Amphora Dunaújvárosból
A szeptember a szüret ideje, ezért szeptember hónap műtárgyául egy, a borhoz kapcsolódó római kori tárgyat, egy amphorát választottunk. - Az amphora szó a görög amphi-phoreus, azaz kétfelől hordozható kifejezésből ered. - A vörösesbarna színű, felszínén sávosan polírozott (fényezett), 56 cm magas amphora pereme, testének jelentős része, alja kiegészített. Az edény alja lapos, fülei négyosztatúak, nyakán, a szalagperem alatt, a fül csatlakozásának szélességében három-három bekarcolt vonal látható. A nyak alján csipkézéssel díszített borda fut körbe. Pereménél kívül-belül, a nyakon, az egyik fülnél és a testen másodlagos égés nyoma figyelhető meg. Használati ideje az I-II. századra tehető.
A római korban a szőlőtermesztés, bortermelés általánosan elterjedt volt, az idők folyamán egyre több fajta szőlőt termesztettek, az I. században élt Columella Res rustica című művében már 60 szőlőfajtát sorol fel. A meghódított tartományokban is hamar megindult a szőlőtermesztés, bortermelés, az itt, például Galliában termelt borok hamar konkurenciájává váltak az itáliai boroknak.
Aquincumban bizonyosan - itt egy római kori szőlőültetvény gödreit is sikerült feltárni-, de feltételezhető, hogy Intercisában is termesztettek szőlőt, azonban az itt állomásozó csapatok általelfogyasztott bor számottevő részét nyilvánvalóan nem itt termelték meg, a Birodalom más területeiről érkezett ide.
Az egyik legjobb római borfajta a Cumae környékén termelt falernumi volt. A rómaiak elsősorban az édes borokat kedvelték, ennek érdekében gyakran sokáig rajta hagyták a fürtöket a tőkén, csak későn szüreteltek, vagy a borba nagy cukortartalmú sűrítményt kevertek. Eleinte a boroknak csak az évjáratát jelölték, az éppen hatalmon lévő consul nevével. Kr. e. 121-ben, mikor Lucius Opimius volt a konzul, különösen jó volt a termés, az opimusi bor kifejezés ezután a különösen jó évjáratú bort jelentette.
A római korban a borfogyasztási szokások jelentősen különböztek a maitól. Általában nem tisztán, hanem hígítva fogyasztották. Elegyítették tengervízzel, gyantával, mézzel. Egyes borokat füstöltek illetve különbözőképpen fűszereztek is, ezek az eljárások a rossz bor feljavítására is alkalmasak voltak. A jó minőségű, drága borokhoz természetesen csak a gazdagabbak jutottak hozzá, a szegényeknek meg kellett elégedniük a jóval gyengébb minőségű, savanyú borokkal vagy vízzel kevert borecettel. Előfordult, hogy a bort fahordóban tárolták illetve szállították, de ennél jóval
elterjedtebb szállító eszköz volt az amphora.
Az amphorákban nem csak bort szállíthattak. Számtalan amphora típus ismert, ezekben többek között olívaolajt, olajbogyót, halszószokat, tartósított luxusgyümölcsöket, füstölőszereket szállítottak szerte a birodalomban. Az amphorákon bélyegek, festett feliratok jelezték a gyártó műhelyt, származásukat, megtudható belőlük az edény űrtartalma illetve a benne szállított termék súlya. Az olajbogyó szállítására alkalmas amphorákon felirat jelezte, hogy teljesen vagy csak éppen megérett-e a benne lévő bogyó, szerepelhet a kiváló minőséget jelző excellence szó, illetve az ex dulcis kifejezés, mely az olajbogyó tartósítására szolgáló receptet takar. Az amphorákat szállítóedényként ritkán hasznosították újra. Előfordult, hogy a bor kiürülése után vizet hordtak bennük, de gyakrabban egyszerűen csak összetörték és másodlagosan építkezéseknél vagy jó hőszigetelő volta miatt kemencék platnijának elkészítésekor használták fel. A legtöbb amphora töredékéből azonban egyszerűen csak szemét vált,olykor igen tetemes mennyiségű. A Rómában található 35 méter magas Monte Testacciot összetört,eldobott amphorák alkotják.
Buza Andrea
régész
Felhasznált irodalom:
Fehér Bence – Magyar-Hárshegyi Piroska: Festett feliratos amphora töredéke Aquincumból. Studia
Epigraphica Pannonia. VI. 39-44. (2014.)
Grüll, Tibor: A Római Birodalom gazdasága. Budapest, 2017.
Havas, Zoltán: Új adalékok a római kori szőlőműveléshez Aquincum környékén. Budapest régiségei
XLIV. 183-197. (2011.)
Hárshegyi, Piroska: Kereskedők Sallában 2.: Amphora. Zalalövő öröksége – Hereditas Sallensis 4. 3-
40. (2006.)
Magyar-Hárshegyi Piroska: Pannonia kereskedelme az amphorák tükrében (Kr. u. 1-4. század) doktori
disszertáció (https://edit.elte.hu/xmlui/handle/10831/30018 (2018. 08. 03.))