunk maradva.

Hazánkban csak 1951-ben jelentették be a tévéadások majdani beindulását, két évre rá, 1953. január 23-án a Minisztertanács hozzájárult a Magyar Televízió Vállalat megalakulásához. December 16-án elkezdődtek a saját gyártású adóberendezés első próbaadásai a Gyáli úti postakísérleti állomásról – egyelőre állóképekkel. Az Orion gyár hozzálátott egy 14 x 18 cm-es képméretű vevőkészülék kifejlesztéséhez. 1954. január 20-án a Széchenyi-hegyen üzembe helyezték a 100 wattos, kísérleti adóberendezést.

A Posta Váci utcai irodaházában ekkor már mozgóképet lehetett látni az Erdei sportverseny c. rajzfilmet és jeleneteket a Mágnás Miska c. filmvígjátékból. A Rádió székházában két fővel megalakult a televíziós főosztály. Szeptemberben a Mezőgazdasági Vásáron és a Corvin (akkori nevén Budapesti) Nagyáruházban már a közönségnek is bemutatkozott a televízió: az első hazai felvételt László Endre és Szécsi Ferenc rendezők készítették. 1955 februárjára megépült a Széchenyi-hegyen az első, 60 m-es antennatorony. Áprilisban a Szabadság téri Tőzsdepalotából kiköltözött a Lenin-intézet, egyik szárnyába fokozatosan betelepült a Televízió, s a stúdiók kialakítása is megkezdődött. Augusztusban az Orion gyárban megszületett az AT 501 típusú készülék prototípusa, a sorozatgyártást 1956. februárjában kezdték meg.

Az Orion és a Vadásztölténygyár (Videoton)

A Videoton elődjét, a székesfehérvári Vadásztöltény, Gyutacs-és Fémárugyár Részvénytársaságot 1938-ban alapították. 1946-tól Vadásztölténygyár néven közszükségleti cikkeket kezdett gyártani. 1948. áprilisában a gyár ipartelepét államosították. 1952-ben döntöttek a híradástechnikára való átállásról és 1955-ben megindult a rádiók sorozatgyártása. 1956-ban megkezdődött hazánkban a televíziógyártás. Igaz ekkor adás még nem volt csak kísérleti jelleggel, de az Orion már gyártotta az első készülékeket, ez volt az AT 501. A Vadásztölténygyárban 1959-ben a Munkácsy készülékekkel indult be a fekete-fehér televízió-vevőkészülékek gyártása, az országban először az akkori viszonyokhoz képest nagy méretűnek számító képcsővel. Hihetetlen gyorsasággal 1 év alatt létrehoztak egy televíziógyártó részleget. A népet gyors ütemben el kellett látni televízió készülékekkel, ezért az akkori iparpolitika kompromisszumos döntést hozott, az Orion mellett a Vadásztölténygyár is gyárthatott tévékészülékeket. Ez utóbbi sokkal jobb feltételekkel indította ezt a profilt. Az iskolák százával bocsátották ki a jól képzett elektronikai műszerészeket, és az Orionból különféle problémák miatt kivált fejlesztőcsapat is átigazolt a céghez. Az új termékcsoport megjelenésével a vállalat neve is megváltozott: Villamossági, Televízió- és Rádiókészülékek Gyára, röviden: VTRGY lett 1961-től. A hatvanas évek végén évente már több mint 200 ezer tévé készült. Ezzel a hazai boltokban valóságos verseny alakult ki az Orion és az 1968-ban Videoton Rádió- és Televíziógyárra keresztelt vállalatnál készült televíziók között.

A gyártás két lépcsőben történt, először egy mechanikus szerelőszalag mellett egy brigád összerakta a készülékeket, utána egy ún. műszerészszalag következett, ahol televízió műszerészek felélesztették, ha szükséges volt megjavították, majd beállították a frissen elkészült darabokat.

A VTRGY és az Orion egymástól teljesen függetlenül dolgozott, a termékeik nem hasonlítottak egymásra sem megjelenésben, sem elektronikai felépítésben. Konkurencia leginkább a vásárlók körében alakult ki, egyik ember a VTRGY-re esküdött, másik meg az Orionra, ezért nagyjából egyformán fogytak a két gyár termékei, és ez így volt egészen a nyolcvanas évekig.

1956. május 1-jén már 1 kW teljesítménnyel működött a 40 km-es körzetben vehető kísérleti adó, amelynek antennatornya 70 m magas volt. A Posta Kísérleti Intézetben három felvevőkamerát készítettek a Javítóüzem és a Televízió Vállalat közreműködésével. Júliusban a Lenin körúti RAVILL-boltban kilenc nap alatt 150 tévékészüléket adtak el 5500 Ft/db áron. Ekkor már mintegy 600 készüléktulajdonos volt az országban. E kedvező előjelek nyomán az első évben 5000 vevőkészülék eladását tervezték. A Rádióújságaugusztustól közölte a heti két kísérleti adás programját.

1956. február 23-án a szabadság-hegyi 1 kW-os adóról megindult az 50–90 km-es körzetben fogható kísérleti adás, heti két napon, zenei és irodalmi műsorokkal. Megérkezett az első PYE közvetítőkocsi, amely mikrohullámú adójával 20–30 km távolságban játszódó események továbbítására is alkalmas volt.

Áprilisban a Népstadionból Szepesi György közvetítette a húsvéti labdarúgó tornát. A Hősök teréről sugárzott május 1-jei adást már a közönség is láthatta. Május 9-én volt az első „zárthelyi” közvetítés: a Párizsi Jégrevű műsora a Fővárosi Nagycirkuszból.

Működésbe lépett a 94 m magas, 11 emeletes szabadság-hegyi tévéállomás. Ettől kezdve már a hét három napján adtak műsort, a filmek mellett állandósultak a sport- és színházi közvetítések is. Az első két színházi közvetítés az Állami Operaházból, illetve a Katona József Színházból. Július 11-én állt először a kamera elé Tamási Eszter – Illyés Gyula meséjével –, 25-én pedig az új bemondónő, Takács Marika.

Augusztus 18-án kormányrendelettel a Magyar Rádió nevét Magyar Rádió és Televízióra (MTV) változtatták. Szeptemberben indult a Művészet c. magazinműsor, Várkonyi Zoltán vezetésével; a beszélgetések és interjúk mellett különböző verses, zenés, dramatikus illusztrációkat is beleszőttek. 1958. február végén indult a Telesport (szerkesztő: Radnai János). Március 1-jétől bevezették a havi 50 Ft kötelező előfizetési díjat. Március 21-én láthatták a nézők az MTV első önálló művészi produkcióját, Dobozy Imre: Tanya a viharban c. rádiójátékának tévéváltozatát.

A tv-előfizetők száma ekkor 7190. Augusztusban lépett először a kamera elé Vitray Tamás riporter és műsorvezető, majd szeptemberben az első férfi bemondó, Varga József. Novemberre elkészült a 240 négyzetméteres nagystúdió. A heti adásidőt 20 órára emelték.

A székesfehérvári VTRGY megkezdte a tévékészülékek gyártását. Év végén már lehetségessé vált a műsorok ún. telerecording rögzítése is. A Misinatetőn elhelyezett adó révén 1959-től Pécsen és környékén is lehetett venni az adásokat. Megkezdte működését az Avasra telepített miskolci reléállomás és a soproni közvetítőadó is. Májustól két új készüléktípust árusítottak: az Orion AT 403-as és a VT Munkácsy szériáját. Szeptemberben működésbe lépett az első képrögzítő berendezés.

1960-ban heti ötre emelték az adásnapok számát, az adás hétfőnként és péntekenként szünetelt. Február 20-án fölavatták a 218 m magas szentesi adót. A VT gyár bemutatta Tavasz típusú készülékét.

1962 áprilisában működésbe lépett a TV saját szinkronstúdiója. Augusztus 20-án megkezdte próbaadásait a kabhegyi adó. Októbertől hetente kétszer délelőtt is volt adás – az előző esti bemutatók ismétléseiből. Eközben az Orion gyárban elkészült a 400 000. tévékészülék, ebből 53 ezret exportáltak.

1964-ben immár 2 millió 700 ezer magyar nézőhöz jutottak el az adások. Az MRT Közvélemény-kutató Osztályának felmérése szerint minden családi készülékre három-öt néző jutott – a vendégeket nem számítva. Akkoriban még sokan nem engedhették meg maguknak, hogy televíziót vásároljanak. Ebben az időben jött divatba a közös tévézés, melyre az idősebb generáció bizonyára jól emlékszik. Szokásba jött a szomszédolás, az ismerősök, barátok, rokonok vitték magukkal a sámlit, a kis széket, vagy csak úgy lekuporodtak a szőnyegre és indulhatott a közös program.

1967-ben ünnepelték az egymilliomodik előfizetőt, az Ikladon élő özv. Raffai Jánosnét.

A televíziózás fejlődését jelzi, hogy az Orion gyár bemutatta új színes készülékét, a Coloriont, míg a Videotonnak mindez 1973-ban sikerült.

1968-ban már a hét hat napján volt adás. A Ki mit tud? adásaiban alkalmazták először a drót nélküli, URH adóként működő mikrofont, a mikroportot, amely zárt térben 100–200, szabadban 300–400 m-es körzetben volt használható.

1969. január 1-jén Szecskő Tamás vezetésével megalakult az MRT Tömegkommunikációs Kutatóközpontja, hogy az alkotók fölmérhessék a közönség véleményét, rétegződését; vizsgálták például a szilveszteri kabaré fogadtatását.

1969. április 5-én sugározták az első színes adást.

Felmérések szerint a legnépszerűbb műsorokat ekkor már 3–3,5 millió állampolgár nézte. 1970-ben volt látható az első színes helyszíni adás, az április 4-i díszszemle. Az előfizetők száma augusztusra elérte az 1 millió 700 ezret. Átlagosan tehát minden második családnak volt már tévéje. Ezentúl háztartásonként csak egy készülék után kellett előfizetési díjat fizetni. 1972-től már állandó jelleggel sugárzott – heti négy napon át – a 2. program.

1974-ben különvált a Magyar Rádió és a Magyar Televízió (MTV).

Tovább javította a vételi lehetőségeket, hogy 1974–1975-ben Tokajban, Nagykanizsán és Zalaegerszegen új adótornyokat helyeztek üzembe. Közben az előfizetők száma egyre nagyobbra nőtt.

1981-ben a Kékestetőn felavatták az új adóállomást, ugyanekkor új műsorszerkezet lépett életbe: a délután a dolgozóké, a 10–12 óra közötti sáv a háziasszonyoké, a 16.30–19 óra közötti időszak a koránkelőké és nyugdíjasoké, s 21.30 után kerültek sorra az intellektuálisabb rétegműsorok. Ekkor már folytak a teletext próbaadásai, s a gyárak is fejlesztették a képújságdekóderrel ellátott készüléktípusokat.

A 80-as évek végén vált ketté a Tv 1 és a Tv 2. A rendszerváltás után lehetőség nyílt arra, hogy a Magyar Televízión kívül más magyar nyelvű tévécsatornák is megkezdjék a sugárzást, valamint külföldi nagyvállalatok helyi csatornáinak a beindulására. 1996-ban a Magyar Televízió Magyar Televízió Részvénytársasággá alakult.

Sztálinvárosban…

Az 50-es évek végén Sztálinvárosban is népszerűsítették a rádiózást és a televíziózást. 1959. decemberében kiállítás nyílt a Bartók Béla Művelődésházban, ahol a Vadásztölténygyár felvonultatta az új Munkácsy és Benczur típusú tévéit is. Az érdeklődőknek két mérnök segített, mindenkit elláttak hasznos információkkal, népszerűsítették a gyár termékeit.

Nagyné Hodik Mónika

Felhasznált irodalom:

LÉVAI B.-SZABÓ M.: Rádió-televízió anno…, RTV Minerva Kiadó, Budapest, 1985.

LÉVAI B.: A rádió és a televízió krónikája, Tömegkommunikációs Kutatóközpont, Budapest, 1980.

FURKÓ Z.: Háború és béke rádióban és televízióban, Ajtósi Dürer Könyvkiadó, Debrecen, 1997.

Online: https://issuu.com/videoton_holding/docs/a_videoton_tortenete_1938-1990 (2022. aug.7.)

http://users.atw.hu/patina/tv/vtt4303/t4303.htm (2022. aug. 7.)

https://lazarbibi.blog.hu/2017/07/09/videoton_televiziogyartas (2022. aug. 7.)

https://www.youtube.com/watch?v=OxvZ7RoBfqk (2022. aug. 7.)

https://lazarbibi.hu/index.php/magyar/180-videoton-telvizio-gyartas (2022. aug. 7.)

https://www.videoton.hu/vallalatunk/cegtortenet/retro-videoton/ (2022. aug. 7.)

http://users.atw.hu/regiteleviziok/televiziok.htm (2022. aug. 7.)