Bronzkori erjesztő edény
Tárgy típusa
kerámia
Leltári szám
leltározatlan
Leírás
3 db erjesztőedény
Korszak
bronzkor
Lelőhely
Dunaújváros-Duna-dűlő
Anyag
agyag
Méretek
- sír urnája:
M: 52 cm
- sír urnája:
M: 63 cm
Kurátori megjegyzés
Az őskor embere is használt különleges kerámiákat, néhány ezer évvel ezelőtt sem csak ételt és italt tároltak bennük. Az edények nagyon változatosak voltak, az étel elkészítésén és tárolásán kívül sok olyan kerámia is napvilágra került, melyekről tudjuk, hogy egykor speciális funkciót töltöttek be. E hónap műtárgya is egy ilyen érdekes darab. Ezek az úgynevezett erjesztő edények, melyek temető és telep esetében egyaránt előfordulnak, bár temetőből ritkábban kerülnek elő. A vasmű építésének kezdetén, az 1950-51-ben feltárt Duna-dűlői bronzkori temető leletanyagában 3 ilyen típusú kerámia található. Esetünkben mindhárom urnás temetkezéshez köthető, a halottak hamvait ezekbe az edényekbe helyezték. A 26-os és a 39-es számú sírok nagyjából egyidősek, a 829-es számú viszont pár száz évvel későbbi. A három urna közül egy eléggé töredékes állapotban maradt meg, a másik kettő viszont jó állapotú, csupán kisebb kiegészítésre szorult. Mindhárom kerámiának közös ismertetője a nyakon átívelő 2 szalagfül, a vállon található 4 lyuk, melyek körül bevagdalt vagy ujjbenyomkodással díszített borda van. Hasukon és a nyak alatti részen ujjbenyomkodásos bordadísz fut körbe. Az edényeket amfora jellegű kónikus alj - támasztás nélkül nem állnak meg - vagy nagyon szűk fenék jellemzi, mint a 829-es sír esetébén. Az edények belsejében rátett bütykök és az aljukon kereszt motívum figyelhető meg.
A kerámiák különleges formája, díszítése, hosszú használatuk, a telepeken viszonylag gyakori előfordulásuk további kutatást eredményezett. Vajon mire használhatták egykor ezeket az edényeket? A 60-as években Patay Pál vizsgálta és bizonyította be, hogy valószínűleg alkoholos italok erjesztésére használták.
Az ital készítésének a módszere a földműveléssel együtt terjedhetett el. A letelepedett életmód lehetőséget adott időigényes és nagy tapasztalatokat kívánó tevékenységek gyakorlására is. Ilyen edényekben gabonából sört erjeszthettek.
Az erjedés közben a túlnyomás a kis lyukakon távozhatott. A folyamat során keletkezett üledék az edény szűkülő alján összetömörödött, a megtisztult folyadék, maga az erjesztett lé pedig könnyen elválasztható volt és felkeveredés nélkül ki lehetett önteni az edényből.
A kérdés az, hogy vajon kinek és miért készült ilyen halotti urna. A legkézenfekvőbb az, hogy csak az elhunyt ismerte a szakmai fogásokat, egykor ő készítette el a mámorosító italt. De az is lehet, hogy ő használta az italt a szertartások alkalmával, esetleg az alkoholgyártást vagy annak elosztását irányította. Bármelyik is volt a kettő közül, az biztos, hogy kiváltsággal járt.
És nem kell feltétlenül egész edény ahhoz, hogy tudjuk, ilyen jellegű kerámiára bukkantunk bronzkori telep vagy temető feltárása közben. Kisebb oldaltöredékek, melyeknél az átfúrt lyuk körül bordadísz látható vagy egy rendkívül hiányos urna amfora jellegű kónikus, belül bütyökkel díszített aljjal mind arra utalnak, hogy az ott élő egykori népesség ismerte az erjesztést, készített ilyen jellegű italokat.
Bibliográfia:
Vicze Magdolna „Akik lakoznak csendben valahol, …” A Koszider bronzkori temetője, Dunaújváros 2003
Magdolna Vicze: Bronze Age Cemetery at Dunaújváros-Duna-dűlő. Dissertationes Pannonicae Ser. IV Vol 1., Bp. 2011
Patay Pál: A Nagyrévi kultúra leletei Diósdon. Archeológiai Értesítő 92 (1965)
Elhelyezés
raktár és állandó kiállítás
Állapot
restaurált
Megszerzés módja
feltárás
Megszerzés ideje
1950-1951
Hodik Mónika
