S-végű karika Baracsról

Tárgy típusa

S-végű karika

Leltári szám

leltározatlan

Leírás

2 db S-végű karika aranyhuzalból

Korszak

Árpád-kor

Lelőhely

Baracs-Apátszállás, 84. sír

Feltárás vezetője

Kulcsár Mihály

Anyag

arany

Méretek

1,5 és 1,6 cm

Kurátori megjegyzés

Az S-végű (haj)karika a honfoglalás és az Árpád-kori emlékanyaghoz tartozik, annak egyik jellegzetes tárgycsoportja. A szóban forgó időszak egyik legérdekesebb tárgya, de kinézetre talán a legértéktelenebbnek tűnhet. A mindennapi viselet része volt, a karikákat hajfonatokhoz vagy fejdíszről leeresztett szalagokhoz rögzítették. Számuk eltérő, a sírokból általában 1-2 darab kerül elő, de előfordul mellékletként akár 10 ilyen karika is. A legtöbb esetben bronzhuzalból hajlították őket vagy ezüstből, ritkábban réz, ólom változataik is ismertek, és előfordulnak aranyozott, sőt arany példányok is.

A most bemutatott leletek ezekhez a ritkán előforduló S-végű karikákhoz tartoznak. 1994 tavaszán Baracs-Apátszálláson egy Árpád-kori temető feltárása során a 84. sírból került elő ez az aranyhuzalból készült karikapár. A két kis méretű karika majdnem egyforma, az egyik 1,5, míg a másik 1,6 cm nagyságú. A karika egyik vége laposra kalapált, „S” alakúra hajlított, háromszoros bordázással díszített.

Először a XVIII. században merült fel, hogy az S-végű hajkarikák etnikum meghatározó tárgyak lehetnek. Akkor úgy gondolták, hogy a szlávokhoz köthetőek. Úgy vélekedtek, hogy a bejövő honfoglalók sajátossága az aranyból és ezüstből készült melléklet, az S-végű karikákat pedig a helyi szlávokhoz kapcsolták. A XX. század közepére sikerült pontosan meghatározni a tárgyat, ekkor derült ki, hogy a tárgytípus nem etnikumot jelöl, hanem gazdasági helyzetre utal. Ezek a mellékletek a honfoglalás és az Árpád-kori köznépi temetőkben fordulnak elő, melyekben a társadalom alsó rétegei nyugszanak.

Az S-végű karikák általában kerek átmetszetűek, bronzhuzalból hajlított karikák, melyek a koponya környékéről kerülnek elő. A huzalok egyik végét laposra kalapálták és „S” alakban elhajlították. Bizonyos esetben az elkalapált rész kétszeres vagy háromszoros bordával tagolt. A kerek átmetszetű huzalok mellett előfordulnak szögletes és csavart huzalú változatban is. Léteznek a végein kis „S” alakú példányok és a végein szélesre kalapáltak is.

A korszak gyakori leletei, melyek elsősorban női sírokból vagy lány gyermekek mellékletei közül kerülnek elő. Ritkábban férfi sírokban is megtalálhatóak. A kereszténység elterjedésével az elhunytak mellé jóval kevesebb melléklet került. A csekély számú mellékletek között jobbára fülbevalókat és hajkarikákat találunk, melyeket a XII. századig temettek az elhunytak mellé.

A sírokból hagyományosan egyszeres S-végben záródó karikák mellett másfélszeres és kétszeres S-végű példányok is előkerülnek.

Az ékszertípus megjelenése kapcsán meg kell említeni az esetleges VIII-IX. századi előzményeket. A késő avar korban feltűnő S-végű karika a IX. században is használatban maradt, és ezt a formát vették át később a honfoglaló magyarok.

Bibliográfia:

Régészeti Kutatások Magyarországon (RKM) 1998: https://archeodatabase.hnm.hu/hu/download/20410/file/78db8449-a17b-4776-a21d-7ef9927a69dd?type=pdf (2025. 07. 13.)

Horváth Ciprián: Kora Árpád-kori temető Szombathely-Kisfaludy Sándor utca területén. S-végű karikaékszerek a kora Árpád-kori Nyugat-Dunántúlon, Szombathely, 2016.

Horváth Ciprián: Honfoglalás és kora Árpád-kori sírok, temetők és szórványleletek a Szobi és a Váci járás területén, Magyarságkutató Intézet, Budapest, 2022.

Horváth Ciprián: Borsod, Abaúj és Zemplén megyék honfoglalás és kora Árpád-kori temetői és sírleletei, Szeged-Budapest, 2020.

Buza Andrea- Keszi Tamás: Aranytárgyak az Intercisa Múzeum gyűjteményéből. In: Az Intercisa Múzeum Kincsei VI., Székesfehérvár, 2009.

Elhelyezés

raktár

Állapot

restaurált

Megszerzés módja

feltárás

Megszerzés ideje

1994

Megszerzéssel kapcsolatos jegyzetek

Az 1993-ban megkezdett feltárás folytatásakor előkerült leletanyaghoz tartozik.

Hodik Mónika