Egy orvos oltára Intercisából

Tárgy típusa: Oltárkő

Leírás: Bassus medicinae magister oltárköve

Korszak: 2 – 3. század

Lelőhely: Dunaújváros, Rácdomb

Anyag: mészkő

Méretek: H: 67 cm, Sz: 45 cm, V: 30 cm

Kurátori megjegyzés:

A 2025. év tavaszán egy lakossági bejelentést követően, az Intercisa Múzeum és a Szent István Király Múzeum régészei, valamint a Fejér Megyei Kormányhivatal Építésügyi és Örökségvédelmi Főosztály régész munkatársa figyelemmel követték egy régi vályogház elbontását, melybe rengeteg olyan követ falaztak be, melyek a római korból származtak. Az egyik legérdekesebb lelet azonban nem innen, hanem a szomszédos telekről került elő, egy római orvos unikális szövegű oltárköve.

A császárkori Rómában a gyógyítás valódi szakemberek feladata volt. Képzésük elsősorban mester–tanítvány viszonyon, olvasmányokon és a maihoz hasonló szakmai hálózatokon alapult, de a mai viszonyoktól eltérően, állami vizsgarendszer nélkül. Érdekes tény, hogy bár felvilágosult szakemberek voltak, módszereik között mégis olykor vallásos terápiákat is felfedezhetünk, bevett módszer volt például az álomkúrák alkalmazása vagy az előírt templomi felajánlások az isteneknek. Mivel a római orvoslás görög alapokon működött, nem meglepő, hogy a római orvosok egy része görög képzettségű szakember volt, találhatunk közöttük rabszolgákat, felszabadítottakat és polgárjoggal bíró egyéneket is, akik praxisukat városi rendelőkben, gazdag polgárok háztartásában és katonai táborokban is folytatták.

A római gyógyítás módszertana a hippokratészi hagyomány hármas felosztását követte, vagyis a regimen (étrend, mozgás, fürdők), a pharmaka (gyógyszerek) és a chirurgiai, vagyis sebészeti beavatkozások alkották az orvosi terápia alapját. A mindennapi ellátásban diétás előírásokat és testgyakorlatokat kombináltak például fürdőkúrával, míg a sebkezeléshez ecetes–boros öblítést, fájdalomcsillapításra ópiumot, illetve gyógyszerként a nagyobb adagban már mérgező scopolamint is alkalmazták. A sebészethez kifinomult eszközkészlet tartozott, úgymint szikék, kampók, csipeszek, köpölyöző- és érvágó eszközök, amelyek az Intercisa Múzeum gyűjteményében is megtekinthetők.

Mivel az orvoslás ennyire fejlett volt, természetes, hogy katonai alkalmazása is széles körben elterjedt. A hadseregben nem csupán hivatásos orvosok voltak, például a medicus legionis vagy medicus cohortis, hanem úgynevezett elsősegélynyújtókat, capsarius – okat is alkalmaztak, akiknek kifejezetten sebészi feladataik voltak, a táborokhoz pedig valetudinaria, vagyis katonai kórházak kapcsolódtak.

Az orvosok megítélése akárcsak ma, régen is rendkívül vegyes volt. Egy – egy sikertelen kezelés vagy műtét mélyen le tudta rombolni az illető megítélését, de a sikeres szakemberek akár császári szolgálattal vagy katonai szerepvállalással tekintélyt és jelentős honoráriumot is szerezhettek, mint például Scribonius Largus, aki Claudius császár kíséretében szerzett hírnevet magának.

A rekonstrukciós rajzot és a felirat feloldását Dr. Agócs Nándor (ELTE BDPK – SZIKM) és Szabó Ernő (HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont – PTE TTI Ókortörténeti Tanszék) készítette.

Felhasznált irodalom:
Nutton V: Medicinae and the Roman Army: a further reconsideration.

Nutton V: Ancient Medicine.

Scarborough J: Roman medicine and the legions: a reconsideration.

Scarborough J: Romans and Physicians.

Elhelyezés: Intercisa Múzeum – Lapidarium

Állapot: töredékes

Megszerzés módja: ajándékozás

Megszerzés ideje: 2025

Restaurálás/konzerválás: restaurálatlan