Sómázas korsó a Néprajzi Gyűjteményből
Hónap műtárgya rovatunk soron következő cikkében egy sómázas korsóval ismerkedhetnek meg az olvasók, mely több társával együtt 1956-ban, ajándékozás útján került a múzeum gyűjteményébe. Az 56.2.3 leltári számot viselő korsó cserépből készült, korongolt, egy füllel rendelkezik, okkerszínű és sómázas. Magassága 22,7 cm; legnagyobb szélessége 7 cm. A tárgy ép állapotnak örvend. A leltárkönyv tanúsága szerint ezt és a többi ekkor bekerült sómázas korsót Szávits puszta egyik házában – egész pontosan az 1059-es számot viselő házban – használták 1944-ig. Szávits pusztán egykor egy kis falu a faluban működött, mára azonban házai elpusztultak, mindössze a Janitsáryk, majd Szávitsok által használt, egy félbehagyott átépítést követően mára romos állapotban lévő kúriaépülettel találkozhat itt a látogató.
Mi is az a sómázas edény?
Az évezredek során számos kerámia- és mázazási technika alakult ki, ahogy fejlődött a fazekasság. Az ún. sómázas kőcserepet (Steinzeug) megfelelő alapanyag, megfelelő agyag hiányában nem tudták magyar fazekasműhelyekben előállítani. Magyarországra csak importárú formájában került be, ezért népi használata is igen ritka volt.
A sómázas kerámiák mibenléte az égetés technikájában rejlik. Az anyag kb. 900 Celsius-fokon normális porozitású, lágyuláspontját 1400 Celsius-fokon éri el, olvadáspontja pedig 1600 Celsius-fok lesz. Amikor égetés közben a tömörödési pontot eléri 1200-1350 Celsius-fok, akkor az égetőtérbe sót dobnak be, majd a tüzelő nyílást befedik, hogy egy redukciós folyamat menjen végbe a kerámián. A só ekkor lecsapódik, fényes bevonatot létrehozva az edényen, ezzel képezve a mázat. Égetés után hűtik az edényt: ha ekkor oxidálódik, akkor a színe sárgás lesz; ellenben, ha nem engedik oxidálódni, akkor szürke árnyalatot kap.
Április hónap műtárgya és a többi vele egykorú sómázas korsó megtekinthető az Intercisa Múzeum Néprajzi Látványtárában; a pusztán található kúriaépületről pedig az Üdvözlettel Dunapenteléről Facebook oldalon láthatnak képeket.
Kronászt Margit
Felhasznált irodalom:
- Luca Melegati: A porcelán. Officina ’96 Kiadó, Budapest, 1996.
- Magyar Néprajz III. – Kézművesség. Online: https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/MagyarNeprajz-magyar-neprajz-2/iii-kezmuvesseg-25ED/, 2025. április 7.
- https://www.neprajz.hu/gyujtemenyek/mutargygyujtemenyek/haztartasgyujtemeny/keramiagyujtemeny.html, 2025. április 7.
- https://kallaykuria.hu/digitalis-muzeum/somazas-keramia, 2025. április 7.
- https://terebess.hu/keramia/nemet.html, 2025. április 7.
Melléklet I.
|
Technika |
Készítés |
Használat |
|
Mázatlan cserépedény, fekete edény és mázatlan edény (Schwarzware, unglasierte Irdenware) |
magyar fazekasmunka |
magyar népi használat |
|
Ólommázas cserépedény (Irdenware mit Bleiglasur) |
magyar fazekasmunka |
magyar népi használat |
|
Ónmázas cserépedény vagy fajansz (Fayance) |
többségében nem magyar fazekasok munkája, de Magyarországon készült |
magyar népi használat |
|
Sómázas kőcserép (Steingut) |
nem magyar fazekasmunka |
csak kivételesen magyar népi használat |
|
Keménycserép (Steinzeug) |
gyári munka |
magyar népi használat |
|
Porcelán (Porzellan) |
gyári munka |
csak kivételesen magyar népi használat |
A kerámia technológiai rangsora. Forrás: Magyar Néprajz III. – Kézművesség. Online: https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/MagyarNeprajz-magyar-neprajz-2/iii-kezmuvesseg-25ED/, 2025. április 7.
